Életforma, nem bogár :) Zsizsikeljünk, tekints be hozzám!
2011. máj. 31.
Újabb alkotásaim -vegykó festett pólók, csak képek-
Rising.....maybe Reborn!
Zene:
Feltámadás! Erről szól a mai bejegyzés. De talán találóbb lenne a "Reborn" -vagy rebirth, nem tudom melyik a helyes-. Ez valami más, valaki más. Újjászületés. Először fáj, és nem akarod. Szűk a hely, zavar az a távoli fénysugár, az ismeretlen. Majd érzed, hogy itt az idő. Mozdulni kell, cselekedni, indulni, tenni-venni. A lényeg, hogy mozgásban lenni! Jó-jó persze, de túl sokat voltál egy helyben.
Az elmúlt hónapok önismereti- és személyiségfejlesztő tréningek voltak számomra. Persze még korán sincs vége, hisz "Jó pap is holtig tanul". A lényeg, hogy ráléptem az ösvényre. A sodrásirány megvan. A sodrás viszont maradt, mert jó.
I'm a business woman. :) Hangzott el a mondat koradélután. S miért? Talán-talán komolyabban beleásom magam a textilfestésbe. De nem kiabálok el semmit. Meglátjuk mi lesz. Most ez érdekel, boldoggá tesz, s még bevételem is származhat belőle, ami nem mellékes. Aztán ha már nem jelent örömöt, akkor keresek valami mást. Amíg jólesik, addig csinálom, s ez az egy ami számít.
Ezen kívül, az írás "mozgatott meg" az utóbbi időben ismét. Talán 3-4 éve is van annak, hogy nem írtam semmit jóformán. Írás alatt versre gondolok. Nem voltam termékeny időszakomban, és ennyi. Nincs is mit tovább ragozni ezen. Most viszont újra feltámadt bennem a vágy, az írás után.
Tudják/Tudjátok amikor annyira kívánsz egy fecni papírt és egy nyomhagyó eszközt.....:D Mindegy mire, mikor, hol, hogyan, csak írj, ha jön az ihlet, nehogy elszálljon. S, hogy az eszköz wc papír, pzs, számla, ceruza, toll, szén, filc, zsírkréta....az mindegy. A lényeg a cselekvés nyújtotta öröm. Flow.
A Flow-ról jut eszembe a HVG extra Pszichológia különszáma, melybe már sikerült beleolvasnom az újságosnál. Megveszem, mert nagyon jónak tűnik, remek cikkekkel, tartalmas magazin.
Nem jelentkeztem egy ideig, mert semmi ideillő, általam tartalmasnak vélt mondanivalóm nem volt. Mostmár talán lesz. :) No meg persze sok munka volt, meg főnöki látogatások....jó kifogás meg sose rossz :)
Ma nagyon színes, nyári hangulatom van, amit az öltözködésem is tükröz. Elővigyázatosságból, 3 helyen beragasztottam a lábamat, a legújabb szerelemszandim felvétele előtt. Gondoltam: Jaaaaj, de csini a cicaaaa :D Erre egy 4. eddig ismeretlen helyen törte fel :D:D:D No comment, ilyen a formám :)
Azonban széles mosollyal, s arisztokratikus büszkeséggel eltűröm, mondván a szépségért szenvedni kell :) Jöhettem volna ugyanis saruban is, de egy "ilyen" ruhához... :D
Titkon sejtettem, hogyha átgyalogolom fél Miskolcot, délben a tűző napon, valahol behódol a lábam a strapának :)
Holnap megpróbálok többet csacsogni :) Most letelt a munkaidőm! Jóóó idő van kint! Este elmegyek futni, úgy döntöttem formába kell hozni magam, hogy bírjam a tempót :D
Csóközön!
Feltámadás! Erről szól a mai bejegyzés. De talán találóbb lenne a "Reborn" -vagy rebirth, nem tudom melyik a helyes-. Ez valami más, valaki más. Újjászületés. Először fáj, és nem akarod. Szűk a hely, zavar az a távoli fénysugár, az ismeretlen. Majd érzed, hogy itt az idő. Mozdulni kell, cselekedni, indulni, tenni-venni. A lényeg, hogy mozgásban lenni! Jó-jó persze, de túl sokat voltál egy helyben.
Az elmúlt hónapok önismereti- és személyiségfejlesztő tréningek voltak számomra. Persze még korán sincs vége, hisz "Jó pap is holtig tanul". A lényeg, hogy ráléptem az ösvényre. A sodrásirány megvan. A sodrás viszont maradt, mert jó.
I'm a business woman. :) Hangzott el a mondat koradélután. S miért? Talán-talán komolyabban beleásom magam a textilfestésbe. De nem kiabálok el semmit. Meglátjuk mi lesz. Most ez érdekel, boldoggá tesz, s még bevételem is származhat belőle, ami nem mellékes. Aztán ha már nem jelent örömöt, akkor keresek valami mást. Amíg jólesik, addig csinálom, s ez az egy ami számít.
Ezen kívül, az írás "mozgatott meg" az utóbbi időben ismét. Talán 3-4 éve is van annak, hogy nem írtam semmit jóformán. Írás alatt versre gondolok. Nem voltam termékeny időszakomban, és ennyi. Nincs is mit tovább ragozni ezen. Most viszont újra feltámadt bennem a vágy, az írás után.
Tudják/Tudjátok amikor annyira kívánsz egy fecni papírt és egy nyomhagyó eszközt.....:D Mindegy mire, mikor, hol, hogyan, csak írj, ha jön az ihlet, nehogy elszálljon. S, hogy az eszköz wc papír, pzs, számla, ceruza, toll, szén, filc, zsírkréta....az mindegy. A lényeg a cselekvés nyújtotta öröm. Flow.
A Flow-ról jut eszembe a HVG extra Pszichológia különszáma, melybe már sikerült beleolvasnom az újságosnál. Megveszem, mert nagyon jónak tűnik, remek cikkekkel, tartalmas magazin.
Nem jelentkeztem egy ideig, mert semmi ideillő, általam tartalmasnak vélt mondanivalóm nem volt. Mostmár talán lesz. :) No meg persze sok munka volt, meg főnöki látogatások....jó kifogás meg sose rossz :)
Ma nagyon színes, nyári hangulatom van, amit az öltözködésem is tükröz. Elővigyázatosságból, 3 helyen beragasztottam a lábamat, a legújabb szerelemszandim felvétele előtt. Gondoltam: Jaaaaj, de csini a cicaaaa :D Erre egy 4. eddig ismeretlen helyen törte fel :D:D:D No comment, ilyen a formám :)
Azonban széles mosollyal, s arisztokratikus büszkeséggel eltűröm, mondván a szépségért szenvedni kell :) Jöhettem volna ugyanis saruban is, de egy "ilyen" ruhához... :D
Titkon sejtettem, hogyha átgyalogolom fél Miskolcot, délben a tűző napon, valahol behódol a lábam a strapának :)
Holnap megpróbálok többet csacsogni :) Most letelt a munkaidőm! Jóóó idő van kint! Este elmegyek futni, úgy döntöttem formába kell hozni magam, hogy bírjam a tempót :D
Csóközön!
2011. máj. 21.
Hány élete van egy Nőnek?
JD: Hány élete van egy Nőnek?
Fogós kérdés, de egyvalamiben azonban biztos vagyok. Kevesebb, mint szeretnénk, de több mint gondolnánk. Persze szigorúan biológiai értelemben, emberi léptékkel mérve csak egy.
Viszont ha ettől elvonatkoztatunk, talán annyi, ahány gyermeke van. Minden Nő életében fontos szerep az anyaság. Mondom ezt én, aki talán magának sem meri bevallani, hogy nem vágyik erre a szerepre. De tisztelem és csodálom a jelenséget, a kapcsolatot, a köteléket, valószínűleg pont ettől félek. Azonban ki más lenne meghatározóbb egy gyermek, egy ember életében, ha nem az Édesanyja, legyen Ő akármilyen. Egy Anya örök ujjlenyomatot hagy gyermekében, ezzel halhatatlanná, és nemzedékeken át emlékké téve/örökítve magát. De ahány gyermek annyi élet, s ujjlenyomat, hisz senki sem egyforma. Így az irántuk érzett szeretet sem az. Persze mindegyik gyermekét szereti/szeretheti, de mindet másképp, ettől öröklődik meg más-más életben, ha úgy tetszik formában a Nő.
