Ha az ÉLET a nagy tanító, miért nem ad házi feladatot, s ellenőrzi is azt?
Tanár Úr/Nő kérem, adjon fel leckét nékem!
Na ilyet soha nem követeltem még.
Előttem a nagy könyv, The Big Buk. A súlya szinte elnyom, alig bírom.
Olvasni nincs merszem, csak belekukkantani. Így a tartalom szinte abszolút ismeretlen marad. De nem is hiányolom.
Vagy talán mégis, de ahhoz bátorság kell. Ösztönös bátorság, mint a kisgyermeké, aki épp felfedezi a világot.
Itt van, érzem, hisz már belelapoztam. Tetszett is meg nem is. Nagyon nem is. De biztos vannak/lesznek benne szép részek is, aminek hála a vége Happy End. Vagy nem. Talán ez csupán az olvasótól függ majd, és a végső konklúziótól. Az utolsó nagy számadástól.
Mi van, ha nincs is benne semmi, és én írhatom tele?
Atyaég, mi lenne benne?! Bábeli zűrzavar :)
Nézzük ebből a szemszögből.
Van, akinek kívül-belül szép rendezett a könyve. Hogyan csinálja?
Így született tán? Minden generációs tudás birtokában lett volna, már világra jötte pillanatában? Meglehet. Jó csillagzat alatt született.
Olyan is van, akinek csak kívül szép, de belül csupa sötétség.
Nem irigylem, lapjai mind csupa sár és dagonya.
Van, kinek rövid, de velős, akad olyan is, akinek hosszú, de szinte semmiről sem szól. Nincs benne feszültség, nem gyűrődnek a lapok.
De mi van akkor, ha valakinek sok-sok oldalon keresztül szinte üresek a lapjai?
Érezni lehet az űrt, de nem adja fel. Az olvasó tovább és tovább lapoz, hisz tudja, a változás eljő, és majd mindent elsöpör. Megtelnek színekkel, számokkal, ízekkel, illatokkal az oldalak. De mikor és hogyan és miért és kivel és......
Lecke van már?
Nem is volt!
Az ÉLET titokzatos és humoros tanító.
Na ilyet soha nem követeltem még.
Előttem a nagy könyv, The Big Buk. A súlya szinte elnyom, alig bírom.
Olvasni nincs merszem, csak belekukkantani. Így a tartalom szinte abszolút ismeretlen marad. De nem is hiányolom.
Vagy talán mégis, de ahhoz bátorság kell. Ösztönös bátorság, mint a kisgyermeké, aki épp felfedezi a világot.
Itt van, érzem, hisz már belelapoztam. Tetszett is meg nem is. Nagyon nem is. De biztos vannak/lesznek benne szép részek is, aminek hála a vége Happy End. Vagy nem. Talán ez csupán az olvasótól függ majd, és a végső konklúziótól. Az utolsó nagy számadástól.
Mi van, ha nincs is benne semmi, és én írhatom tele?
Atyaég, mi lenne benne?! Bábeli zűrzavar :)
Nézzük ebből a szemszögből.
Van, akinek kívül-belül szép rendezett a könyve. Hogyan csinálja?
Így született tán? Minden generációs tudás birtokában lett volna, már világra jötte pillanatában? Meglehet. Jó csillagzat alatt született.
Olyan is van, akinek csak kívül szép, de belül csupa sötétség.
Nem irigylem, lapjai mind csupa sár és dagonya.
Van, kinek rövid, de velős, akad olyan is, akinek hosszú, de szinte semmiről sem szól. Nincs benne feszültség, nem gyűrődnek a lapok.
De mi van akkor, ha valakinek sok-sok oldalon keresztül szinte üresek a lapjai?
Érezni lehet az űrt, de nem adja fel. Az olvasó tovább és tovább lapoz, hisz tudja, a változás eljő, és majd mindent elsöpör. Megtelnek színekkel, számokkal, ízekkel, illatokkal az oldalak. De mikor és hogyan és miért és kivel és......
Lecke van már?
Nem is volt!
Az ÉLET titokzatos és humoros tanító.
------------
Pussz....Ma behozta nekem kedves T, Jane Austen-Büszkeség és balítélet c. könyvét (A világirodalom remeki, hatodik sorozat, Európa Könyvkiadó, 1975) Nem mai darab a könyv, de ennél fogva, annál élvezetesebb :D -ezt jól megmondtam-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése