Kikmóka :)

Zene:

Brenda Lee-Rockin around the xmas tree :)

Először is:
ÁLMOS VAGYOK!!!! :)

De nagyon. Tegnap nagyon sokáig fent voltam, pontosabban ma hajnalban feküdtem le. Befejeztem az összes megrendelést. Hajnal vagyok, de nem bírom a hajnalozást :) Ambivalens vagy mi a szösz :)
Festés, gyurmázás, ásítozás......ma pedig postázás. Remélem a szerdai csomagokat a királyi postának sikerül péntekre kézbesítenie :)
Akadtak igazán kreatív és érdekes felkérések, de erről bővebben a tematikus blogon, illetve magamnak, mert van aminél titoktartást fogadtam :)
Kedves barátnőmnek és párjának ajándék kanalakat is készítettem az új gyurikból, remélem azok is megérkeznek a bombabiztos csomagolásban (stresszűző pukkanós fólia, boríték és társai).

Napi irodalom:
"-Az emberek azért ajándékoznak egymásnak virágot, mert a virágban benne van a Szerelem igazi értelme. Aki megpróbálja birtokolni, az látja, hogy mint hervad el a szépsége. De aki csak nézi a mezőn, annak mindig megmarad."
/Paulo Coelho: Brida, 244.o./


Ma, fájó szívvel ugyan, de kiolvastam a Brida c. könyvet. Talán holnap újra kezdtem, és boszorkány akarok lenni :).

De miért is kezdtem el írni ma?
A kikmóka miatt. Tegnap a Kikbe kellett rohannom egy utolsó pólóért, zárás előtt még megvettem, s rögvest összefestettem :) Kínrím, ahogy szokás mondani.
A kasszánál álltam, előttem egy anyuka a kislányával. Mellettük egy halom játék, köztük egy talán strucc, mert hosszú nyaka volt, és madárszerű teste, de világoskék színe megtévesztett. Pontosabban, hogy trendi legyek, facebook kék volt :) A lényeg, hogy a kezén volt egy üvöltő TRY ME felirat, mely nyomkodásra szólított. A kislány persze megnyomta és édes zenébe és táncba kezdett a plüssfigura.
De olyannyira édes volt a zene, hogy rögvest táncra keltem. Persze visszafogottan, amolyan áruházi táncra :) Nagyon tetszett a kislánynak is. Egyszer, mint minden, ez is véget ért. Azonnal, talán a tudatalattim adott hangot kívánságának, megszólaltam, 'Még egyszer!!!' Rám somolygott a kislány, majd az anyukájára nézett és arrébb ódalgott. Aztán pár másodperc múlva rám nézett, rákacsintottam, s újra megnyomta. Táncra fel :) Ő élvezte a mókát, és én is. Anyuka talán már kevésbé, az eladókról pedig már nem is beszélve, de gondolom ők napjában kb. 60x hallgatták már végig, talán érthető az unalmuk. De kérdem én, hogy lehet ezt megunni? :)
Ez volt hát a Kikmóka :) Remélem ha egyszer lesz egy gyermekem, nem fogok addigra besavanyodni, és együtt táncolunk majd a fbkék strucc zenéjére a karácsonyi forgatagban :)

Ölelke!