Muse-Hysteria még mindig :) Ez a banda....állati jó. Az Uprising-tól meg forradalmi hangulatom támad :D
A mai nap lényege: Az importálás!
Az élet mindig bebizonyítja számomra, hogy bízzak a megérzéseimben, azok közül is az elsőben, mert mindig az a helyes! Paff...homlokon csapom magam! Miért nem ezt teszem? Rejtély :) Idővel megtanulom, mint már eddig egy pár dolgot. Az élet hozza magával, jó pap is holtig tanul :)
Amikor elkezdtem blogolni, a blog.hu-n indultam "zsizsik blog"-ként, majd átnyargaltam a blogspot-ra, s most újra vissza a blog.hu-ra. A megjegyzés/komment, topic kezelés miatt....számomra jobban használhatóbb. Leszámítva, hogy a skinválasztás nem annyira szabad, még így is inkább az.
Ergo:
Kérek minden kedves olvasóm, hogy nyargaljon át velem egyik szobából a másikba :)
Zene:
Muse-Uprising
Állati jóóóóó zene ;)
(ez a zene, amit tegnap említettem. Viasat3 ajánlójának aláfestője, azon belül is a katasztrófa filmeknek, most perpill a Vírust ajánlják ezzel, mármint a filmet :) tegnap talán akciófilmeket említettem, de az téves volt)
és ennyi a mai nap lényege.....megvaaaaannnnnn a zeneeeeee :P ekkora nyelvet nyújtok, mert megtaláltaaaammm.....imádom az internetet XD
Közben úgy döntöttem el kéne végeznem az intimtréner képzőt, hogy felvilágosító előadásokat is tarthassak tiniknek, kiskamaszoknak. Ez a kicsit távoli jövő.
A nagyon közeljövőben van két festésre váró kötényem, egy gyurmázásra váró rózsás szettem, egy névnapos kulcstartóm és kanalam. Na meg fészbukos medálom, kosaras festett pólóm.....igyekszek minddel végezni, aztán egyet-kettőt talán posztolok is majd :)
Jó éjt, szép álmokat, bajuszos angyalokat!
ui.: hallgassuk meg vagy százezerszer a mai zeneajánlóm, mert megérdemli, és mert sokat jártam utána :D
+ amolyan lábjegyzet, nem ám csak úgy szörfölgetek a neten, meg bóklászok, tisztességes felhasználó vagyok, az információ hatalom :)
Zene:
/Ad for Clothing Brand Saga - "Dare" (Take it Easy Films)/
Gorillaz-Ghost Train
Köszönöm Ingának a mai zeneajánlót.
Jut eszembe.....körülbelül 2 hete agyalok egy szám címén. A viasaton, az akciófilmek filmajánlójának "aláfestője". Semmit nem tudok a számról, de ha meghallom annyira ismerős, és olyan jó......Vannak ilyenek nálam. Felettébb bosszantó, hogy nem ismerem a szerzőjét, bandáját, énekesét, címét.....akármit a zenéről :)
Egyébként valahogy rábukkantam most a Gorillaz-ra......nagyon régen hallgattam tőlük bármit is, pedig szeretem. Olyan mozgatós, ritmusos. Nem bírod ki, hogy ne járjon a fejed, a kezed, a lábad, a lényed .... :D
Érdekes, hogy egy virtuális bandáról van szó, a 4 rajzolt karakter helyett, 2 személyes a társulat :)
a Blur frontembere, Damon Albarn, és a képregényrajzoló Jamie Hewlett találtak ki 1998-ban. Nem is oly rég :)
Topánka-gyógyír, ha gyötör a szerelemcipő topankablog.hu
Egy csepp miskolc, az általam annyira kedvelt napmátka blogról miskolci hangulatok
A napmátka blogon találkoztam először Fodor Ákos idézettel. Azóta nagy kedvenc. A blogot meg imádom, mert stílusos.
Ma a csajokkal megkóstoltuk az idei Országtortát!
Kecskeméti barackkal töltött köles torta. A Krisztina cukrászda érdeme (pontosabban Zila László cukrászmesteré), már nem először nyertek, 2007, 2008 és 2009-ben is ők nyerték az országtorta versenyt.
Miskolcon, 380 Ft volt (ma) egy szelet. Nem tudom értékelni, hogy ez mennyire sok vagy kevés. Egyrészről mondhatják, hogy csak egy szelet torta, másrészről viszont a 2011-es év országtortája. Ki-ki döntse el maga. Nem ez a lényeg számomra.
Különlegessége, hogy cukorbetegek és lisztérzékenyek is fogyaszthatják, megkóstolhatták.
Finom volt. Bár teljesen olyan volt az íze, mint Anyukám rizskoch-jának (nem tudom pontosan így kell-e leírni, gondolom a német kochen-ből eredhet....vagy fene tudja :D). A lényeg, hogy nosztalgia íze volt :) Tetszik, hogy végre nem egy túlédes piskótás "csak" torta. Valami más, valami új, valami jóval egészségesebb.....
Egyvalamit viszont jó lenne ha megmagyarázna nekem valaki. Az aug.20-ai tűzijáték közben miért kell chipset falni? Ez valami új szokás? Nem tudunk kihagyni egyetlen alkalmat sem a zabálásra? :D
Hála Biának, elkezdtem az ismerkedést Osho-val. A mai napot, bejegyzést így az Ő munkásságának szentelném. Indiai vallási vezető.
"Az elme roppant mohó, és ez okozza minden szenvedésünket. Ha ma részed van valamiben, az elme azonnal el kezdi a holnapot tervezgetni, azonnal elhatározza, hogy az adott dolognak holnap is meg kell történnie. Holott ma azért lehetett részed ebben az élményben, mert nem gondoltál rá - és ha elkezdesz tervezgetni, az mindent megváltoztat."
/Osho: Szexügyek, 328. oldal, 9. fejezet/
"Ha egy férfi szeret egy nőt, szükségképpen szeretni fog számos másik embert is, és ez ugyanígy igaz a nők esetében is, mert a szeretet nem korlátozódhat pusztán egyetlen emberre."
/Osho: Szexügyek, 269. oldal, 9. fejezet/
"Azt kérded, miért támad fel benned a félelem, ha valaki elkezd közel kerülni hozzád. Én azt mondom, nagyszerű meglátásra jutottál e kérdés által, hiszen mindenkiben feltámad a félelem, ha egy másik ember kezd közel kerülni hozzá, de csak kevesek ébrednek tudatára ennek."
/Osho: Szexügyek, 259. oldal, 9. fejezet/
"Egyetlen párnak sem lenne szabad elfelejtenie, hogy a kapcsolatuk által egyikük sem vált a másik "urává és parancsolójává", csak társakká, barátokká lettek. És soha ne vegyétek biztosra ezt a kapcsolatot: a párkapcsolatnak semmi köze a birtokláshoz. A férfi és a nő nem tárgy, amelyet birtokolni lehet; mindketten emberek, akik tiszteletet érdemelnek."
/Osho: Szexügyek, 273. oldal, 9. fejezet/
"Ha féltékenyek vagyunk valakire, tudnunk kell, hogy ez valójában nem szerelem. Ilyenkor csupán egyfajta játékot játszunk, a szeretet álcája mögé rejtjük a szexet. A szerelem ilyenkor csupán üres szó - a valóság pedig maga a szex."
/Osho: Szexügyek, 250. oldal/
"A szeretet pedig nem más, mint a lélek lélegzete."
/Osho: Szexügyek, 269. oldal, 9. fejezet/
"A férfi, ha valóban férfi, felajánlja a vállát a nőnek, hogy az kikapaszkodhasson a gödörből, és ő maga is megtalálja a módját, hogyan emelkedjen ki onnan."
/Osho: Szexügyek, 243. oldal, 9. fejezet/
"Én azonban azt mondom, ha kellőképpen érzékivé váltok, még a leghétköznapibb dolgokat is érezni fogjátok: érezni fogjátok az öltözeteteket, érezni fogtok egy pohár hideg italt, egy csésze meleg kávét vagy teát, érezni fogjátok a kávé aromáját, a forrásban lévő tea illatát - és egyre gazdagabbá, egyre élőbbé váltok majd ezen érzetek által."
/Osho: Szexügyek, 243. oldal, 9. fejezet/
"Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent - ez az igazi ima."
/Osho: Az én utam a bárányfelhők útja/
"Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az"
/Osho: Szexügyek, 204. oldal, 8. fejezet/
"Figyeljetek, és ne tegyetek semmi mást. És ha nem ítélkeztek, ha nem alkottok véleményt, ha nem akarjátok megmondani, mi a jó, és mi a rossz, ha nem vagytok puritán erkölcscsőszök, ha csupán megfigyelők vagytok, látni fogtok majd - felismeritek a bennetek rejlő energiát. És ha egyszer ráleltek erre az energiára, elkezdhetitek munkára fogni."
/Osho: Szexügyek, 210. oldal, 8. fejezet/
"Aki soha nem téved el, az soha nem is jut haza - az ilyen ember már most halott. Aki soha nem tesz semmi rosszat, soha nem érzi majd az értékét annak, ha jót tesz."
/Osho: Gyermekek könyve/
"A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel."
/Osho/
"Hibát elkövetni nem bűn - hibázz, amennyit csak lehet, mert így fogsz csak egyre többet érteni a világból! Csak ne kövesd el ugyanazt a hibát újra meg újra, mert az már tényleg ostobaság!"
/Osho: Gyermekek könyve/
"Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki."
/Osho: Mindennapra/
"Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni."
/Osho: Mindennapra/
"Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."
/Osho: Intimitás-A bizalom művészete/
"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket."
/Osho: Túl az elme határán/
"Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol."
/Osho/
"Hallottam egy emberről, aki elment Adlerhez, a híres pszichológushoz, a "kisebbrendűségi komplexus" felfedezőjéhez. Az ember több hónapos, hosszú és nehéz kezelésen esett át. Adler végül azt mondta:
- Ön meggyógyult.
- Igen, én is úgy érzem. - lelkendezett az ember -, nekem van a legszebb, a legjobb kisebbrendűségi komplexusom a világon!"
/Osho: Bármit választhatsz, úgyis a poklot választod/
Mester Tamás-Szabadítsd fel!
Nagyon szeretem a számait, a stílusát, és meg kell hagyni, még jó pasi is e mellé, és remek előadó.
Számomra érthetetlen okok miatt, szükségem lett korábbi táppénzes papírok hiteles másolatára. A mai napot szántam ezek beszerzésére, pontosabban a délelőttöm. Csoportvezetőnk azt mondta, hogy már vissza sem kell jönnöm ma dolgozni, ezt úgyis mindenki munkaidőben intézte el. Majd holnap behozom a papírokat és minden rendben.....Wow.....azt sem tudtam mit kezdjek majd azzal a kb. 4 óra szabadidőmmel :D
Meglepően nagyvonalú ajánlat volt tőle :)
És mi lesz a fincsi cukkinipörimmel? :D Majd otthon megeszem :P
Azt hiszem egy jó napnak nézek elébe. Kora délután majd kiülök a függőszékbe, hallgatom miről beszél a szél, és élvezem a Napsütést.
Furcsa módon itt indítom a fércbook-os játékot, mert most nincsen időm elmerülni az ottani szabályzatban, mit is szabad ott és hogyan. :)
A játék apropója egy hihetetlen szám, 2500 rajongó a Facebook-on. Most inkább bele sem gondolok, csak megköszönöm. Ugyan csak egy szám, de mégiscsak visszajelzés az ember munkájáról és talán ez a legjobb az egészben. Hogy ennyi embernek tetszik.
3 nyeremény közül lehet választani. Az őszi kollekcióból választhatod ki a kedvenc darabodat. Választhatsz gomb almát cipelő süni kitűzőt, gomb hasú bagoly kitűzőt, vagy egy tetszőleges levélkés fülbevalót. Nincs más dolgod mint kommentben leírni, hogy melyiket választanád és oszd meg a Facebook-on vagy a blogodban a játék kiírást.
A névtelen kommenteket, ahol semmi elérhetőséget nem találok, sajnos nem tudom figyelembe venni.
Zene:
Jóbarátok főcímdal, szeretem ezt a sorozatot
Tegnap találkoztam a leg-leg-leg-leg legbaribb barátnőmmel XD
Hozott nekem DIY zsinórkaticát -ma megcsinálom-, én pedig adtam neki egy hamisítatlan Zsizsik szíves fülit. Elmentünk fagyizni, diabellát nyaltunk, ami nem hizlal, és meglepően ízletes. Leültünk a sétálón és órák hosszat csak beszélgettünk. Nagyon jó volt újra látni.
Ma reggel, másfél órás késéssel értem be a munkahelyemre. Elaludtam. Persze, hogy a telefonra kenem :) Már csak azért is, mert végleg tönkrement az én kedves kis jóbarátom a rózsaszín érintős telefonom. Hiányzik, és vissza akarom kapni! De el kell fogadnunk, ha valami tönkremehet, az tönkre is megy. A kérdés csak mindig az, hogy mikor, és mennyit harcolunk ellene, vagy épp érte. Murphy után szabadon.
Tegnap találtam egy édes höris képet (ami most, hogy így nézem nem is hörcsög, hanem egérke, vagy valami ehhez hasonló kisállat), meg kell osztanom, annyira vidám és zabálnivaló :D
Nem Tom-nak köszönhetően egy újabb kreatív/hobbi oldalon vagyok fellelhető :) http://www.hobbivarazs.hu/
Természetesen itt is gyorsan lefoglaltam a Zsizsik nevet, így ezzel a felhasználónévvel találhatóak meg a termékeim, vagyis most még csak termékem Hobbivarázs-Zsizsik
Még nagyon az ismerkedő szakaszban tartok, kissé bonyolult számomra az oldal felépítése, de minden csak megszokás és gyakorlás kérdése :)
Zene:
Garbage-You look so fine
Garbage-Bleed like me
Eddig még nem ismertem a bandát, de jó, kifejezetten tetszik.
Vörös rúzs......tetszik.
Pénteken láttam egy hullócsillagot. Csodálatos volt, és lenyűgöző. Kívántam. Nem mondom meg, hogy mit, mert akkor nem teljesül. Ez babona. Akkor ezek szerint babonás vagyok. Olyan közel volt.
Az utóbbi időben egyre több szivárványt is látok. Feltűnően sokat. Talán csak nekem szólnak? Talán csak én látom őket? Felhő közül kikandikálnak, színesen mosolyognak. Van, hogy nincs eleje, vége, nem látni mást, csak egy aprócska részletet. Amikor egy teljes egészet látok, kedvem támad útra kelni, a végéig elsétálni és az aranybödönt felkutatni, aztán a harmatos fűben meghemperegni. Kéne egy négylevelű lóhere. Talán készítek sütigyurmából.
Korábbi bejegyzésemben említettem a sárkányeregetést, mint egyik bakancslistás vágyamat. Pénteken hazafelé láttam egy olcsó, kreatív, de annál viccesebb kivitelezését. Panelos gyerekek a játszótéren hosszú madzagok végére kötöttek nejlon zacskókat és azokat eregették. Beléjük kapott a szél, szárnyaltak, szabadak voltak. A zacskókat a legenyhébb fuvallat is felkapta. Nem rossz ötlet, gondoltam. Hol van már a gyermeki báj, a játékosság, a felhőtlen szórakozás.....
Hétvégén találkoztam régen látott Keresztapámmal. Jó volt újra látni. Jól éreztük magunkat. Lementünk bogácsra, strandoltunk, én pedig rákvörösre égtem. Mondhatnám, hogy a létezés is fáj, de az egy hatásvadász túlzás lenne, csupán a bőröm ordít a fájdalomtól, kivéve a falatnyi bikinivel fedett részeket.
Életemben először ettem őzpörköltet, igazi vadhúst. Nagyon finom volt. Keresztapa vörösborosan-lekvárosan készítette el. Ízorgia. Nokedlit szaggattam hozzá. Isteni volt.
Péntek este, kábé 10-11 körül csináltam meg neki az általa oly nagyon szeretett Malakoff-tortát. Szerencsére isteni finom lett, és örült neki. Régen evett, én pedig emlékeztem rá, hogy ez a kedvence. Elfogyott az egész. Majd egyszer leírom a receptet, de előtte engedélyt kell rá kérnem :D
Lehetne az az alcím, hogy az érem másik oldala, vagy egy ügyfélszolgálatos naplója :) Ismerjük a mondást? Nagy az Isten állatkertje!
Aki még nem tudta volna, ügyfélszolgálaton dolgozok, immár sok éve. Nincs vele problémám, megvannak a szükséges készségeim hozzá+az évek és a rutin.
Nem tudom, hogy volt-e valaha is -talán még kezdő kiscsikó koromban- amikor ennyire mélyen érintett volna egy reklamációs bejelentés, mint az egyik mai.
XY Kft ügyvezető igazgatója. Itt már eleve megijedünk, ugyanis -sajnos, tisztelet a kivételnek, de a tapasztalat ezt igazolja- feltételezhetően kellemetlen modorú, esetleg lekezelő beszélgetésnek nézünk elébe.
Minden elképzelésemet felülmúlta, és minden rejtett tartalékomat is igénybe vette, hogy a Céget képviselve nyugodt, higgadt és udvarias maradjak.
Az a tipikus "intelligens paraszt, életunt, örök elégedetlen, terrorizáló f@sz"! Elnézést, így utólag is, de talán-talán ez megközelíti a valóságot.
Megértő voltam, mert reklamációja jogos volt, de annak mértéke már cseppet sem. Minimum 4-5 éve zökkenőmentes volt a kapcsolata a Céggel, a szolgáltatás minőségével elégedett volt. A mai napon történt egy kis malőr, emberi mulasztás, melynek "áldozatául" esett. Sűrű elnézést kérve a kolléganőm reggel intézkedett, holnapra orvosoltuk volna.
Eddig nincs probléma a történettel, vannak emberek, akik a hiba szó hallatán is egy enyhe stroke-ot kapnak, hát még ha ez velük történik meg. Így megértőek vagyunk, átérezzük a problémát, s intézkedünk, lehetőségeinkhez mérten, amint lehet.
Ez viszont kevés volt! Újra telefonált. Mert az Ő "ideje drága" és mi ne raboljuk azzal, hogy fel kell emelnie a telefont és panaszt kell tennie újra, mert cirka 3 óra alatt a XXI. században nem voltunk képesek "hathatós intézkedést tenni". "Slendrián munkavégzés". -Személyes megjegyzés, hogy nem kell panasszal élni, ez lehetőség. Bár, ha ez akkora profitkiesés, vagy megterhelés számára, a kérdésem talán jogos, hogy miért ismétli meg (talán feleslegesen, ugyanis adott napon többet, hatodszori telefonálásra sem tudunk tenni)?-
Mindenféle felettes szerv emlegetése után, kezdett személyeskedni, érzéseim szerint még inkább lekezelő hangnemben -amit sem magammal, sem mással szemben nem értek, hisz senki nem tudhatja ki van a vonal másik végén, de legyen, Ő egy ilyen ember. Abból indul ki, hogy Ő bőrfotelben ül, míg én egy irodai forgószékben (feltételezhetően). Vajon melyikünk boldogabb, elégedettebb az életével? Ezt úgyis magunk döntjük el.-
Azt tudom elképzelni, hogy "föntről is, jobbról is, balról is" b@szogatják, frusztrált, az élete is zsenírozza, így eltapossa azt, amit vagy akit maga alá rendel -de nem feltétlenül van valóban "alatta"-.
A lényeg, hogy büszke vagyok magamra, részemről egy "iskolapélda" beszélgetést produkáltam, ami után 10 percre kimentem a konyhába és kisírtam a bánatom. Ő érte is, hátha egyszer egy cseppnyi boldogság/öröm is jut az életébe a folyamatos sz@rrágás, sz@rkérődzés mellé. A kezem még talán most is remeg egy kicsit, a pulzusom biztos az egekben volt, de szerencsére azt már tudom kezelni.
De persze, "nem kell vele foglalkozni"....ésatöbbi. Nem is szoktam. De ezzel most muszáj volt. Van egy határ, feldolgozást igényelt, akármilyen formában is :)
A végső tanulság mindig ugyanaz, az ügyfélnek mindig igaza van!
A mai napra befejeztem mindenféle plusz munkatevékenységet, azt is, ami csak annak látszik, és a nagyon muszáj-on túl a telefont még hírből sem akarom látni, s legfőképp hallani. Holnap már jobb lesz.
A Másnaposok c. filmből jól ismert színész a főszereplő (Bradley Cooper). Író, aki válságban van. Kiút egy bogyó :)
Azt már eddig is hírből hallottuk, hogy az agyunk csupán 20%-át használjuk (átlag emberként). Ennek a bogyónak a segítségével a teljes agykapacitásunk birtokában lehetünk.
Belegondoltunk már mire lennénk, lehetnénk, és tulajdonképpen vagyunk is képesek?
Bevennénk a bogyót? Egy a bökkenő, mint mindennek, ennek is van hátránya. Ha nincs bogyó, meghalunk. Az élet hossza, vagy minősége számít?
Számomra egyértelmű. A minősége!
Viszont a filmet még nem láttam, így egyenlőre nem nyilatkozok bővebben, majd utána.
Addig is lássunk egy értékelést, innen: filmnews.hu
"Az írói válsággal küszködő, sikerre éhes Eddie Mora (Cooper) élete 180 fokos fordulatot vesz, amikor egy régi ismerőse megismerteti egy forradalmian új gyógyszerrel, az NZT-vel, amellyel az összes képességét maximálisan kiaknázhatja. Eddie-nek csak úgy izzanak az agysejtjei: mindenre emlékszik, amit valaha olvasott, látott vagy hallott, egy nap alatt elsajátít egy nyelvet, megold bármilyen összetett egyenletet, és mindenkit elbűvöl – mindaddig, amíg szedi a még teszteletlen gyógyszert.
Legtöbbször beigazolódik az az elmélet, hogy a film, amitől abszolút nem várok semmit, meglep és tarol. A Csúcshatás ezt váltotta ki belőlem. Neil Burger direktor neve nem sok helyről lehet ismerős, a srác írta és rendezte öt évvel ezelőtt A mágust (The Illusionist), és most ezt, amit cseszett jól összeraktak/rakott. A forgatókönyvön is nagyon sok múlott persze, mert tény, hogy végig megvolt a sebesség, és a legjobb emlékeim szerint nem ült le egyszer sem, mint ahogyan az unalmas perceket is száműzték jó messzire.
Külön figyelmet érdemel az eszement vagány és gyönyörű fényképezés, ami mellé párosul a nagyszerű operatőri munka. Úgy képzeljétek el rögtön a főcímet, hogy minden 2D, és akkora jól mozdulatokat követtek el a kamerákkal, hogy simán elment volna 3D-nek, plusz a film közben néhány jelenet alá nagyon adta, hogy hasonló módszerrel próbálkoztak, és mindennek tetejébe ott van még, amikor amolyan „végtelenített zommal” mentek bele az életbe.
Anno még The Dark Fields néven született meg a projekt, és aztán lett belőle Limitless, ami ugyan nem rossz döntés, de az előző is nagyon találó, és talán figyelemfelkeltőbben hangzik. Kicsit ilyen Crank-motor hajtotta az egészet, talán ennek köszönheti pörgősségét, csak ez valamivel ésszerűbb, és moderáltabb változat. A legszebb dolog emellett, hogy Andrew Howard nagyvonalakban még hajazott is Jason Stathamre, meg persze brutálisan jól tolta szerepét, rosszfiúnak első osztályú.
Az előbb említett ésszerű alapokat ne szó szerint értsétek, mert „nem a földön járnak benne”, ami megbocsájtható, hiszen a sztorit végigolvasva, vagy a bemutatót csekkolva lejön, mire váltasz jegyet. A baromságok közül igazán zavaró és vicces volt, mikor egy $8,5 millás kéróba bemennek egy flexszel, vagy mondjuk mikor ugyanitt nekiesnek a széfnek kézi vésővel, ezeken mondjuk szakadtam a röhögéstől.
Hiába volt nekünk egy Robert De Niro-nk, egy Abbie Cornishunk, ők úgy elvoltak maguknak, egyáltalán nem játszottak rosszul, viszont Bradley Cooper maradandót alkotott. A karakterének változási szakaszait hihetően mutatták be, külseje folyamatosan változott, és állapotának megfelelően nézett ki, járt, beszélt, és még sorolhatnám. Szóval mondhatni nagy figyelmet fordítottak figurájára, és nem nagyolták el, amivel engem kilóra."
Zene:
Kowalsky meg a Vega-Szarka farka Tankcsapda-Bárány
"A kezes bárány
Az országban évente keletkező kb. 5 millió tonna települési szilárd hulladék nagy hányada biológiailag lebomló szerves anyag, mely komposztálható, hasznosítható. Hát ez az, amiről biztosan nem szól az írásom.
A bárányka komótosan végzett az utolsó falattal is. Nincs több, elfogyott. Jóllakottan leheveredett a fűbe, és emlékezett.
Emlékezett az édesanyjára, akinek egy húsvét előtti napon nyoma veszett. Akkortájt többen elvesztek, főleg a fiatalok közül. Gondolom, anyu vitte el őket a nyuszihoz.
De inkább elölről kezdem a történetet.
Időszámításom előtt néhány hónappal botrányos körülmények között megfogantam. Az öregem akkoriban már nem volt a topon. Így aztán gyakran elkódorogtak az asszonyai. Bár még ő számított az alfahímnek, a főkolomp már fáradtan fityegett a nyakában. Anyám is sűrűn eloldalgott a nyájtól. Kitavaszodott, és megpezsdült a vére. Nem tehetett róla, a fajfenntartás munkált benne. Apámból azonban kiveszett már a mormon hajlam, ezért anyunak új kihívások után kellett nézni. Legelés közben egyre kijjebb ette magát a nyájból. Már csak a távolból, messzire látszottak a fajtársai. A gazda pulija, a János persze észrevette a sompolygást, és a nyomába eredt. A csörgedező kis pataknál érte utol. Körös-körül dús legelő, mellettük giccsesen folydogált a patakocska, és a nap is a megszokott narancsszín tócsában landolt. Anyámra akkor váratlanul rátört a Stockholm-szindróma, és szerelmes pillantást vetett a pulira. János nem volt rest, sőt rasszista sem, ezért aztán puliszámba vette anyámat, és a lenyugvó nap sugaránál egymáséi lettek. Gondolom, ettől a pillanattól kezdve, kerültem én is a képbe. Egy darabig még együtt voltunk anyával, aztán megszülettem. Anyám, aki birka volt azt hitte, sohasem derül majd ki a félrelépése. Ez egészen a születésem pillanatáig titokban is maradt. Lehet mondani, hogy félsiker volt.
Földi karrierem ezennel megkezdődött, de valami nem stimmelt. A színem. A mostanában divatos kifejezéssel élve afroamerikai voltam, konkrétabban szólva fekete bárány. Az apa semmit sem vett észre. Komótosan megszámlálta a lábaimat, és rendben találta, hisz neki is annyi volt, tehát az apja fia vagyok. Ő is birka volt, és ezért büszke is. A puli is büszke volt, de ő tudta, hogy miért.
Lassan cseperedtem felfelé. Nem csoda, hiszen állandóan biokoszton éltem, ebédre mindig füvet kaptam. Nem ízlett, és nem is laktam jól vele. Megpróbáltam virágokat, kórókat, fagyökeret enni, de csak nem sikerült jóllakni velük. Valami egészen másra fájt a fogam.
Anya volt, aki kiskoromban tanítgatott, okosított, és sokat mesélt is nekem. Például a farkasokról. Mindig rettegve ejtette ki a farkas szót, mert a farkasok a birkák legnagyobb ellenségei.
Évek múltak el azóta. Most a magam útját járom. Megváltoztak a szokásaim. Már csak néhanapján tartok a nyájjal. Magányos birka lettem. Anyám nem tudta a farkasoktól való félelmet sem belém plántálni. Talán óvatlan is lettem.
Más lett a világ is. Felborult az ökológiai egyensúly. A farkasok sajnos kipusztultak.
Most ettem meg az utolsót."
S mi a mese tanulsága?
Lássuk csak. Az biztos, hogy nem minden birka jámbor. Ennek egyenes következményeként, mindegyik farkas sem veszélyes. Hogy is van a mondóka? Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka, egyszóval minden tarka farkú, szarka.
Lefordítva, nem minden bárány jámbor, de minden farkas birka :)
Egy a lényeg, így vagy úgy, de mind álcázunk. Vannak persze álcamesterek, kik mesterien mímelnek. Vannak viszont, akik az eredendő rosszat és jót, egy mesteri egyensúlyban tartják, s harmonizálnak egymagukban. Például a báránybőrbe bújt farkasok :D
Ma reggel azt mondtam drága M-nek, hogy "Kössz, hogy megmutattad a szfinx cicusokat, most nem tudok leállni a témáról." És valóban. Pedig nem vagyok se macskás, se állatos, de ezt már említettem. Ez a cicus, mégis valamiért annyira különleges és lenyűgöző.....majd egyszer, talán.
De azért találtam pár csodás képet róluk egy tenyésztői oldalon Angel Xphynx Cats and Parrots
Hát nem édibédi :D Ha vennék, akkor nőstényt vennék. Valamiért lágyabb a tekintetük számomra. Először azt hittem biztosan nagyon speciális gondozást igényelnek. Néhány speciális igényüktől eltekintve, tulajdonképpen csak annyi körültekintést igényelnek, mint bármely más, nem elhanyagolt állat. A bőrük érzékenyebb, de van speciális bőrápolójuk, és szeretik a vizet, szeretnek fürdeni. Gazdáik szerint nagyon barátságosak, kedvesek, emberszeretőek (filantrópia?) és intelligensek.
DJ Kantik Egyiptom Gogo és Törökország (Graffiti-Budapest-Budafok)
Munkatársnőm, M nézegetett ma Sphinx cicákat. Nem mondom, hogy nem szeretem a macskákat, csak úgy alapvetően nem rajongok kimondottan egyik állatfajtáért sem. Leginkább mert vagy félek tőle, vagy attól, hogy összeszőröz mindent, én pedig allergiás vagyok, esetleg azért, mert tartok mindenféle kórokozótól, vagy mert nem tudom elképzelni, hogy képes lennék gondját viselni.....
Ezek a csupasz macskák viszont kifejezetten tetszenek. És mivel nincs szőrük, még a lakásban is elviselném. Nem lenne állandó hapci, meg folyamatos szőreltávolítás. Az annyira csúnya, hogy már szép kategóriába sorolhatnám, első ránézésre.
Viszont amikor megláttam a következő képet, csupán egy szó jutott eszembe, méltóságteljes.
Egy idegen entitás jelképe, küldötte lenne? Ismeretlen galaxis hírnöke? Misztikus, rejtélyes. Mintha több ezer éves tudás birtokában lenne, csak képtelen vagyunk megérteni.
Fenséges állat. Vagy inkább faj, egyed..?
Az ára viszonylag borsos. Számomra egyenlőre megfizethetetlen. Nem pusztán az egyszeri költsége miatt, sokkal inkább a különleges gondozásának "köszönhetően".
Relax (Fantomas után szabadon: relax, relax, kislány merrelaksz? :D)
Ma Márai napot tartok, amennyire időm engedi.
Mai nap gondolata számomra:
"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok."
/Márai Sándor/
Márai Sándor: Füveskönyv
"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti."
"Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés."
"Az igazság állandó és változatlan, mint a természet nagy törvényei. De te, az ember, aki hiszel az igazságban és megvallod azt, nem vagy állandó, sem változatlan. Már az időjárás is megváltoztatja szándékaid, már a hóesés is eltérít az (...) útról, már egy nő is hatással tud lenni reád: ilyen változékony vagy. Mit is remélhetsz önmagadtól?... Hirdesd az igazságot, de nem árt, ha néha mosolyogsz közben." 134.oldal
"Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka." 81. oldal
"Az emberek teljesen kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy embert, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd sikerben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait - az ember csodálatos és titokzatos marad."
"Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz."
"Akinek szíve készséges ütemmel nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igazi mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé a hangokat. Az ilyen ember teste és lelke a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik."
"Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni."
"Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. "Szeress!" Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! "Szeress!" Mintha egy elkárhozott könyörögne: "Ments meg!" Mintha egy halálra sebzett kiáltozna: "Segítség!" De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze pénz! Nesze, gyöngédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod." 77. oldal
"A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állsz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkűséggel találkozol néha, fizess nagylelkűséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok." 54. oldal
"Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincs alku."
"Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene." 8. oldal
"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!" 70. oldal
....................vég nélkül tudnám folytatni az idézést.......
Ma szabin vagyok, de még mindig Ki az a szabi?/Who is Szabi? :D
Holnap esküvőre vagyunk hivatalosak. Tegnap előtt megvettem a ruhát a cipőt, a harisnyát, táskám boleróm piperém már volt.
Hogy áll az arcpakolás?
Mókásan :D
És íme az összeállítás, még frissen mosva, azért gyűrött, jön még egy vasalás hozzá.
Szerintem édes, tündibündi. A csajok azt mondták "J...os". Ez remek hír, ugyanis az összeállítás szerintem cuki, ergo én is cuki vagyok :) A bolerót én magam varrtam. Nem tökéletes, itt-ott vannak hibái, de azért így is büszke vagyok rá.
Nem merem leírni mennyibe került, ugyanis tényleg nevetséges áron vettem a ruhát. Persze, hogy turiztam ;)
Most megyek leszedem az arcpakolást, aztán epilálok, tegnap voltam a kozmetikusnál is, a hajam göndör így csak kimosom és kontyozom, aztán jöhet a műszempilla és a smink.
Ma még gyurmázni is szeretnék :P
Találtam egy szuper kis DIY típusú blogot grosgrain blogja
Egy kép a sok közül, ez annyira cuki, hogy belehalok :)
Ugyan nem kosaras szám, de szeretem :) A 2010-es foci vb dala, á lá waka-waka :D
A Magyarok nem kis fölénnyel győztek.
Svájc-Magyarország 35-82 lett a végeredmény.
Ez volt az első nem csak kosárlabda, hanem egyáltalán bármilyen meccs, amin élőben voltam. Kedves munkatársnőm, egyben barátnőm buzdítására mondtam igent. Azt mondta, "Jó lesz, gyere el, lehet kiabálni, meg éljenezni, meg ugrálni és most belépő sincs." :) Azt mondta érteni sem kell mi folyik a pályán, úgyis tudni fogjuk mikor lehet kiabálni :) Így is volt. Bár némi fogalmam azért volt a történtekről :)
A kosárlabda is egy nagyon egyszerű sportnak tűnik. Mondom, tűnik :)
Pattanásig azért nem feszültek az idegeink, ugyanis nem volt annyira kiélezett a verseny, de minden kosárnak örültünk, amit a mieink dobtak be.
Volt dobolás, dudálás, kürtölés, trombitálás, tapsolás.....és minden ami kell. Persze csak kölcsön cuccokkal, más tollával ékeskedtünk, ugyanis mi csajok csak belibbentünk a lelátóra, nem volt szurkoló felszerelésünk. Így utólag sajnálom, hogy nem vittem az arcfestékem, mert a mosdóban minimum egy magyar zászlót az arcomra pingáltam volna. Csakhogy megfelelően hiteles legyek.
A svájciak edzőjét elneveztem Carlos-nak, mert "Carlosos" volt :) Az egyik játékosnak a Borsika nevet adtam, mert kicsi a bors, de a......sok a haverja vagy erős :D Aztán egy másik svájci lányt pedig a Baba névre kereszteltem, ugyanis megtárgyaltuk barátnőmmel, hogy kislány korunkban volt egy néger babánk, ami teljesen úgy nézett ki, mint az említett hölgy. Szép lány volt, csodás afrohajjal, és hatalmas szemekkel. Borsika meg inkább egy osztrák tiroli lányhoz hasonlított, és meglehetősen agresszív támadó volt, de ez tulajdonképpen kedvezett a csapatnak a kiosztott hibapontok miatt. Azért amikor a svájciak dobtak kosárra akkor az Ő teljesítményüket is elismertük nagy csendességünkben.
Amikor Carlos érzékelte, hogy egyre inkább lemaradnak a ponttabellán, egyre idegesebb lett, így barátnőm javasolta neki, hogy kapjon be egy Magne B6-ot, ami volt is nála -ezt a lelátón is díjazták- Ő viszont nem élt a lehetőséggel.
A kiabálások, hajrá magyarok, meg éljen, meg hajrá....ésatöbbi közben, barátnőm megkérdezte, hogy miért üvöltözi a tömeg, hogy "igyekezz!" :D Nos, az Védekezz volt, úgyhogy ezen is jót nevettünk.
Nem messze tőlünk ült egy házaspár, lelkes szurkolók. Elmesélték, hogy tulajdonképpen ez az egy szenvedélyük van, nem is járnak máshova, nem költenek nyaralásra, de mindenhova követik a csapatot, minden versenyre, még külföldre is. Ez fantasztikus, gondoltam. A fickó teljes magyar "harci díszben" pompázott, és remek szurkolói eszköztárral rendelkezett :).
Összességében izgalmas volt, élvezetes, pláne elsőre. Tudjuk, egy csecsemőnek minden újdonság :) Azt viszont sajnálom, hogy ahhoz képest, hogy nem kellett belépőt sem fizetni, meglehetősen kevés néző volt. De ezt már a fittnapok alkalmával is tapasztaltuk, hogy hiába ingyenes egy sportrendezvény -leszámítva a futballt-, ha nem sör-virsli fesztivál van, akkor a kutyát sem érdekli, tisztelet a kivételnek.
Jó estét, jó szurkolást, mondhatnám, de fél11 van, és itthon ülök :)
Elmondhatom, hogy már le tudok futni 500 m-t. Persze ez nem nagy szó, de mint minden, ez is viszonyítás kérdése. Amikor elkezdtem kocogni, pár méter után fájt a lábam és fulladtam. Aszthmás vagyok, ami szerintem részben pszichoszomatikus :)
Azt mondom, hogy nem bírok futni és lépcsőzni.....és tényleg nem :D A futás már más, bár azt inkább kocogásnak nevezném, persze szigorúan üres hólyaggal és osonva, a női egészségem érdekében ;)
Egy szó, mint száz, büszke vagyok magamra. Egyszer azt is elérem, hogy 1 km-t lefutok úgy, hogy nem akarom kiköpni közben a tüdőm, vagy nem szorít a mellkasom.
Minden este kocogok egy kicsit. Kitisztítja a fejem, sokkal nyugodtabban alszok tőle, és közben álmodozok, ismeretlen helyeken és tájakon járok.
Ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy azt mondják "szégyen a futás, de hasznos!" Ez butaság :)
Találtam egy "Meskaszerű" alkotók boltját. Holnap tüzetesebben átnézem, feltételek egyebek, mert most csak átfutottam, de jól hangzik. A Minnie egeres cipő mellé kilátásba helyeztek nekem egy Pindúr Pandúrosat is :D
Lássuk a linket: Ötletek boltja
Még a mai naphoz tartozik, de új bejegyzésként, mert az előzőhöz képest így is erős a kontraszt, hát még úgy :D
Madison egy 5 éves kislány, aki anyukájával olyan sok How to make up videót nézett, hogy már most kész sminkmester :D
Édes, cuki, és a tehetség már ott van benne. Egy-két mozdulatot ha még finomít, tuti leszerződtetik :D
Meg kell osztanom a képet az új csizmámról. Mikor kell csizmát venni? Nem, nem télen :D
Annyira régóta szerettem volna egy igazán elegáns, de mégis kényelmes bőrcsizmit. Megtaláltam. Szerelem első látásra, ráadásul utolsó páras volt, így 50%-os kedvezménnyel az enyém lehetett. No azért még így sem volt "ingyen", de a huszonezres kategóriához képest még mindig nagyon jó vétel volt. Rám várt az édes. Engem akart. A lábamra termett. Olyan vagyok benne mint egy kecses gazella :D
Najó, ennyi elég volt. Janet D. Megint, úgy tűnik imádom ezt a márkát! Most az egyszer azt mondom, legyen tél és menjünk színházba. Ki jön velem:D
A kép:
S, most jóéjt! Szép álmokat, teliholdas éjszakákat.....
Sadness Walt-Charlie Mole - Extravaganza(in Dorian Gray)
Nem az a kimondottan "szexuális" zene, ahogy kedves M. mondaná, de a következő link, illetve cikk ezt juttatta eszembe. Misztikus, vonzó és felettébb félelmetes.
Az írás nem sajátom, de muszáj megosztanom! Köszönöm Pinokkiónak, hogy megírta.
Forrás: Tükörmások (Pinokkió írása)
Beillesztem a cikket, annak, aki nem regisztrált tag, és hogy meglegyen. Valamiért, bár tudom a történet nem erről szól, rögtön a Dorian Gray c. film jutott eszembe.
Tükörmások
"Évezredek óta keressük a rejtélyét. Mi lehet a túloldalán? Egy másik világ? A tükör egy átjáró? Egy szelet a sok-sok párhuzamos univerzumból? A tükörmásunknak is lehet lelke? Vannak-e érzelmek a tüköremberek szívében?
Alma belenézett a tükörbe. Érezte, hogy nem ő az, aki visszanéz rá. Mosolyogni próbált. A másik – ott a tükör túloldalán –, precízen utánozta. Alma nézte, de csak önnön álarcát látta viszont. Már sok évvel ezelőtt ráébredt, hogy a teste és a lelke külön életet élnek. Volt idő, amikor ezt még nem tudta. Egykoron mindennél fontosabb volt neki, hogy mit mondanak róla. Rengeteget adott a külsőségekre. A kozmetikumok, ruhák és ékszerek bűvöletében élt. Akkoriban Alma csodálatosan nézett ki. Ismerősei csak irigységgel figyelték. Szuper jó alakja, fittsége, ruhái, hibátlan stílusérzéke, eleganciája, mind nőtársai, mind pedig a férfiak körében komplexusokat ébresztettek. Ő erre rá is játszott. Alma a külsejével hódított. Sikereit megjelenésének köszönhette. Városszerte ismert üzletasszonyként, mindent elért, amit csak elérhetett. Pénz, kényelem, ismertség, folyamatos világjárás volt szorgos munkájának gyümölcse.
Alma negyven évesen döbbent rá a valóságra. Ráébredt, hogy addigi életét teste rabszolgájaként élte.
Egy reggelen épp az aktuális szeretője mellett ébredt. A férfi gyengéden hozzábújt. Kemény, férfias kezével a bordó zöldcsipkés selyemhálóinge alá nyúlt. Finoman simogatni kezdte a hátát. Almának édes volt az ébredés. Álmából kellemes bizsergés ébresztette. Partnere ismerve testének érzékeny pontjait, a lapockáin időzött egy picit, ujjaival kis köröket írt le rajtuk, majd körmeit enyhén belemélyesztette egy húsosabb részbe. Alma picit megrándult, jelezve ébrenlétét. A férfi végigsimította a nő hátát, majd feltérdelt mellé. Finoman felhúzta a hálóingét, és masszírozni kezdte. A két tenyerével a nő oldalát kétoldalt átfogva, hüvelykujjaival a gerincoszlop mellett felfele tolta kezeit. Alma hibátlan puha bőrén, lazán siklott a férfikéz. Lentről fel, és újra lentről fel, ismételte párszor a mozdulatot. – Csak a szív irányába – röpült át a férfi agyán szikraként a gondolat. Imádom ezt a nőt. Kell nekem…– ábrándozott az édes testet nézve. Ahogy érezte az izmok lazulását, odahajolt a nőhöz, és hosszú szőke haját félrehúzva, megcsókolta annak nyakát. Hosszan és finoman csókolt. Almán egy meleghullám futott át. Behunyta szemét, és erősen koncentrált a pillanatra. A férfi érezve a nő vágyának pirkadását, nyelvével végignyalta annak gerincét. Érdes, hosszú nyelve izgatta Almát. A férfi finoman letolva a nő bugyiját, megsimította annak belső combtövét, ott kissé megpihentek ujjai, majd gyöngéden beleharapott szerelmi áldozatának kerek popsijába.
Alma egy hirtelen ötlettől vezéreltetve, fejével az új hálószobai tükrük felé fordult. Nemcsak érezni, látni is akarta a folytatást.
Pár nappal azelőtt, egy délelőtt megcsörrent Alma telefonja. Ismerős nevet jelzett ki az iphone.
– Almácska, áru érkezett! – hallatszott a telefon másik végéről a kis boszorka, Szilvi hangja. Öltözz, gyere rögvest kicsim.
Alma az ágyban vette fel a telefont. Teste még nem úgy reagált az ingerekre, mint rendesen. Megsimította arcát, szeméből kis álomcsipákat dörzsölt ki. Érezte, még nem az a nő, akit meg akarna mutatni a világnak.
– Hááát mééég itt van… – próbálta magyarázni lustaságát.
– Jössz és kész, dobd ki a pasid, van itt egy csoda, amit a hálószobánkba teremtettek. Én már rég kerestem egy ilyet nekünk, és most itt van két sarokra a Pallastól – lelkendezett Szilvia –, egy cuki kis lakberendezési boltban találtam. Furmea utca 12, tudod, voltál már itt velem – magyarázta hevesen a lány. Akkor itt várlak! Egy órád van, hogy ideérj. Siess! – és a vonal megszakadt.
Alma minden erejét összeszedte. Kikászálódott az ágyból. Viktorral már nem volt ideje foglalkozni, hagyta tovább aludni. Gyors fürdőt vett, és egy szélvészgyors szépítkezés és öltözködés után lesietett az autójához.
– Át a városon, háromnegyed óra alatt? – gondolta kétkedőn. Lehetetlen. Én őrült vagyok, egy csajért, egy ilyen főnyeremény–, házias pasit…– morfondírozott Alma; de tovább agyalni már nem volt ideje, bevágta magát az autójába, és indult. Hajtott, hogy teljesítse boszorkája kérését. Nem is értette, hogyan ért oda időben.
Alma kipirult arccal lépett be az üzletbe. Szilvi kitörő örömmel fogadta. Megfogta őt, és a kezénél fogva rángatni kezdte a kiszemelt bútordarab felé.
– Gyere, gyere csak! Nézd, ezt a bűvös tükröt – mondta csitris lelkesedéssel –, pont illik a hálónkba, az ágy elé. És hallgasd csak!
Az eladó tudálékosan magyarázta a tükör eredetét. Mindabból amit Alma hallott, csak egy név, Kleopátra neve maradt meg neki. De a magyarázat olyan ködös volt, hogy nem is akarta érteni. – Kleopátra, az jó – gondolta.
– Mibe kerül? – kérdezte; de a választ nem is hallva, csak annyit mondott. Megvesszük – és a boldog Szilvire pillantott. A lány erősen átölelte őt, két puszit nyomott neki, majd elengedte, és nagy– és őszinte mosollyal a szemébe nézett. Fiatalságának minden öröme kiült az arcára.
– Ez csodás lesz! – mondta viharos lelkesedéssel.
A férfi még egyszer – most kicsit erősebben – megharapta Alma feszes fenekét. Megcsókolta fognyomai helyét, kettőt könnyeden rápaskolt a nő popsijára, majd - lovasként - ráült a derekára. Kezeivel megfogta - kancája - vállait, gyengéden átgyúrta azokat, és kicsit alányúlva, izgatni kezdte melleit. Amikor érezte, hogy Alma enged a csábításának, akkor kissé hátrébb csúszva, bevezette férfifegyverét a szerelmi harcra kész női testbe. Szeretkezésük csatája hosszú percekig tartott. Mindketten küzdöttek, és mégis a másik gyönyörét hajszolták. A vágyaikat robbanásig fokozták. Alma testében mámorító érzések futkároztak. Közben kéjes kis sikolyok törtek fel belőle… Két sikítás közt, rápillantott a tükörre. Elkezdte figyelni a történéseket annak túloldalán. – Mint egy 3D-s film, amiben én vagyok a főszereplő - gondolta; s hagyta, hogy a férfi játsszon vele, míg ő leskelődött. Pupillái kitágultak, kéjben úszó szemei figyeltek. Látta, hogy tükörmása ugyanolyan ritmikusan mozog, mint ő. De közben mégis valami hidegséget érzett odaátról. Ugrásra kész tigrislányként nézte filmjüket. Érzékszervei élesebbek és élesebbek lettek, agya kattogott..., és egyszer csak kettéhasadt benne valami. Lelke felszabadult rabszolgasága alól. Teste megélte a gyönyört, de annak szelleme valahol a tükör és a valóság között lebegett. A testétől különvált léleknek hirtelen sikerült átlebbennie a tükörfalon. Elkezdte érezni a tükör mögötti énjének érzéseit. Valami más volt, mint ideát. Meghatározhatatlan. Földön túli könnyedség szállta meg, a tigrislánylelke szárnyalt...
A férfi kielégült harcosként eresztette belé meleg dárdájának édes mérgét.
A nő lelke visszaszállt testébe. Alma megsimította szeretője izmos vállait. Átkarolta azt, egy kedves csókot lehelt felé, majd hanyatt fordult, és gondolataiba veszve, a plafon egy szegletére meredt…
– Segíts a tükrünkhöz, kérlek!
Ő abbahagyja a mosogatást, megtörli a kezét, és jön, zokszó nélkül segít… Odatol elé, megsimítja az arcom, rám mosolyog és visszamegy. De figyel engem. Érzem.
Belenézek a tükörbe. Tudom, hogy nem én vagyok odaát. Mosolyogni próbálok. A másik – ott a tükör túloldalán –, precízen utánoz. Nézem, látszólag csak egy idős, ráncos arc tekint vissza rám.
– Hm, ez már rég nem bánt – gondolom halkan magamban.
Boldogok vagyunk… és összemosolygunk."
