Két zene, egy eredeti és egy feldolgozott. Erre is jó az X-faktor....Eddig, bevallom nem követtem a Vad Fruttik munkásságát. Pedig megérdemelték volna. Nagyon jó banda. Táncolok és tombolok.
Tegnap megnéztük A Király beszéde (The King's speach) c. filmet a Békében. Már nagyon vártam, régóta szerettem volna megnézni. Nem csalódtam. Nagyon jó film. Talán itthonra is beszerzem majd, mert ez a "többször megnézendő" kategóriába tartozik.
Aki más, azt miért akarják "ugyanolyanná" formálni? Vajon ki az igazán erős, aki megküzd másokkal, vagy aki legyűri saját magát (a félelmeit, démonjait, csontvázait...stb.)? Elgondolkodtató? Cseppet sem. A válaszok mindannyiunkban ott vannak.
Jómagam is kipucoltam egy-két régi poros csontvázat a szekrényből az utóbbi kb. fél évben, amire azt hiszem büszke vagyok. Persze még mindig van tenni- és tanulnivalóm, de ennek csupán a halál vet véget. Jó pap is holtig tanul. S így 25 évesen elmondhatom, hogy közel állok ahhoz, hogy megtanuljak beszélni (kommunikálni), hallgatni, problémát kezelni, elemezni, értékelni, majd dönteni, és végül mindezért felelősséget vállalni. Mert sosem az a lényeg, hogy nyerjek, vagy veszítsek, csak az, hogy legjobb belátásom szerint cselekedjek, s közben az általam helyesnek vélt elvek szerint ember maradjak. Ha ez mind sikerül, akkor nincs értelme megtanulni veszíteni, vagy mindenáron a győzelemre törekedni, csak tisztelni a tényeket. Elfogadni ha alulmaradok, örülni, ha nyerek és aztán mindig jobbra törekedni.
Hazudni biztos nagyon jól tudok, de egyáltalán nem akarok. Sokszor nagyon fáj az igazság, de a hazugság mindig jobban, csupán időben késleltetve.
Sokáig azt hittem nincs kialakult stílusom, véleményem, értékítéletem....stb. Majd rájöttem, mindig is volt, csak nem sejtettem. Leginkább a bohém őrület felé tendálok. Olykor könnyelmű, és felelőtlen vagyok, s a szabályokra fittyet hányok. Néha pedig épp ellenkezőleg. Megfontolt, felelősségteljes és szabályszerető. S, hogy mikor melyik tör elő? Ez már hangulatkérdése, de szerencsére minden mindig épp a megfelelő helyen és időben. Mintha sosem lennék ugyanolyan, mindig változnék. De ez alapvetően sok emberre jellemző.
A változás gyönyörködtet, hangzik el. Az életben a megújulás a lényeg. Vannak a környezetemben általam példaképnek tartott emberek, akikre továbbra is felnézek, de látom, hogy nem képesek változni, amivel alapvetően nincs is probléma -nekik-. Figyelek, és tanulok. Mintha mindig és mindenkiben csak a jó tulajdonságokat vélném felfedezni, s magamévá tenni. Nem hiszek abban, hogy a világ egy nagy átcseszés, és minden, és mindenki az én átverésemen munkálkodna. Talán naiv vagyok, sokan mondják, de nem látok ebben hibát. Emberek vagyunk, olykor hibázunk, de remélhetőleg tanulunk és jobbá válunk.
Egy nagy tanulsága van az életnek, nem lehetsz más, mint amilyen vagy, és nem is próbálj más lenni. Hangzatos szavak, hogy fogadd el önmagad. Ez csak félig-meddig igaz, ugyanis a változásra képesek vagyunk. A mérték ami nem mindegy. Az érzéseink pedig vállaljuk fel, akármilyenek is, ugyanis nincs veszélyesebb az elfojtásnál (Osho után szabadon), amely belülről rohasztja szét az embert.
A változás pedig mindig fájdalommal jár. Ahhoz, hogy valami új szülessen, valami jobb, mint az azt megelőző állapot, szenvedni kell, változó mértékben, intenzitással, de szenvedéssel jár.
Ez amolyan pro és kontra volt. Szép napot mindenkinek! Megyek palacsintát sütni :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése