Ashanti-Colours of the wind (in Pocahontas)
Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.
Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van erre a célra, nekem színeim és anyagaim.
Számomra a legjobb, amikor egy teljesen egyszínű, egyszerű felületből, ruhadarabból valami igazán egyedi születik. Látni, hogy egy tárgy, egy kedves gondolat, vagy épp egy házi kedvenc megjelenítése a textilen, örömöt okoz valakinek, nincs annál szebb érzés.
De mint mindent, ezt is az alapoknál kell kezdeni. Nálam sem volt ez másképp. Először csak úgy vettem egy-egy tubus, sárga és pink színű festéket. Jogos lehet a kérdés: Miért? Nos, egyszer csak jó lesz valamire, gondoltam :)! Gyakran figyelem a hobbiboltok, aukciós oldalak kínálatát, hátha sikerül alkalmi áron valamilyen "kreatív csomaghoz" hozzájutnom. Így lett porcelánfestékem, süthető gyurmám, vagy épp műkörmös szettem és egyéb kincsem is. Majd alkalomadtán, amikor rám tör az alkotási vágy, randomszerűen ismerkedek az anyagokkal. Nem kell a sok papír, az oktatóanyag, ebben szerintem a legjobb mester, a tapasztalat. A kreativitás mindannyiunkban ott van.
Marcel Wanders szerint - "Aki kreatív életet akar élni, tegye azt, amihez nem ért, és tapasztalja meg a hibázás, a tévedés szépségét." Márpedig Ő biztos tudja, hisz méltán híres formatervező.
Az első alkotásomnál szinte azt sem tudtam, melyik végén fogjam meg a festéket, de nekiveselkedtem. Felrajzoltam a mintát a pólóra, majd nekiláttam a festésnek. Először túl sűrű volt a festék, később túl híg. Majd túl sok, aztán túl kevés. Nem sok idő kellett, hogy belefeledkezzek, a fél kezem kikentem, amit a póló is követett, így itt-ott, persze csak közelről látható, vannak rajta festékfoltok, ujjlenyomatok. De ugyebár ettől szebb és értékesebb. A két színből, aztán hármat kellett csinálnom, kevertem, míg jó nem lett. A végén megszórtam egy kis csillámporral, amúgy "tündériesen", hogy azért meseszerű legyen. S a végeredmény, azt hiszem, magáért beszél. "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.", ahogy Pelikán is mondta A tanú c. filmben. Az egyet azóta követte több és több, a kérések, ötletek, anyagok kifogyhatatlanok.
De lássuk a "receptem" ezek után, a textilfestésre vonatkozóan:
- Végy egy bármilyen színű, és méretű 100 % pamut-, vagy vászonfelületet (legyen az cipő, táska, póló, zászló...etc.), készítsd elő a speciálisan erre fejlesztett, különböző színű textilfestékeket, majd ragadj egy ecsetet és engedd, hogy a kezed a fantáziád vezesse. Mi sem egyszerűbb ennél.
Legyünk bátrak és próbálkozzunk, először csak egy-két színnel, aztán többel is, ha kedvünk tartja. S, hogy ezt egyedül, párban, gyerkőccel vagy csoportban követjük el, lényegtelen. Persze az ember társas lény /Arisztotelész/, így ez is partnerrel a legjobb, de elsősorban az alkotás, a tevékenység öröméért csináljuk.
További szép napot! Pá!
