Ma egy átlagosnak mondható napom volt. Reggel munka, épphogy elértem a buszt-szokás szerint- ugyanis nem vagyok az a korán kelő típus, és már sokat javult a helyzet, de előfordul, hogy elkések innen-onnan. De a pontos idő relatív. A gyűrű órám, amit imádok, gyűrű óra függő vagyok, a tömegközlekedési eszközök "ideje" szerint jár, a telefonom pedig a munkahelyi órához van igazítva, és érdekes módon a kettő soha sem mutat egyet. Kb. 4-5 perces eltérés van a kettő között. Viszont ma, sikeresen beértem időben, teát is volt időm készíteni, megnyitottam minden programot, beszélgettem, aztán ömlöttek az ügyfelek, de felkészült voltam.
Napközben, tegnapi inspiráció után, elkezdtem családfa kutatást végezni. De valamiért az előző napi lelkesedésem hirtelen alább hagyott és egyáltalán nem érdekeltek az őseim. Viszont az egész napomat átjárta a szentimentalizmusom és a nosztalgia hangulata.
Eszembe jutottak a régi szép emlékek, középiskolás is, amit egyébként nem tartok feltétlenül meghatározó időtartamnak az életemben, de voltak szép pillanatai, amikre szívesen emlékezek vissza. Lehet, hogy ezek az emlékdömpingek köszönhetőek annak is, hogy holnap utána találkozom két régi középiskolai osztálytársammal, amit már várok, mert két, igazán dilis tyúkról van szó, majdnem annyira zakkantak mint én :)
Eszembe jutott egy szép emlék egy bizonyos nagy könyvről. Ami méreteiben is nagy volt, nem csak nevében és jelentőségében. Kb. 10-ben álltunk össze 4-en csajok. Jó kis csapat volt. Az egyikünknek sikerült beszereznie egy orvosi naplót, vagy valami ahhoz hasonlót, ami kb. 2 bérháztömb nagyságú, és minimum 600 kilót nyom :D Na ez lett a mi Nagy könyvünk. Ez afféle tini csitris rózsaszín csillagos titkos szövetség naplója volt. Sok-sok bolondsággal tele firkálva. Voltak benne hétköznapi, csajos, pasis, divatos, tanulásos, szórakozásos, vicces, szerelmes...és egyéb sztorik. Féltve őriztük, kulcsos szekrényben tartottuk, és gondosan töltögettük minden nap. Egyfajta küldetésként tekintettünk rá, minden nap kellett beleírni valamit, ami éppen történt velünk, pl.: pénteki feladat: megízlelni az orgazmust :D ez tulajdonképpen csak egy orgazmuskoktél elfogyasztását jelentette, amit kívülállóként elolvasva erősen félre lehetett értelmezni. Jelzem ez meg is történt, de inkább vicces volt, mintsem kínos.
Nos ez a bizonyos Big book azóta is megvan, s úgy döntöttem a csütörtöki találkozónkra elő kéne túrnia barátnőmnek, hogy visszarepülhessünk abba az időbe, az olvasása révén, és abba a hangulatba belecsöppenve, mostani korunkkal és élettapasztalatunkkal írogassunk bele egy-két ökörséget. Azt hiszem, leány gyermekeinknek is tovább örökíthetnénk egyfajta útmutatóként. Mint pl. a Feldmár-os Iskola nőknek c. könyvet-ami az egyik kedvencem. Most, hogy ezt leírtam végképp elhatároztam, hogy a csajok elé tárom kérésem, poroljuk le és nyissuk ki ismét a Big book-ot.
A sok-sok nosztalgia és beszélgetés után jött egy ötlet, no meg a fantázia harcosok. Mi lenne, ha lehetőségünk lenne egy bizarr utazásra, mellyel eljuthatnánk a fantáziánk sötét zugaiba, legmélyebb bugyraiba, amiről még saját magunknak sincs semmilyen elképzelésünk. Úgy gondolom ehhez szükség lenne egy segítőtársra, egy jobb kézre, ugyanis nem tudhatjuk mi várhat ott ránk. Kíváncsiak lennénk rá? Kit és mit vinnénk magunkkal az útra? Milyen fantáziaképekkel, -szituációkkal kerülnénk szembe? Erotikus, harcias, megnyugtató, perverz, csillogó...? Szerintem ha elgondolkozunk azon, hogy milyenek azok az álmaink, amelyeket talán még saját magunknak sem merünk elismerni, akkor közel járhatunk az igazsághoz. Az álmaink ugyanis az elménk játéka saját vágyainkkal, életünkkel, tapasztalatainkkal. Elnyomjuk, vagy szabadjára engedjük, és esetleg megéljük, vagy átéljük. A kettő között talán van különbség. Ha megélem, még nem biztos, hogy átélem. Megélhetném egy bizarr fantázia utazás alkalmával, de fizikai valómban azt ugyebár nem élném át. Ha bátor vagyok, és elindulok az úton, harcos vagyok, fantáziaharcos. Vállalom magam, a gondolataim, az érzéseim, a vágyaim. Ehhez viszont egy harcostárs is dukál. Gondolkozzunk el azon, ki az aki méltó erre a posztra! Ha bizton megtaláltuk a választ, boldogok lehetünk, már a tudattól is.
Kellemes jó éjszakát, és álmokat mindenkinek.
ui.: időközben végre sikerült az időt-időzónát is-beállítanom, így már a valós időt mutatja a bejegyzéseknél :)
Életforma, nem bogár :) Zsizsikeljünk, tekints be hozzám!
2011. febr. 1.
2011. jan. 31.
Van két barátom, és lehet, hogy ma is szülinapom volt!
Azt hiszem a mai egy különösen jó nap volt. Újult erővel kezdhettem neki, egy kis pihenés után a hét első napjának. Betegség miatt voltam ugyan itthon, de lelkileg jót tett nekem, feltöltődtem. Reggel jókat rötyögtem a munkahelyemen, a "padtársam" már nagyon hiányzott :)
Délelőtt, a levelezésemet megtekintve láttam, hogy az 1-es számú barátom írt nekem. Hihetetlen egy alak :D, viszont nagyokat derültem ismét a levelén, és sokszor merítek ihletet a vele folytatott beszélgetésekből, s nem utolsó sorban a "zsizsikelés" is általa nyert számomra értelmet :D Valamint úgy döntöttem, hogy ma táncolok egy jót, mert hiányzik a hastánc már nagyon, és küldött egy inspiráló számot a hangulat kedvéért, amit most is csatoltam.
Tudom, hogy nem az a klasszikus török/arab hastáncos zene, de az utóbbi időben azok vonzanak a legkevésbé. Sokkal inkább szeretek pl. Sarah Brightman zenéire, vagy Buddha Bar válogatásra lejteni. Viszont be kell ismernem, hogy az utóbbi időben, nem csak a zenei ízlésem vett kb. 180 fokos fordulatot, hanem az értékrendem, a világképem.....stb. Azt hiszem egy második kamaszkori válságon megyek keresztül, amit nem bánok, mert egyenlőre úgy érzem fejlődök. Majd meglátjuk :)
A munkaidőm végével be kellett mennem a miskolci főpostára, ami mindig egy hihetetlen élmény számomra. Általában csomagfeladás miatt kell postára mennem, ugyanis kerülöm a helyet, ahogy csak lehet, hála az átutalásnak. A főposta....hmmm....micsoda emlékek, valamibe mindig belekötnek, valahogy mindig beszólnak, 1-2 kivételt tekintve, de nyilván azok erősítik a szabályt. Egy szó, mint száz, felkészültem lelkileg, láttam, hogy hatszázezren várakoznak, letéptem a kis sorszámocskámat, hosszas gondolkozás után, ugyanis csomagom volt, de ajánlott levélküldeményként kívántam feladni, mivel 2 kg alatti volt. Ezt már többször másképp magyarázták, de a vége mindig az volt, hogy éppen akkor rossz menüpontot választottam, de csak most, csak nekem elvégzik a feladatukat, de leültem a papírkámmal, valahol középtájt. Zene a fülben, hangulathoz illő, ugyanis épp Ozzy Osbourne, Scream albumát hallgattam, és közben egy szuper "kölcsön"könyvet olvastam, volt időm bőven.
Egy-két perc elteltével egy idős bácsi ült mellém. Ügyet sem vetettem rá, neki is lehet dolga a postán. Egy kis matatás után elővette a kis bőr kézitáskáját, amiből előtúrt egy csippantót és elkezdett körmötvágni.....:D Mindenki tudja milyen a csippantó. Csippant az ember egyet, és a körömdarab képes kb. másfél-két méterre is repülni, a szélrózsa minden irányába :) Mivel nem akartam a boglyos hajamban, vagy a szemembe tudni egy darabkát, így fogtam a cókmókom és két székkel odébb ültem, amit, látva a bácsi arcát, nem értett igazán, de nem zavartatta magát, tovább optikai tuningolt :)
Kb. 10 perc elteltével-az én hibám volt ugyanis 4 után csúcsidőbe mentem a postára- sikerült az én számom meglátni a kijelzőn. Bájosan köszöntem, s közben mosolyogtam. Mindig így szoktam, ugyanis jómagam is ügyfélszolgálatos vagyok, és tudom, mindenkinek megvan a maga baja, hát még ha ügyfélszolgálaton dolgozik az ember, így ha nem paraszt módjára nyitok, meg úgy, hogy ....azért ülsz ott, hogy kiszolgálj, akkor az illető ügyintéző is kedvesebb lesz a statisztikai átlagánál. Általában. A szuper nyitásom nem nyert viszonzást, de elvégezte a dolgát, közben beszélgetett a szomszédjával, tudomén...rutinmunka, és Őt jobban szereti, mint engem, vagy aki épp vele szemben áll. A végén azért hozzátette a hölgy, hogy ezért nem kellett volna sorszámot tépnem, a postaboltban is feladhatom-ennyit a statisztikai átlagról. Megköszöntem a munkáját, majd távoztam. A postaboltról tudok, de amikor oda megyek csomagot feladni, és számlát kérni, úgy néznek rám, mint a véres rongyra, ezért gondoltam, hogy jobb lesz nekem, ha az erre "szakosodott" helyen és formában intézem az ügyet :D Ebből is tanultam.
Mozgólépcsőn lefelé, valamiért jött egy érzés, hogy ne a plafont, vagy a szemmagasságban lévő dolgokat figyeljem, hanem nézzek le. S lám, ezért ugrott be, hogy biztos szülinapom van, meglepetésként ott ült gyanútlanul a 2-es számú barátom, akinek nagyon-nagyon megörültem :D-kevés ilyen ember van az életemben- Pisszentettem neki, aztán filmbeli jelenet, leértem a mozgólépcsőn, szatyor eldob, nagyölelés, puszi, rötyögés.....isteni jó volt látni. Már nagyon hiányzott. Nem tudtunk sokáig együtt lenni, csacsogni, de az a kb. fél órácska mindennél többet ért, aztán amikor elváltunk, az aluljáróban, még megpityergettük egymást :D
Ezután, egész úton hazafelé, a buszon kavarogtak bennem az emlékek, amikor ketten csajok elmentünk életünk első operájára, ráadásul olasz nyelvűre, és megtanultunk műszempillát felragasztani, és taxiban körmöt lakkozni :D hmmm.....sok szép és vicces emlékünk van.
A mai tehát egy szuper nap volt, de sajnos lassan véget ér, úgyhogy megyek wellnessezni és táncolni :) Jó éjt mindenkinek!
Délelőtt, a levelezésemet megtekintve láttam, hogy az 1-es számú barátom írt nekem. Hihetetlen egy alak :D, viszont nagyokat derültem ismét a levelén, és sokszor merítek ihletet a vele folytatott beszélgetésekből, s nem utolsó sorban a "zsizsikelés" is általa nyert számomra értelmet :D Valamint úgy döntöttem, hogy ma táncolok egy jót, mert hiányzik a hastánc már nagyon, és küldött egy inspiráló számot a hangulat kedvéért, amit most is csatoltam.
Tudom, hogy nem az a klasszikus török/arab hastáncos zene, de az utóbbi időben azok vonzanak a legkevésbé. Sokkal inkább szeretek pl. Sarah Brightman zenéire, vagy Buddha Bar válogatásra lejteni. Viszont be kell ismernem, hogy az utóbbi időben, nem csak a zenei ízlésem vett kb. 180 fokos fordulatot, hanem az értékrendem, a világképem.....stb. Azt hiszem egy második kamaszkori válságon megyek keresztül, amit nem bánok, mert egyenlőre úgy érzem fejlődök. Majd meglátjuk :)
A munkaidőm végével be kellett mennem a miskolci főpostára, ami mindig egy hihetetlen élmény számomra. Általában csomagfeladás miatt kell postára mennem, ugyanis kerülöm a helyet, ahogy csak lehet, hála az átutalásnak. A főposta....hmmm....micsoda emlékek, valamibe mindig belekötnek, valahogy mindig beszólnak, 1-2 kivételt tekintve, de nyilván azok erősítik a szabályt. Egy szó, mint száz, felkészültem lelkileg, láttam, hogy hatszázezren várakoznak, letéptem a kis sorszámocskámat, hosszas gondolkozás után, ugyanis csomagom volt, de ajánlott levélküldeményként kívántam feladni, mivel 2 kg alatti volt. Ezt már többször másképp magyarázták, de a vége mindig az volt, hogy éppen akkor rossz menüpontot választottam, de csak most, csak nekem elvégzik a feladatukat, de leültem a papírkámmal, valahol középtájt. Zene a fülben, hangulathoz illő, ugyanis épp Ozzy Osbourne, Scream albumát hallgattam, és közben egy szuper "kölcsön"könyvet olvastam, volt időm bőven.
Egy-két perc elteltével egy idős bácsi ült mellém. Ügyet sem vetettem rá, neki is lehet dolga a postán. Egy kis matatás után elővette a kis bőr kézitáskáját, amiből előtúrt egy csippantót és elkezdett körmötvágni.....:D Mindenki tudja milyen a csippantó. Csippant az ember egyet, és a körömdarab képes kb. másfél-két méterre is repülni, a szélrózsa minden irányába :) Mivel nem akartam a boglyos hajamban, vagy a szemembe tudni egy darabkát, így fogtam a cókmókom és két székkel odébb ültem, amit, látva a bácsi arcát, nem értett igazán, de nem zavartatta magát, tovább optikai tuningolt :)
Kb. 10 perc elteltével-az én hibám volt ugyanis 4 után csúcsidőbe mentem a postára- sikerült az én számom meglátni a kijelzőn. Bájosan köszöntem, s közben mosolyogtam. Mindig így szoktam, ugyanis jómagam is ügyfélszolgálatos vagyok, és tudom, mindenkinek megvan a maga baja, hát még ha ügyfélszolgálaton dolgozik az ember, így ha nem paraszt módjára nyitok, meg úgy, hogy ....azért ülsz ott, hogy kiszolgálj, akkor az illető ügyintéző is kedvesebb lesz a statisztikai átlagánál. Általában. A szuper nyitásom nem nyert viszonzást, de elvégezte a dolgát, közben beszélgetett a szomszédjával, tudomén...rutinmunka, és Őt jobban szereti, mint engem, vagy aki épp vele szemben áll. A végén azért hozzátette a hölgy, hogy ezért nem kellett volna sorszámot tépnem, a postaboltban is feladhatom-ennyit a statisztikai átlagról. Megköszöntem a munkáját, majd távoztam. A postaboltról tudok, de amikor oda megyek csomagot feladni, és számlát kérni, úgy néznek rám, mint a véres rongyra, ezért gondoltam, hogy jobb lesz nekem, ha az erre "szakosodott" helyen és formában intézem az ügyet :D Ebből is tanultam.
Mozgólépcsőn lefelé, valamiért jött egy érzés, hogy ne a plafont, vagy a szemmagasságban lévő dolgokat figyeljem, hanem nézzek le. S lám, ezért ugrott be, hogy biztos szülinapom van, meglepetésként ott ült gyanútlanul a 2-es számú barátom, akinek nagyon-nagyon megörültem :D-kevés ilyen ember van az életemben- Pisszentettem neki, aztán filmbeli jelenet, leértem a mozgólépcsőn, szatyor eldob, nagyölelés, puszi, rötyögés.....isteni jó volt látni. Már nagyon hiányzott. Nem tudtunk sokáig együtt lenni, csacsogni, de az a kb. fél órácska mindennél többet ért, aztán amikor elváltunk, az aluljáróban, még megpityergettük egymást :D
Ezután, egész úton hazafelé, a buszon kavarogtak bennem az emlékek, amikor ketten csajok elmentünk életünk első operájára, ráadásul olasz nyelvűre, és megtanultunk műszempillát felragasztani, és taxiban körmöt lakkozni :D hmmm.....sok szép és vicces emlékünk van.
A mai tehát egy szuper nap volt, de sajnos lassan véget ér, úgyhogy megyek wellnessezni és táncolni :) Jó éjt mindenkinek!
2011. jan. 30.
Teavirágcsokor
Kész alkotásaim, Cseresznyéslány nyereményjátékára!
Az elsőt a zöld és a rózsaszín színek ihlették, és nopersze az elengedhetetlen katica :)
A másodikat pedig a méltán híres Karácsonyi Lidércnyomás (Nightmare Before Christmas) inspirálta: -felkerültek a facebook-os oldalára cseresznyéslánynak, úh már megérte, de nagyon izgulok, jó lenne egy eredetit nyerni :D viszont, ha mégsem jönne össze, akkor megpróbálom magamnak "előállítani" a cukorságokat-
Azthiszem most ennyi, mert mennem kell egyéb teendőimet elintézni, ugyanis rájöttem, attól, hogy blogol az ember, még nem tűnik el a mosatlan, és nem mászik ki a gépből a ruha :D
Blogfüggő :)
Lehetséges, hogy egy nap leforgása alatt, valaki aki eddig azt sem tudta mi is pontosan a blogozás, az függővé váljon? Akár lehet, akár nem, velem ez történt. Beindultam, egy csomó 5letem van, amit remélem sikerül megvalósítanom, s másokhoz is eljuthat majd.
Sajnos elég morcosan keltem fel ma reggel, ami nem jellemző, mert nagyon jó alvó vagyok, viszont most fent voltam kb. hajnali fél4-ig, ami elég mélyen érintett.
Most viszont böngészésre, zsizsikelésre fel!
Majdnem elfelejtettem. Cseresznyéslány oldalán (megtalálható a linkjeim között is) van egy nyereményjáték, melyre ma éjfélig lehet nevezni-még nem késtem el:P-. Cseresznyéslány süthető gyurmából készít csodaszép, édes, cuki ékszereket, meg minden mást. S most bármilyen technikával tervezett ékszert beküldők között sorsolják ki azt a szerencsést, akinek elkészíti a kreálmányát, és büszkén viselheti, birtokában tudhatja! Erre vágyom! Biztosan valami katicás tervem lesz, majd közzéteszem itt is, ugyanis megszállott katicafüggő vagyok.
Sajnos elég morcosan keltem fel ma reggel, ami nem jellemző, mert nagyon jó alvó vagyok, viszont most fent voltam kb. hajnali fél4-ig, ami elég mélyen érintett.
Most viszont böngészésre, zsizsikelésre fel!
Majdnem elfelejtettem. Cseresznyéslány oldalán (megtalálható a linkjeim között is) van egy nyereményjáték, melyre ma éjfélig lehet nevezni-még nem késtem el:P-. Cseresznyéslány süthető gyurmából készít csodaszép, édes, cuki ékszereket, meg minden mást. S most bármilyen technikával tervezett ékszert beküldők között sorsolják ki azt a szerencsést, akinek elkészíti a kreálmányát, és büszkén viselheti, birtokában tudhatja! Erre vágyom! Biztosan valami katicás tervem lesz, majd közzéteszem itt is, ugyanis megszállott katicafüggő vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)