Először is idéznék a Másnaposok 2-ből, amivel nyitnám ezt a posztot:
"Most elmesélek egy kibaszott beteg sztolit köcögök!"
Hosszú idő után, no meg a sok ülés okozta hátfájdalom, és a munkahelyi stressznek köszönhetően, rászántam magam, és bejelentkeztem egy ún. masszőrhöz/csontkovácshoz. Mondhatni "No lássuk!" Hiszek az alternatív gyógymódokban. Azokhoz tartozom, akik nem azonmód a gyógyszerekhez nyúlnak, hanem inkább először a megelőzést tűzik ki célul, aztán jöhetnek a gyógyhatású készítmények, de persze elismerem, hogy van az a pont ahol ez már kevés és gyógyszer szükségeltetik.
Ajánlás útján, egy férfi masszőr számát kaptam meg. Ám legyen, nem voltak ez ellen kifogásaim. Az ominózus éjszaka előtt azonban már meglehetősen feszülten hajtottam álomra a fejem, melynek okát magam sem ismertem.
S, jött az álom. Felkavaró volt, hisz nemigazán szoktam emlékezni álmaimra, s ha mégis megtörténik, akkor annak általában jelentősége van, de csak ritkán szoktam foglalkozni vele. Legtöbbször csak akkor, ha már üvölt az álmom, hogy NEEE, vagy épp ellenkezőleg, DEEE. Viszont a legtöbb esetben egy-egy esemény után jövök csak rá, hogy ezt megéreztem/megálmodtam/tudtam csak nem sejtettem.
Az álmom a következő volt. Valahogy egy sámánsátorszerű képződménybe keveredtem. Egy tipikus XXI. századi masszázságyon feküdtem teljesen meztelenül, de szinte csontsoványan, gyengén, és reszketve. Megrázó volt. Majd jött a füst, vagy füstölő, törzsi hangok, szakrális mantrák és egy férfi, a környezetből kiindulva egy lehetséges sámán. Ágyékkötő volt rajta, és mindenféle furcsa főzeteket kenegetett/öntött rám. Hol kellemes volt, hol nem. Az ágyékkötő nem sok mindent takart, főleg úgy, hogy feltehetőleg nem is ez volt a célja. A képek, hangok hirtelen felgyorsultak, örvényszerűen kavarogtam, és egy érzés erősödött fel bennem a félelem, majd felébredtem. Zaklatottan, értetlenül.
Az egész reggelemre, délelőttömre hatással volt az álom, majd közeledett az időpont, a masszázs. Kiléptem az iroda ajtaján, megmagyarázhatatlanul feszülten és elindultam. Megtaláltam az épületet, az ajtót, rajta egy felirat "Privát masszázs", majd beinvitált egy úr. Kézfogás, bemutatkozás. Egy-egy találkozó, kézfogás alkalmával mindig valamilyen fura érzés kavarog bennem, minden emberrel kapcsolatban, ami hol jó, hol rossz. Talán megérzés? Nem tudom, de sokszor igazolódnak. Nem mondom, hogy unszimpatikus volt, de azt sem, hogy bizalmat ébresztett bennem. Szinte senki nem volt az épületben, én pedig egyre idegesebb voltam. Levetkőztem fehérneműig, pontosabban feketeneműig :) Talán ezt a "gyászos" viseletet is a tudatalattim akarta? Szinte soha nem hordok teljesen fekete alsó, vagy felsőruházatot. Szükségem van a színekre. Most mégis, viszont csak a ruhák alatt, mondhatni "legbelül". Felfeküdtem az ágyra és vártam, próbáltam ellazulni, egyfajta pálmafás, tengerpartos nyugalomra számítottam. Ennek ellenére egyre feszültebb lettem, s noha nem voltam még masszázson, de láttam-, hallottam már, ez számomra valami teljesen más volt. Kiszolgáltatottnak éreztem magam és nagyon ideges voltam. A közeg számomra bizalmatlan és ehhez képest túlságosan intim volt. Kellett egy pár nap, mire sikerült valamilyen formában helyretenni magam.
Nem mondom, hogy ez a masszőr hibája, de az is meglehet, hogy mégis. Sokan járnak hozzá, sok pozitív véleményt hallottam, talán csak velem van a probléma. Belegondolva, hogy sokszor még azt sem tudom elviselni, hogy idegenek túl közel álljanak hozzám, vagy indokolatlanul megérintsenek, ehhez képest érthető, hogy számomra ez a "durva bántalmazás" kategóriába sorolható. Hatásvadász túlzás, mondhatjuk, de nem tudok ezen változtatni. Elcseszett lennék?
Mindenesetre ezek után sem mondtam, hogy soha többé, de legközelebb, hónapok, talán évek múlva, mert ennyi időre biztosan szükségem lesz, valószínűleg egy nőhöz fordulok majd. Lehet, hogy csak a férfiak iránt táplált ősbizalmatlanságom oka volt ez a feszélyezettség.
Lehet, hogy csatlakoznom kellene, valamilyen bugyuta, semmitmondó önsegélyező csoporthoz?
Ölelke!
