Chris Isaak-Wicked game/Baricz Gergely előadásában (Xfaktor még mindig..)
Csőrike és Tazmánördög
Hála a kisebb munkahelyi feszültségnek, túlterheltségnek, már hétköznap este is pólófestéssel lazítok :)
Íme a tegnap este eredményei. A Csőrikés lett az új kedvencem,
egyszerűen imádom. Az aljára már a Zsizsik felirat került. Immáron
mindent ezzel fémjelzek, s idővel terveim között szerepel a név
levédetése is, de ez még a jövő zenéje :) Lássuk a pólókat:
Ma megyünk munkatársnőmmel babalátogatóba, délelőtt bevásároltunk mindenféle babás holmit. Izgi lesz, ugyanis zsolcára buszocskázunk, nem tudjuk hova, hogyan, meddig, miképp....:D De egyszer odaérünk az biztos, aztán ugyanez vissza, viszont akkor már kisebb rutinnal :) Sziszi barátnémmal találkoztam múlthéten, jót csacsogtunk, pasikról, körmözésről, gyurizásról, könyvekről, beugrós csapatról-ahova csatlakoztunk-. Pénteken moziiii...:D Megnézzük -végre-végre- a Király beszéde c. filmet. Nagyon várom. Aztán ki tudja mit hoz az este :P
Rájöttem, hogy mindent szeretek, aminek semmi
köze a "földhöz", a valósághoz....repülés, sárkányeregetés.....etc.
Nincs ezzel semmi gond. Valakinek el kell szállni, valakinek földhöz
kell ragadni. Így van egyensúlyban a világegyetem.
Hétvégén kaptam egy saját bejáratú katicás sárkányrepcsit.....nagy-nagy álom, s egy újabb bakancslistás pipa volt :D
S miért épp katicás? Nos, aki eddig még nem jött volna rá, vagy nem
tudná, katica mániás vagyok. Katica minden mennyiségben. Katicák vesznek
körbe a lakásban, a mindennapokban. Mert kedvesek és pöttyösek. A
pöttyök pedig vidámak és szerethetőek. Igen, "bogara" mindenkinek van,
szerencsére nekem több is :)
A sárkányeregetés fantasztikus volt és azt hiszem a szerelmese lettem.
Azt gondolnánk ez nem tudomány, csupán gyerekjáték. Nos, ezzel a valóság
közelében sem járunk. Rá kell érezni. A magasba repíteni, majd ott
tartani, egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Viszont, amint rájöttünk a
titkára, szinte mintha vele együtt repülnénk. Felszabadító és
sikongatósan vidám. Mint amikor a vonat épp alagúthoz ér. Kezeket fel,
szájat nagyra tátani és leárazás idején plázacica módjára sikítozni.
Mi lehet ennél felemelőbb és megnyugtatóbb? Kevés dolog, vagy még csak én nem tudom.
Sárkányeregetés a gyakorlatban:
Végy egy sárkányrepülőt. Szereld össze a használati útmutató alapján. Ha
ez nincs hozzá, mint esetemben, akkor marad a józan paraszti ész és az
ésszerűség. Pálcák, madzagok, kötelek, huzalok....minden, amit csak
kívánunk adott a szórakozáshoz.
Amint ezzel megvagyunk, keressünk egy nagy szabad területet, parkot,
sportpályát, vagy szántóföldet...stb. Fogjuk meg a "fogókát" -én így
hívom-, kapaszkodjunk a sárkányba, majd induljunk meg vele, fussunk,
ahogy a lábunk bírja, és hagyjuk, hogy a szél a szárnyaiba kapjon és
felhúzza.
Érezni fogjuk, amikor egy áramlatra csücsül. Megfeszül a damil és útnak
indul. Ekkor eresszük szabadjára, hagy repüljön, szálljon a magasba.
Érezzük, amit érez, vágyjuk, amit Ő tesz :)
Tegnap volt Miskolcon -és országszerte- a kutatók éjszakája. A Miskolci Egyetemet céloztuk be. Jövőre -tanulva az ez évi bakiból- hamarabb odaérünk, ugyanis így sok érdekes programról lemaradtunk. Viszont még így is volt izgalomban részünk. Egészen 23:30-ig tartotta nyitva kapuit az egyetem az érdeklődők előtt.
Az idén további helyszínekkel bővült a pénteken megtartott Kutatók Éjszakája programsorozat. Szinte lehetetlen vállalkozásba fogott, aki az összes helyszínt és attrakciót meg szerette volna tekinteni. A Miskolci Egyetem minden évben kapcsolódik az országos programhoz.
Az Európai Bizottság támogatásával megvalósuló eseménysorozat célja a
kutatói életforma és a tudomány népszerűsítése. Így az egyetemi
rendezvények igyekeztek közel vinni a tudományt, a tudományos
gondolkodást az egyetem potenciális hallgatóihoz.
Az egyetem valamennyi kara részt vett a programban, a teljesség igénye
nélkül felsorolva volt robotautó-verseny, virtuális boncolás,
orgonakoncert, matematikai játszóház, dramatizált krimi előadása.
Víztaszító labirintusban menekülő esőcsepp, a lepkék szivárványszínének
titkai, nanométerekben mérő/számoló futópad – ilyen és ezekhez hasonló
érdekességekkel ismerkedhettek meg a látogatók az MTA interaktív, mobil
kiállításán, amely a nanovilág hétköznapi csodáit mutatta be miskolci
Bay Intézet parkolójában. Benn a nanovilág megismerésén túl többek
között az Első Miskolci Lions Klub számítógépét próbálták ki sokan, a
vakok és gyengénlátók számára készült program segítségével a sérült
embereket is hozzásegítik az informatika használatához. Az egyetem és e
külső helyszínek között különleges buszok – egy amerikai iskolabusz és a
miskolci közlekedési vállalat oldtimer autóbusza – szállította
ingyenesen az érdeklődőket.
/Forrás: www.boon.hu/
Az elektromobilokat sajnos kipróbálni már nem volt lehetőségünk, de a látvánnyal is beértük, tanulmányozhattuk működését. A szimulációs programok nagyon érdekesek voltak, 3D-ben már bármit leszimulálnak :). Láthattunk tornádó működést, gömböt stb-t. Körbetapogathattunk egy homokból készült talán motorbelső inverzt. Hova fejlődik a technika?
A testünk titkai, virtuális boncolás keretei között, darabokra szedtük "magunkat".
Olvadék motor c. program...mindenféle áltudományos magyarázatot mellőzve, mert nem értek hozzá, lényege, hogy a mágnesesség révén a motorban az olvadék veszi át a forgórész szerepét.
Megszelídített villámok és a Teszla féle kísérletek, "rázós" volt :).
A BOSCH-nak hála egy teljes szerszámpark a lábunk előtt hevert. Kipróbálhattuk, szétszedhettük, összerakhattuk, csodálhattuk, hallgathattuk a gépeket. Legjobban az aprítójuk tetszett, ami kb. a derekamig ért. Mellé álltam, mire megkérdezte a "bennfentes" fiatalember, hogy kipróbálnám-e. Mire én: ez olyan horrorfilmes hulladaraboló? Mire Ő, persze, de ez azért jobb, mert ha elakad a kulcscsontja, a piros, majd sárga gombbal orvosolható :D Isteni volt, persze az előbbi csak morbid poén volt és faágakat és egyebet aprítottunk vele.
A kémiai kísérletek során volt bumm, durr, meg egyebek, no meg krumplik által működtetett pici LED-es óra. A jöttünk, láttunk szeleteltünk és a kíméletes röntgenvizsgálatok standnak hála, bepillantást nyerhettünk az orvosi képalkotó diagnosztika, és a modern kori röntgenezés birodalmába. A robotvezérelt LEGO autóverseny kifejezetten izgalmas volt, főleg, mint utolsó program 11 és féléjfél között. Nekem leginkább egy nagy gyártósori robotkarhoz hasonlított a gép, komoly biztonságtechnikai elemekkel, ütés/törés álló üvegkalitkában, melyet egy Windows alapú szoftverrel működtetett valamilyen László :) A tudomány mókás keretek között, érdekesen a kíváncsi tekintetek előtt. Így foglalnám össze. Felettébb élvezetes nap volt.
A kutatók éjszakája után, ha már egyetem akkor roki :) Elmentünk csörögni a Rockwell-be, amit én egy kis viselkedéskutatással, megfigyeléssel fűszereztem, az est szelleméhez ragaszkodva:D Nagyon jókat derültem, majd elszomorodtam némely nőtársam viselkedését, s annak okát kutatva. De ez van. Ettől szép az élet. A változatosság gyönyörködtet.
Csak nekem, csak akkor, én pedig csak Nektek/Önöknek, csak most :)
The big félbeham torok (írta: Nem Tom)
A Sziklás-hegység keleti felén létezett ez a
titokzatosság övezte hegyorom, amelynek a nevét még ma is csak suttogva
merik szóba hozni a helybéli indián asszonyok.
A legenda szerint erre a helyre üldözték a becsületes pletykákban és
zsörtölődésekben megőszült asszonyokat, kik romlást hoztak a népükre.
Évente két alkalommal a harcosok fellovagoltak ide, és lenyilazták a
némbereket, majd a még mozgó nyelvüket a holdvilág fényénél eltaposták.
Ahogy sziú nyelven mondták, ez volt a „happy end” szertartás.
De lássuk csak, hogyan is alakulhatott ki ez a nemes szokás a törzs körében.
Színhely az Orinoco ölelte dimbes-dombos Tirpákia. A harcosok
visszatérnek a szokásos napi csatából. Kemény Farkas törzsfőnök megáll a
sátra előtt. Hűséges asszonya, Kígyónyelv elébe siet.
A vezér fáradtan lecsusszan lováról. Hátából tomahawk áll ki, melléből
néhány nyílvessző meredezik az ég felé. És már megint megskalpolták.
Kígyónyelv rosszallóan csóválja a fejét.
– Hogy telt a napod, apuci?
– Semmi extra, csak a szokásos robot – legyint a főnök.
– Elmehetnél fodrászhoz, már megint hogy nézel ki?
Közben unottan húzgálja ki belőle a nyílvesszőket meg a baltát.
– Hozhatnál haza valami rendes hadizsákmányt is. Kinek adjam el ezeket
az ócskaságokat? Bezzeg a mázlista Szökkenő Szarvas ágyúgolyót szedett
ki az urából. Az ő embere nem olyan tutyimutyi, mint te.
Kemény Farkas megszeppenve hallgat. Lehet, hogy az asszonykájának igaza van?
– Na, majd holnap iparkodom – mondja békítőleg. – Megtámadjuk a Santa-Mariát, ott majd akad ágyúgolyó is.Megéheztem, asszony.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy ennyi ideig elvoltál, és meg sem ettétek az ellenséget?
– Ők győztek, többen voltak nálunk.
– Ha most azt is bevallod, hogy a szüzeket sem erőszakoltátok meg, és egész este engem fogsz hajkurászni, akkor mérges leszek.
Ez idő alatt a másik sátorban is szeretettel fogadják a hazatérő harcost.
Bamba Ló és élete párja fojtott hangon sutyorognak.
– Hol voltál idáig? Nekem azt ne mondd, hogy a csatában. Sehol egy
karcolás rajtad. Biztos megint a kurvákat hajkurásztad. Tudom, hogy
tetszik neked Nyíló Virág. Láttam, hogy a bokrosból jött ki a lány, és
hátul volt az ágyékkötője. Az csak te lehettél!
A következő sátor is maga a béke szigete.
– Pista, ezerszer megmondtam már, hogy ne gyere haza a csatából
rabszolga nélkül – sipítja Lusta Dög, a törzs legrondább asszonya. – Ti
elmentek nap mint nap vitézkedni, nekem meg itt marad a töméntelen
házimunka. Persze neked mindennap tiszta ágyékkötő kell, hogy abban
parádézzál. Én meg a patak partján szakadok széjjel, míg kimosom? Na,
meg ezek a folytonos kényszerzabálásaid. A múlt héten is vacsorát
kellett főznöm neked.
Leszáll az est. Elcsendesednek a sátrak. Csak a surranó mokaszinok halk
neszezése hallatszik innen-onnan. Harci díszbe öltözött indiánok hagyják
el a tábort.
Ugyanekkor az ellenséges indiánok tábora is megpezsdül… Csak a surranó
mokaszinok halk neszezése hallatszik innen-onnan. Harci díszbe öltözött
indiánok hagyják el a tábort.
Félúton találkozik a két csapat.
Összeölelkeznek.
Félszavak hallatszanak innen-onnan.
– Hát ti is? Veletek is ugyanez? Tűrhetetlen. Hogy bírjátok, drága ellenségeink? Tenni kell valamit!
Körbeülik a tüzet. Előkerülnek a békepipák.
– Hagyjátok a fenébe – mondja az egyik törzsfőnök. – Ma nincs kint a BBC.
Elkezdődik a tanácskozás. Javaslatok röpködnek a levegőben.
– Nyilazzuk le őket – így az egyik.
– Nem jó, mert akkor ki csinál új nyílvesszőt? – hangzik a válasz.
– Együk meg őket! – veti fel másvalaki.
– Hogyisne, hogy mindig velünk legyenek!
De azért érzik a férfiak, hogy asszonyokra még szükség lehet.
Hajnalra megszületik a bölcs döntés. Egymás táborába mennek haza.
Nagyot fordult a világ. Minden teljesen más lett.
Kígyónyelv egy pillantást vet új urára.
– Látom, voltál fodrásznál, és szépen begyógyultak a sebeid.
Ui.
Mi lett a titokzatos hellyel, ahová a nagyszájú asszonyokat állítólag
üldözték? Mit lett volna? Semmi. Ez csak egy hülye legenda.
Színház után már rutinszerűen követelem a Happy Meal menümet -a kislányosat- :P
Jó étvágyat, megyek a mekdöncibe :D
(Persze nem mindennap ezt eszem, meg fúj milyen egészségtelen, tele van
üres kalóriával, meg szénhidráttal....blablabla.....imádom és kész. Van, aminek nem tudsz ellenállni, akármennyire is szeretnéd....jah. Egy darabig csak gondolatban bűnözöl, aztán véged. KELL és kész :)Ez
olyan, mint a chips. Egy hónapban egyszer megengedem magamnak, mert
egyszerűen isteni, csak kár, hogy kipattogok tőle és tele van "E"
vitaminnal :D. A biochips meg sajnos meg sem közelíti a "kevésbé
egészséges" chio-t, vagy lays-t. Ez van. Mivel eddig úgy gondoltam nem
vagyok addiktív személy -jah, persze :) nem kv-zok, nem iszok, nem
dohányzok- hulljon le a lepel, chips és happy meal menü függő vagyok,
de azért bármit nem teszek meg értük.)
Pride and prejudice soundtrack-Dawn by Dario Marianelli
Ha az ÉLET a nagy tanító, miért nem ad házi feladatot, s ellenőrzi is azt?
Tanár Úr/Nő kérem, adjon fel leckét nékem!
Na ilyet soha nem követeltem még.
Előttem a nagy könyv, The Big Buk. A súlya szinte elnyom, alig bírom.
Olvasni nincs merszem, csak belekukkantani. Így a tartalom szinte abszolút ismeretlen marad. De nem is hiányolom.
Vagy talán mégis, de ahhoz bátorság kell. Ösztönös bátorság, mint a kisgyermeké, aki épp felfedezi a világot.
Itt van, érzem, hisz már belelapoztam. Tetszett is meg nem is. Nagyon
nem is. De biztos vannak/lesznek benne szép részek is, aminek hála a
vége Happy End. Vagy nem. Talán ez csupán az olvasótól függ majd, és a
végső konklúziótól. Az utolsó nagy számadástól.
Mi van, ha nincs is benne semmi, és én írhatom tele?
Atyaég, mi lenne benne?! Bábeli zűrzavar :)
Nézzük ebből a szemszögből.
Van, akinek kívül-belül szép rendezett a könyve. Hogyan csinálja?
Így született tán? Minden generációs tudás birtokában lett volna, már
világra jötte pillanatában? Meglehet. Jó csillagzat alatt született.
Olyan is van, akinek csak kívül szép, de belül csupa sötétség.
Nem irigylem, lapjai mind csupa sár és dagonya.
Van, kinek rövid, de velős, akad olyan is, akinek hosszú, de szinte
semmiről sem szól. Nincs benne feszültség, nem gyűrődnek a lapok.
De mi van akkor, ha valakinek sok-sok oldalon keresztül szinte üresek a lapjai?
Érezni lehet az űrt, de nem adja fel. Az olvasó tovább és tovább lapoz,
hisz tudja, a változás eljő, és majd mindent elsöpör. Megtelnek
színekkel, számokkal, ízekkel, illatokkal az oldalak. De mikor és hogyan
és miért és kivel és......
Lecke van már?
Nem is volt!
Az ÉLET titokzatos és humoros tanító.
------------
Pussz....Ma behozta nekem kedves T, Jane Austen-Büszkeség és balítélet c. könyvét (A világirodalom remeki, hatodik sorozat, Európa Könyvkiadó, 1975) Nem mai darab a könyv, de ennél fogva, annál élvezetesebb :D -ezt jól megmondtam-
Hol is kezdjem. Kreahétvégét terveztem. Ebből szombaton nagyon sokáig
alvás, Puskin, majd főzőcske lett, aztán mozi, vasárnap (ma) pedig nagyon
sokáig alvás és gyurmázás.
Lássuk a főzőcskét. Húslevest készítettem töltött burgonyával. Egyik sem újdonság, viszont most nagyon finom lett. No nem azért, mert én csináltam, de biztos azért is :) A töltött burgonya abszolút impro kaja lett. Semmilyen receptet nem használtam, csupán anyagokkal, ízekkel dolgoztam. Jó móka volt.
Ez volt a töltelék. A mennyiséget nem tudom pontosan. Az biztos, hogy fél kg tehéntúró volt az alap. Aztán egy nagy tejföl, sok-sok zöldség (pritamin paprika, paradicsom, hagyma, petrezselyem), só, őrölt színes bors, paprika, őrölt kömény, fokhagyma, csemege piros arany. Talán ennyi :)
A burgonyákat megfőztem, kettévágtam, a közepét kivágtam. A krumpliforgács került alulra, rá a töltött krumplicskák. Alulra egy kis szőlőmagolajat locsoltam. Húsevők kedvéért kolbászt szeleteltem rá (simán elhagyható, sőt). A tetejére eklektikusan ráloccsantottam a maradék tejfölt :) Isteni lett.
A gyurmázás szintén jól sikerült. Kint ültem a kertben, sütött a Nap. Remek idő volt.
S, íme a végeredmény:
Ez még a sütés, lakkozás, felszerelés előtti állapot.
S lássuk a kreahétvége kollekciót:
