Ma egy átlagosnak mondható napom volt. Reggel munka, épphogy elértem a buszt-szokás szerint- ugyanis nem vagyok az a korán kelő típus, és már sokat javult a helyzet, de előfordul, hogy elkések innen-onnan. De a pontos idő relatív. A gyűrű órám, amit imádok, gyűrű óra függő vagyok, a tömegközlekedési eszközök "ideje" szerint jár, a telefonom pedig a munkahelyi órához van igazítva, és érdekes módon a kettő soha sem mutat egyet. Kb. 4-5 perces eltérés van a kettő között. Viszont ma, sikeresen beértem időben, teát is volt időm készíteni, megnyitottam minden programot, beszélgettem, aztán ömlöttek az ügyfelek, de felkészült voltam.
Napközben, tegnapi inspiráció után, elkezdtem családfa kutatást végezni. De valamiért az előző napi lelkesedésem hirtelen alább hagyott és egyáltalán nem érdekeltek az őseim. Viszont az egész napomat átjárta a szentimentalizmusom és a nosztalgia hangulata.
Eszembe jutottak a régi szép emlékek, középiskolás is, amit egyébként nem tartok feltétlenül meghatározó időtartamnak az életemben, de voltak szép pillanatai, amikre szívesen emlékezek vissza. Lehet, hogy ezek az emlékdömpingek köszönhetőek annak is, hogy holnap utána találkozom két régi középiskolai osztálytársammal, amit már várok, mert két, igazán dilis tyúkról van szó, majdnem annyira zakkantak mint én :)
Eszembe jutott egy szép emlék egy bizonyos nagy könyvről. Ami méreteiben is nagy volt, nem csak nevében és jelentőségében. Kb. 10-ben álltunk össze 4-en csajok. Jó kis csapat volt. Az egyikünknek sikerült beszereznie egy orvosi naplót, vagy valami ahhoz hasonlót, ami kb. 2 bérháztömb nagyságú, és minimum 600 kilót nyom :D Na ez lett a mi Nagy könyvünk. Ez afféle tini csitris rózsaszín csillagos titkos szövetség naplója volt. Sok-sok bolondsággal tele firkálva. Voltak benne hétköznapi, csajos, pasis, divatos, tanulásos, szórakozásos, vicces, szerelmes...és egyéb sztorik. Féltve őriztük, kulcsos szekrényben tartottuk, és gondosan töltögettük minden nap. Egyfajta küldetésként tekintettünk rá, minden nap kellett beleírni valamit, ami éppen történt velünk, pl.: pénteki feladat: megízlelni az orgazmust :D ez tulajdonképpen csak egy orgazmuskoktél elfogyasztását jelentette, amit kívülállóként elolvasva erősen félre lehetett értelmezni. Jelzem ez meg is történt, de inkább vicces volt, mintsem kínos.
Nos ez a bizonyos Big book azóta is megvan, s úgy döntöttem a csütörtöki találkozónkra elő kéne túrnia barátnőmnek, hogy visszarepülhessünk abba az időbe, az olvasása révén, és abba a hangulatba belecsöppenve, mostani korunkkal és élettapasztalatunkkal írogassunk bele egy-két ökörséget. Azt hiszem, leány gyermekeinknek is tovább örökíthetnénk egyfajta útmutatóként. Mint pl. a Feldmár-os Iskola nőknek c. könyvet-ami az egyik kedvencem. Most, hogy ezt leírtam végképp elhatároztam, hogy a csajok elé tárom kérésem, poroljuk le és nyissuk ki ismét a Big book-ot.
A sok-sok nosztalgia és beszélgetés után jött egy ötlet, no meg a fantázia harcosok. Mi lenne, ha lehetőségünk lenne egy bizarr utazásra, mellyel eljuthatnánk a fantáziánk sötét zugaiba, legmélyebb bugyraiba, amiről még saját magunknak sincs semmilyen elképzelésünk. Úgy gondolom ehhez szükség lenne egy segítőtársra, egy jobb kézre, ugyanis nem tudhatjuk mi várhat ott ránk. Kíváncsiak lennénk rá? Kit és mit vinnénk magunkkal az útra? Milyen fantáziaképekkel, -szituációkkal kerülnénk szembe? Erotikus, harcias, megnyugtató, perverz, csillogó...? Szerintem ha elgondolkozunk azon, hogy milyenek azok az álmaink, amelyeket talán még saját magunknak sem merünk elismerni, akkor közel járhatunk az igazsághoz. Az álmaink ugyanis az elménk játéka saját vágyainkkal, életünkkel, tapasztalatainkkal. Elnyomjuk, vagy szabadjára engedjük, és esetleg megéljük, vagy átéljük. A kettő között talán van különbség. Ha megélem, még nem biztos, hogy átélem. Megélhetném egy bizarr fantázia utazás alkalmával, de fizikai valómban azt ugyebár nem élném át. Ha bátor vagyok, és elindulok az úton, harcos vagyok, fantáziaharcos. Vállalom magam, a gondolataim, az érzéseim, a vágyaim. Ehhez viszont egy harcostárs is dukál. Gondolkozzunk el azon, ki az aki méltó erre a posztra! Ha bizton megtaláltuk a választ, boldogok lehetünk, már a tudattól is.
Kellemes jó éjszakát, és álmokat mindenkinek.
ui.: időközben végre sikerült az időt-időzónát is-beállítanom, így már a valós időt mutatja a bejegyzéseknél :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése