Apocalyptica-Romance
Gyönyörű szám. Kössz Claud Dark :) Talán műveletlenségre utal, de még nem ismertem a bandát. Eddig, s ezen változtatnom kel sürgősen. Annyira belülről, mélyről jövő, érzelmes, szenvedélyes, talán fájdalmas.....fantasztikus.
A Hope c. számuk tetszik még nagyon, szinte olyan hatásfoka van nálam, mint az Uprisingnak a Muse-tól, az a bizonyos 18+ :)
Lássuk csak, mi minden történt az utóbbi időben. Kevés időm van írni -ide- máshova azért szakítok időt, leginkább saját örömömre, vagy pályázatokra. Zsizsik csak zsizsereg tovább. Olyannyira, hogy vasárnap megtartom életem első igazán komoly foglalkozását, amolyan barkács napot. Semmi felhajtás, csak kb. 30 gyerkőc és egy csomó sütigyurma :) Igazán semmiség, megbirkózok a feladattal. S ha "beválok", határ a csillagos ég.
Tegnap roppant megörültem a hóesésnek. Olyan gyermeki vágyaim támadtak tőle. Imádtam, ahogy ropogott a talpam alatt, s legszívesebben egész álló nap csak ropogtattam volna magam alatt. Fehér volt, hideg, és megnyugtató. Aztán feltettem magamban egy kérdést. Mi lenne, ha meztelenre vetkőznék, majd hóangyalt csinálnék. Elvesztené szűziességét, vérfolt esne becsületén. De a vörös és a fehér egymás mellett lenyűgözően tiszteletreméltó.
Végül a meztelenkedés elmaradt, hóangyal viszont született, aminek nagyon örültem. Csak feküdtem a hóban és "tárogattam", majd kiöltöttem a nyelvem, mert úgy szeretem :)
Lássuk be, az üzleti élet egy külön világ. Van, aki beleszületik, van aki beletanul. Én biztos, hogy az utóbbi vagyok, vagy talán egyik sem, de az előbbi semmiképp :)
De talán egyszer bizniszvumenné alakulok, s nem tiszavirággá, aki belehal, amint megtalálta párját :)
(Mert a szeplők őszinte hódolója vagyok, és csak sajnálhatom, hogy nem
szeplős a vállam, vagy az orrom :), de ahogy mondani szokás, ami késik,
az csak a vonat.)
Nem mellesleg, este magashegyi koncertre megyek :P Lehet irigykedni, vagy velem jönni :)
Egy iszipiszit azért remélem nem úgy indul az új év, ahogy az idei véget
ért. Többek között azért, mert éppenséggel egy kisebb vírust küzdött le
a szervezetem.....a kis kitartó. Imádom az immunrendszerem és a
T-sejtjeim :) Na meg a magashegyit, amit tán még betegen sem hagynék ki
:P
Ez a poszt pedig csupán azért született, hogy boldog új évet kívánjak!
Akkor, hát: BUÉK mindenkinek!
Köszönöm az eddigi kitartó figyelmet, remélem töretlenül haladunk tovább
jövőre is, együtt, gondolatban, kéz a kézben. Ilyenkor szokás
valamilyen összegzést is tartani, írni, végezni, de azt meghagynám a
halálos ágyamra. Viszont pozitív évet zárok. Megtaláltam a hivatásom, a
célom, így már nem csak munkám van, és össze-vissza, innen-onnan
szette-vette tudásom, hanem egy incurka tapasztalatom. De attól még
szette-vette maradok :)
Napi irodalom:
-Még idén egyet, ha lehet, mely számomra amolyan iránymutatás, jelenlegi kedvencem-
"Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónoktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor - mily hálás örömmel! - először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen,
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is,
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka."
/Konsztantinosz P. Kavafisz (1863-1933)
Fordította: Somlyó György
in.: Paulo Coelho: A Zahir, 7.o./
Ölelke mindenkinek!
Zsizsik
ui.: alapvetően nem vagyok "görcsös" szilveszterező, nem hinném, hogy
ezen a napon mindenkinek kötelező a víg kedély, szórakozás, mulatozás,
részegedés. Annyit kívánok csak, érezze mindenki magát úgy, ahogy a
legjobban esik.
De nagyon. Tegnap nagyon sokáig fent voltam, pontosabban ma hajnalban feküdtem le. Befejeztem az összes megrendelést. Hajnal vagyok, de nem bírom a hajnalozást :) Ambivalens vagy mi a szösz :)
Festés, gyurmázás, ásítozás......ma pedig postázás. Remélem a szerdai csomagokat a királyi postának sikerül péntekre kézbesítenie :)
Akadtak igazán kreatív és érdekes felkérések, de erről bővebben a tematikus blogon, illetve magamnak, mert van aminél titoktartást fogadtam :)
Kedves barátnőmnek és párjának ajándék kanalakat is készítettem az új gyurikból, remélem azok is megérkeznek a bombabiztos csomagolásban (stresszűző pukkanós fólia, boríték és társai).
Napi irodalom:
"-Az emberek azért ajándékoznak egymásnak virágot, mert a virágban benne van a Szerelem igazi
értelme. Aki megpróbálja birtokolni, az látja, hogy mint hervad el a
szépsége. De aki csak nézi a mezőn, annak mindig megmarad."
/Paulo Coelho: Brida, 244.o./
Ma, fájó szívvel ugyan, de kiolvastam a Brida c. könyvet. Talán holnap újra kezdtem, és boszorkány akarok lenni :).
De miért is kezdtem el írni ma?
A kikmóka miatt. Tegnap a Kikbe kellett rohannom egy utolsó pólóért, zárás előtt még megvettem, s rögvest összefestettem :) Kínrím, ahogy szokás mondani.
A kasszánál álltam, előttem egy anyuka a kislányával. Mellettük egy halom játék, köztük egy talán strucc, mert hosszú nyaka volt, és madárszerű teste, de világoskék színe megtévesztett. Pontosabban, hogy trendi legyek, facebook kék volt :) A lényeg, hogy a kezén volt egy üvöltő TRY ME felirat, mely nyomkodásra szólított. A kislány persze megnyomta és édes zenébe és táncba kezdett a plüssfigura.
De olyannyira édes volt a zene, hogy rögvest táncra keltem. Persze visszafogottan, amolyan áruházi táncra :) Nagyon tetszett a kislánynak is. Egyszer, mint minden, ez is véget ért. Azonnal, talán a tudatalattim adott hangot kívánságának, megszólaltam, 'Még egyszer!!!' Rám somolygott a kislány, majd az anyukájára nézett és arrébb ódalgott. Aztán pár másodperc múlva rám nézett, rákacsintottam, s újra megnyomta. Táncra fel :) Ő élvezte a mókát, és én is. Anyuka talán már kevésbé, az eladókról pedig már nem is beszélve, de gondolom ők napjában kb. 60x hallgatták már végig, talán érthető az unalmuk. De kérdem én, hogy lehet ezt megunni? :)
Ez volt hát a Kikmóka :) Remélem ha egyszer lesz egy gyermekem, nem fogok addigra besavanyodni, és együtt táncolunk majd a fbkék strucc zenéjére a karácsonyi forgatagban :)
(Először is: Itt mindenki nyomon követheti munkásságom: Zsizsik-krea blog)
Helló mindenkinek, utólag boldog mikut, előre karit, meg újévet, no meg sok-sok boldogságot :)
Nem tűntem el, csak annyira sok az ünnepek előtti megrendelés, hogy
teljesen el vagyok havazva. Olyannyira, hogy már a tájat is fehérben
látom. Vagy csak áldott jóstehetség vagyok, és érzem, hogy fehér
karácsonyunk lesz :) Ki tudja.
Múlthét vasárnap találkoztam egy igazi, valódi, real....fokoznám, de már
nem tudom...boszorkánnyal. Éreztem valami furcsa, megmagyarázhatatlan,
szakrális dolgot....ki érti ezt? Talán nem is kell.
A lényeg, hogy nem panaszkodok, öröm a sok rendelés, csak másra nem
igazán jut időm. De ne higgyétek, hogy eltűntem, időnként benézek,
olvasgatok. Olyan vagyok, mint a bumeráng. No nem görbe, hanem
visszatérős :)
Személyes hír, tegnap előtt óta 26 éves vagyok :) Kaptam zsizsikes tortát,
óriás rénszarvasos Rudolf mamuszt, Paulo Coelho könyvet, szilikonos -nem
cicit- hanem sütőformát, és egyéb meglepetéseket. Örültem. Kívántam,
fújtam, jó volt.
Persze korán sem érzem magam ennyinek, ha ez egyáltalán soknak számít.
Más: a "Zsizsik brand" töretlenül fejlődik, amire külön büszke vagyok,
de nagyon-nagyon, meglátjuk mi lesz, örömmel tevékenykedek, néha
nézzetek meg. Ilyen ez a popszakma, ahogy
mondják. Én meg csak festek és gyurmázok éjt-nappallá téve,
szívem-lelkem belegyúrva mindegyikbe. Talán ezért is oly nehéz az
elválás, és oly örömteli a viszont látott boldogság :)
Ákos - Szeress így
(Nagyon szeretnék eljutni végre egy Ákos koncertre!)
