-még nem találtam megfelelőt, életigenlőt-
Lehetne az az alcím, hogy az érem másik oldala, vagy egy ügyfélszolgálatos naplója :) Ismerjük a mondást? Nagy az Isten állatkertje!
Aki még nem tudta volna, ügyfélszolgálaton dolgozok, immár sok éve. Nincs vele problémám, megvannak a szükséges készségeim hozzá+az évek és a rutin.Nem tudom, hogy volt-e valaha is -talán még kezdő kiscsikó koromban- amikor ennyire mélyen érintett volna egy reklamációs bejelentés, mint az egyik mai.
XY Kft ügyvezető igazgatója. Itt már eleve megijedünk, ugyanis -sajnos, tisztelet a kivételnek, de a tapasztalat ezt igazolja- feltételezhetően kellemetlen modorú, esetleg lekezelő beszélgetésnek nézünk elébe.
Minden elképzelésemet felülmúlta, és minden rejtett tartalékomat is igénybe vette, hogy a Céget képviselve nyugodt, higgadt és udvarias maradjak.
Az a tipikus "intelligens paraszt, életunt, örök elégedetlen, terrorizáló f@sz"! Elnézést, így utólag is, de talán-talán ez megközelíti a valóságot.
Megértő voltam, mert reklamációja jogos volt, de annak mértéke már cseppet sem. Minimum 4-5 éve zökkenőmentes volt a kapcsolata a Céggel, a szolgáltatás minőségével elégedett volt. A mai napon történt egy kis malőr, emberi mulasztás, melynek "áldozatául" esett. Sűrű elnézést kérve a kolléganőm reggel intézkedett, holnapra orvosoltuk volna.
Eddig nincs probléma a történettel, vannak emberek, akik a hiba szó hallatán is egy enyhe stroke-ot kapnak, hát még ha ez velük történik meg. Így megértőek vagyunk, átérezzük a problémát, s intézkedünk, lehetőségeinkhez mérten, amint lehet.
Ez viszont kevés volt! Újra telefonált. Mert az Ő "ideje drága" és mi ne raboljuk azzal, hogy fel kell emelnie a telefont és panaszt kell tennie újra, mert cirka 3 óra alatt a XXI. században nem voltunk képesek "hathatós intézkedést tenni". "Slendrián munkavégzés". -Személyes megjegyzés, hogy nem kell panasszal élni, ez lehetőség. Bár, ha ez akkora profitkiesés, vagy megterhelés számára, a kérdésem talán jogos, hogy miért ismétli meg (talán feleslegesen, ugyanis adott napon többet, hatodszori telefonálásra sem tudunk tenni)?-
Mindenféle felettes szerv emlegetése után, kezdett személyeskedni, érzéseim szerint még inkább lekezelő hangnemben -amit sem magammal, sem mással szemben nem értek, hisz senki nem tudhatja ki van a vonal másik végén, de legyen, Ő egy ilyen ember. Abból indul ki, hogy Ő bőrfotelben ül, míg én egy irodai forgószékben (feltételezhetően). Vajon melyikünk boldogabb, elégedettebb az életével? Ezt úgyis magunk döntjük el.-
Azt tudom elképzelni, hogy "föntről is, jobbról is, balról is" b@szogatják, frusztrált, az élete is zsenírozza, így eltapossa azt, amit vagy akit maga alá rendel -de nem feltétlenül van valóban "alatta"-.
A lényeg, hogy büszke vagyok magamra, részemről egy "iskolapélda" beszélgetést produkáltam, ami után 10 percre kimentem a konyhába és kisírtam a bánatom. Ő érte is, hátha egyszer egy cseppnyi boldogság/öröm is jut az életébe a folyamatos sz@rrágás, sz@rkérődzés mellé. A kezem még talán most is remeg egy kicsit, a pulzusom biztos az egekben volt, de szerencsére azt már tudom kezelni.
De persze, "nem kell vele foglalkozni"....ésatöbbi. Nem is szoktam. De ezzel most muszáj volt. Van egy határ, feldolgozást igényelt, akármilyen formában is :)
A végső tanulság mindig ugyanaz, az ügyfélnek mindig igaza van!
A mai napra befejeztem mindenféle plusz munkatevékenységet, azt is, ami csak annak látszik, és a nagyon muszáj-on túl a telefont még hírből sem akarom látni, s legfőképp hallani. Holnap már jobb lesz.
Üdv!