Újfent eltelt egy kis idő, írok.
Az utóbbi időben egyre többet. Magamnak, másnak, kérésre, témacentrikusat vagy személyeset. Így megy ez :) Talán kezdem megtalálni a helyem az életben. Van a tortás dobozban egy kis hely, amit csak én foglalok el. Alapvetően nagyon színes, nagyon ízes, olykor viszont....ez inkább hagyjuk, egy-két rossz nap elfér az életben, olyankor magamba fordulok. :)
Persze néha eszembe jut, hogy mi lehet az árnyékommal, hogy van, merre jár? Talán egyszer, vagy egy következő életemben leülünk egy tea mellé és elbeszélgetünk őszintén, mert abban nagyon jók voltunk. Mára eljutottam idáig, jó érzéssel tölt el, ha róla beszélek, nem pedig a sírás kerülget. Az élet nagy rendező, megtanultam.
A Zsizsik "brand" kezdi megtalálni a maga kis útját, fejlődik a vállalkozás, mert vállalkozó szellemű vagyok :) Ez a művészvilág....lassan de biztosan :) Én pedig későn érő típus vagyok, már említettem, de a lényeg, az "érő"-n van.
Szinte leírhatatlan örömmel töltött el, amikor először felhívtak, hogy elkelt az első ékszer.....:*-) Arról már nem is beszélek, milyen, amikor személyesen kérnek fel, és dicsérnek, pedig továbbra is csak játszok-gyurmázok :) és néha pingálok.
Erről ennyit, majd egyszer talán bővebben.
Az utóbbi hetek mozgalmasan teltek. Kiragadnék fontos szösszeneteket. Mind közül a legmozgalmasabb a múlthét péntek volt, már a dátum is megér egy misét, 2011.11.11-én Zsan öcsém szalagavatója. A numerológia szerint -ezt a rádióban hallottam, tehát kéretik nem készpénznek venni-, az egyes a kreativitást jelenti. Remélem érettségin is nagyon kreatívak lesznek és expeditíve megoldják az esetlegesen felmerülő problémát :)
Szóval tesómra nagyon büszke voltam, és persze vagyok is. (Ma igen túlcsordulós hangulatom van úgy tűnik) Nem tudom szülőként, hogy éli túl az ilyen eseményeket az ember. Jómagam megkönnyeztem. Az én "kisöcsikém" ott állt, talpig öltönyben, talpig férfiasan. Én pedig talpig meghatódtam :) 9 és fél, no nem hét, hanem év van köztünk. Sokat voltunk együtt, vigyáztam rá, pelenkáztam, szeretgettem, most pedig hölgykoszorú veszi körül, és együtt járunk bulizni :) Persze felettem megállt az idő, ezt mondanom sem kell :)
Mutatok egy pár képet, csak úgy a magam örömére :)
Két öcsikém. Ezt a képet remekül "elkaptam". Azért a hétköznapokon nem ekkora az idill :)
Mondtam, hogy a ballagására már nem sminkelem ki magam, mert szétkenődött arccal nem mutatnék jól a képeken :) Magasabb mint én!!!! Persze egy férfi legyen magas, de még jobb, ha egyenesen hatalmas :)
Szombaton jótékonysági bálba mentünk. Délelőtt sütögettem, aztán délután készülődtem. Szokásos make up, műszempilla és társai....imádom :) Egy alkalmi viseletnél számomra ez elengedhetetlen. A végeredménnyel elégedett voltam. Úgy terveztük, még a tombolát megvárjuk, aztán megyünk haza, mert vasárnap Keresztapám névnapjára voltunk hivatalosak. Mondom, úgy terveztük :) A vége az lett, hogy hajnali 4-ig maradtunk, és azért csak eddig, mert már kezdtem kidőlni. Mit mondjak, én sem vagyok már a régi :) A csapat viszont nagyon jó volt. Gyorsan meg is beszéltük, hogy a miskolci jegesmedvék következő meccsére együtt megyünk.
Sietve hazaértünk, leszedtem magamról a vakolatot és a díszbeglancot, aztán alvás. Na nem sok, mert 11-kor már indultunk is a családi banzájra. Keresztapának a tematikus blogon is megtalálható festett pálinkás üveget vittem -DIY- :) meg egy kis minőségi borocskát, az íze kedvéért :)
Megérkeztünk gyermekkorom egyik fő színterére. Furcsa melegség futott át rajtam, amikor átléptem a ház kapuját. Mennyi szép emlék, és jó érzés. Mivel Édesanyám szülei korán meghaltak, s az apám szüleit egyáltalán nem ismertem -ahogy apámat sem-, hiányzott az életemből a nagyszülő, mint érzés, fogalom. Ezt a hiányt pótolták be Keresztapám szülei. Sokat voltam náluk. Megkerestem újra a híres kakasos locsolókannát és nosztalgiáztam. Emlékeimben sokkal nagyobb volt :) Persze akkoriban még én is kisebb voltam. Este 8-ig, fél 9-ig lehettünk ott. Remekül érezte magát mindenki. Nosztalgiáztunk, ettünk, ittunk.
A hétfő a szabadságé, az alvásé, a nokedlié, a sétálásé, a kenyérgyáré....ésatöbbié volt. Elment, mintha nem is lett volna, de alapvetően töltődésre szántam, szántuk. Úgy is történt.
Tegnap újra munka, utána pedig kedves M-mel gyúrás. Töretlenül edzünk. Kitartóan szálkásítunk, megállíthatatlanul alakformálunk :) Ami minden magyarázat nélkül a következőkből áll: taposás, hegymászás, combozás, hasazás, ritázás, evezés, ellipszis, tekerés :) és sok-sok móka. M-mel aztán igazán jó páros vagyunk. Tőlünk zajos az egész konditerem. De ki mondta, hogy ott fapofával, besavanyodva kell izzadni? A lényeg a jó hangulat, s öröm lesz a mozgás. Így vagyunk ezzel.
És hogy jön mindehhez a zoknibáb?
Edzés után, hullafáradtan, még elmentünk Zsoltiékhoz, összeszövetkeztem a feleségével, össze-vissza rendeltem magam az avonból, majd leszerveztük a szombati Caramel koncertet :). És végre, irány haza, olyan fél 10 körül. Mire megérkeztünk végleg kimerültem, amikor is tréfás vagyok, végképp :) Kb. fél óráig kabátban, fotelben feküdve hahotáztam és viccelődtem, miközben a térdzoknimmal báboztam :).
Nos ennyi. Persze mesélni valóm lenne még, de az mind maradjon az én titkom :)
"A női lélek érinthetetlen, az csak a tiéd. Nem eladó, nem odaadható. Még
akkor sem, ha úgy érzed, hogy az, aki szeretné megkapni, az meg is
érdemli. Ilyen nincs. A Szűz Istennőhöz vezető úton most Müller Péter
fog elkísérni.
Minden testrészünknek nemcsak biológiai, de jelképes, lelki jelentése
is van. A szűzhártyának is. Mi, férfiak, az öleléskor a nőkbe belehatolunk. Kérhetitek, hogy gyengéden, de a férfi nemisége "gyárilag" erőszakos.
Szenvedélyünk,
vérünk, ágaskodó nemi "fegyverünk" hajt bennünket. El akarjuk foglalni a
nőt. Megszállni a testét, belebújni, beledöfni, mint egy véres tőrt,
többször is. Meg akarjuk hódítani, le akarjuk győzni! Legyen a miénk! A
"megerőszakolás" csak egy brutális formája a férfiszexnek. Nem is kell
hozzá háború, elég egy rossz házasság is. Ha erővel elveszem azt, amit
nem adnak önként, máris erőszak.
A férfi birtokolni akarja a nőt: "Légy az enyém!" A nő, ha kívánja a
párját, oda is adja magát, szívesen. Ha nem: eljátssza: "Boldoggá
tettél." Eljátssza, hogy a "tiéd vagyok."
Van azonban minden nőben valaki, aki nem eladó. Aki csakis az övé! Ennek a Valakinek sokféle arca és lelkülete van. Ezt a sok arcot jelképezik a görög mitológiában a Szűz Istennők.
Ezek lelki archetípusok. Sorsszerepek. Minden nőben ott vannak. Benned
is, ha nő vagy. Még akkor is, ha nem mered őket megélni, vagy nem váltak
az életedben főszereplőkké.
A szüzességnek nem az a lényege, hogy "Érintetlen", hanem az, hogy
"Megkaphatatlan". Meghódíthatatlan. Legyőzhetetlen. Elérhetetlen. Nem
eladó! Nem is odaadható. Ez csakis az övé. Sőt, csakis Ő Maga - a nő
isteni Valója. Oda behatolni nem lehet. Senkinek. Minden férfi
találkozott már vele. Ezzel a Legyőzhetetlennel és Birtokolhatatlannal.
A szeretkezésben végig ezt üldözi. Őt akarja! Ő kell neki! Amikor
vége az ölelésnek, rádöbben, hogy nincs meg! Akármilyen boldog és
kölcsönösen kéjes volt a szeretkezés, a végén rádöbben, hogy a nő
legbelsejét, az igazi valóját nem sikerült megkaparintania. Minden
férfiben átsuhan ilyenkor a csalódás: azt hitte, legyőzte a nőt. Az övé.
Kikészítheti a bőrét, mint a vadász a leterített tigrisét - ehelyett
látja, hogy párja kiszáll az ágyból, megfürdik, kifesti magát - és éli
tovább a saját életét. Elmegy. Elmegy, nélküle!
Ez a "birtokolhatatlanság" a szüzesség igazi jelentése. Nem kell
hozzá az, hogy a szűzhártya ép legyen. Az igazi szüzesség nem a testé,
hanem a léleké. Egy utcalány is élheti bármelyik Szűz Istennő
életszerepét. Sőt, talán még jobban, mint a többi nő. Ő aztán valóban
tudja, hogy hiába ölelték ezren is - lényének benső magját nem
érinthette soha, senki! Akárhány férfinek adta oda magát.
A mai emberben ritkán tudatosulnak ezek a csodálatos életszerepek.
Mi, férfiak sok évezredes önteltségünkben el sem tudjuk képzelni, hogy a
nők nem tőlünk függnek, hogy rajtunk kívül is lehet az életüknek önálló értelme és célja. Méghozzá nem is akármilyen!
Ha egy Szuverén Nővel találkozunk, kétféle gyanú ébred bennünk: az
egyik, hogy nem szeret minket. A másik, hogy meleg. Számunkra egy
önálló, független, "magam ura" nő: érthetetlen. Elfogadhatatlan.
Bosszantó. Nem tartjuk "nőiesnek". (Vagy magunkat nem elég "férfiasnak",
mert nem tudtuk meghódítani őt!) Ha valaki ismeri a görög mitológiát,
tudja, hogy ezek a Szüzek a női lélek legszebb sorsszerepei. Szépek.
Szabadok. Fiúsak.
Olyan sorsot élnek, melyhez bátorság kell, tisztaság, értelem, erő,
önállóság, szabadság, merészség, megbízhatóság, félelem-nélküliség. (A szabadság istennője mindig nő! Észrevetted?)
Ők azok, akik az ölelés önkívületében nem vesznek el, nem ájulnak bele
öntudatlanul, hanem nyílt és éber tekintettel föl tudják szabadítani a
férfi lelkét is.
A magas kultúrákban a szexualitás is lehetett beavatás. Ez a Szűz
Istennők feladata volt. A férfiak megváltása, öleléssel. Ezek a szerepek
ma is élnek, minden nőben. Lappangva és öntudatlanul. Akkor is, ha
éppenséggel más sorsszerepek dominálnak az életében. Akkor is, ha anya.
Akkor is, ha feleség. Akkor is, ha szerető. Mindháromban ott rejlik a
Főszerep mögött egy másik, sokszor még a számára sem tudatos Szűz
Istennő valamelyik életszerepe. Ha nincs, akkor elveszett! Elnyelte az
Egyetlen Főszerep! Ha valaki csak Anya: kevés!
Kell, hogy ott legyen benne az önálló Nőnek, a családtól, anyaságtól
és hitvesi sorstól teljesen független magántörténete is. A gyerekeitől, a
férjétől, a családjától, de még a szerelmétől is teljesen szabad "Én vagyok" élménye. Fura, amit mondok, de biztos érted: különben nem lesz jó anya sem! Kell, hogy legyen benne valami, ami csakis az övé. Aki csakis Ő... Önmaga! Egészen nem lehet csakis másokért élni! Nem is szabad! Ha egy férj értelmes - kevés ilyen van! -, ezt nem is akarja.
Egy gyerek sem akarhatja - ha felnőtt már -, hogy a Nő, aki megszülte csakis az ő anyukája legyen, örökké. "Adj vissza magamnak!" - énekli fiának, Jézus anyja, a Mária evangéliuma című operánk végén. Erről beszélünk még - legközelebb."
Megjegyzés- magamnak-:
Értem, érzem, nem adom!
S, hogy lehet ennyire szépen és érhetően megfogalmazni a titkot, mi felfoghatatlan távolságban van?
Most ennyi. Talán hetente egy bejegyzést megengedek magamnak. Annyi még teljesíthető