Más megvilágításban, talán ahány szerepet tölt be egy Nő, annyiféle élete van. Más, amikor fiatal, páros vagy páratlan, kedves vagy szerető, ambiciózus, törtető. Háztartásbeli vagy értelmiségi, sportoló vagy művész, beosztott vagy vezető, irányító vagy megengedő. Csodálatos, megismételhetetlen, titokzatos, szeszélyes. A Nő egyszerre erős és gyenge, odaadó és harcias. De természetesen ezek sem mindig egyformán jelentkeznek. Az idő változásával elő- és háttérbe kényszerülnek. A Nők túlélők. Mindig és minden élethelyzetben megtalálják a helyüket, legyen az akárhol, akármilyen formában.
A Nők talán olyanok, mint a százszorszép. A maga nemében, mind kecses és bájos, de ellenálló a környezet viszontagságaival szemben. Ahány szirma van, annyi élete, mely mind egy-egy mese, de önmagában mit sem ér. Összességében nézve lesz kerek, és egész. Ezzel a gondolattal zárnám az elmélkedést, s talán még hozzátenném, hogy ahány Nő, annyi féle- és számú élet, de önmagában mind a Nőtől harmonikus és egységes.
2011, JD
ui.: Kérem minden Kedves Olvasómat, hogy a cikk tartalmi részét értékelje a jobb oldalon található "vazókockában" :). Köszönöm.
ui.: Kérem minden Kedves Olvasómat, hogy a cikk tartalmi részét értékelje a jobb oldalon található "vazókockában" :). Köszönöm.
Egy kis számmisztika
Zene:
Numerológia/Számmisztika:
Numerológia/Számmisztika:
A te számod a 6:
Általában szép, de legalábbis bájos vagy, - ha fiú, akkor sármos - a szexuális kisugárzásod igen erős. Optimista vagy, csak néha lehet észrevennni rajtad, hogy rossz a kedved - hatalmas benned a vágy a harmonikus lelki életre. Ha valakit kinézel magadnak, az nem menekül előled. Fontos számodra a család és a környezeted. Hatalmas benned a megfelelésvágy, és azt szeretnéd, ha mindenki szeretne, éppen ezért nem szívesen szállsz vitába senkivel, sokkal inkább hajlasz a kompromisszumra, vagy arra, hogy feladd az érdekeidet. Ugyan kritikus vagy másokkal, mégis, ha téged kritizálnak, azt egyáltalán nem bírod elviselni. Nem nagyon szereted vállalni a felelősséget a döntéseidért, inkább megvárod, míg mások döntenek helyetted. Konzervatív vagy, félsz a változásoktól, ha párkapcsolatodban probléma van, akkor nem lépsz ki belőle, hanem megvárod, míg a másik lép.
Probléma:
Mindig a mások problémájával foglalkozol, mert akkor a sajátoddal nem kell szembesülnöd. Sokat aggódsz és idegeskedsz. Meg kell tanulnod felvállalni magad, a döntéseidet, a véleményedet és foglalkoznod kell a saját problémáddal.
Tartogatott valami újdonságot számomra ez az "értékelés"? Cseppet sem. De mindenki nem szerethet, hisz én magam sem szeretek mindenkit. Mekkora butaság ezt hinni....
Ennek örömére kiülök a függőszékbe, napfürdőzök, és hallgatom ahogy fúj a szél, s üzeneteket hoz-visz.
Csóközön!CU!
Tartogatott valami újdonságot számomra ez az "értékelés"? Cseppet sem. De mindenki nem szerethet, hisz én magam sem szeretek mindenkit. Mekkora butaság ezt hinni....
Ennek örömére kiülök a függőszékbe, napfürdőzök, és hallgatom ahogy fúj a szél, s üzeneteket hoz-visz.
Csóközön!CU!
2011. máj. 20.
Mese-mese.....Meska....jupííí :D Bolt aktív :D
Zene:
Amelie soundtrack.
Reggel piac- és GM mustra volt. Nem találtam semmit ami felkeltette volna az érdeklődésem, úgy igazán. Egy kis eper ihletett meg, csábítóan hívogató volt, így vettem egy keveset. Finom lédús, édes. Szeretem, hogy amikor beleharapok kellemesen puha-lágy húsú, majd az apró magoktól olyan ropogtatós a vége. Isteni, és rövid szezonú :)
Nagy meglepetés ért, miután befészkelődtem a székecskémbe, s munka előtt beizzítottam az ámítógépet :) A Meskától jött egy levél, mely szerint jóváhagyták boltindítási kérelmemet.
Van Meskaboltom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Juppíííí......
www.judydawn.meska.hu az elérhetőség -elvileg, de alább linkeltem- (Annnyiiiiraaa örülök!!!! A telefonom meg végső elkeseredésében, és éhezésében megadta magát, kikapcsolt, így nem tudom világgá kürtölni. Egyenlőre :))
JudyDawn kézműves boltja
Tessék megnézni mindenkinek és vásárolni :D Folyamatosan töltök majd fel új dolgokat, meglátjuk mi sül ki belőle. Egyenlőre most hétvégére is van több festenivalóm.
Jót beszélgettem délelőtt a Barátnőmmel.....a ba-rát-nőmmel....kiemelten tényleg az :D Szeretem a zizis tyúkot :D Drága Bé! Ezúton is üzenem, hogy köszönöm :D és van telepátia, mert épp rá gondoltam.
Lehetséges érzelmi impulzusokat küldeni, amúgy telepatikusan? Biztos vagyok benne. Az agyunk nagyon csekély százalékát használjuk ki a mindennapjainkban. A "maradékkal" mikre lehetünk képesek? Főleg, hogy tudjuk jóformán csak egy "maradéknyi" az, amit használunk.
Napi irodalom:
Amikor a helyes utat keresed,
sosem tudhatod biztosan, melyik a jó.
Mérlegelsz, megérzel, döntesz.
Hosszas tétovázás után elindulsz.
A virágosrét is változhat kopár síksággá,
de a sötét erdő mélyén is lehetnek kristálypaloták.
A lényeg, hogy menni kell, mindig előre,
akkor is ha néha félsz.
Egy ponton eldöntheted újra, hogy megállsz, és maradsz,
vagy tovább mész.
A lényeg, hogy visszafelé sosincs kiút,
s dönteni egy útról csak egyszer lehet,
menni, útrakelni viszont százezerszer.
/JD/
Talán mára ennyi voltam, bár messze van még az 5 óra :) Megyek "impulzálni" :) Holnap Teszedd! Eddig még semmi infó nem jött róla, van egy olyan érzésem, hogy ezt a kezdeményezést is "magasfokú" szervezettség jellemzi :) Csóóóközön!CU!
Amelie soundtrack.
Reggel piac- és GM mustra volt. Nem találtam semmit ami felkeltette volna az érdeklődésem, úgy igazán. Egy kis eper ihletett meg, csábítóan hívogató volt, így vettem egy keveset. Finom lédús, édes. Szeretem, hogy amikor beleharapok kellemesen puha-lágy húsú, majd az apró magoktól olyan ropogtatós a vége. Isteni, és rövid szezonú :)
Nagy meglepetés ért, miután befészkelődtem a székecskémbe, s munka előtt beizzítottam az ámítógépet :) A Meskától jött egy levél, mely szerint jóváhagyták boltindítási kérelmemet.
Van Meskaboltom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Juppíííí......
www.judydawn.meska.hu az elérhetőség -elvileg, de alább linkeltem- (Annnyiiiiraaa örülök!!!! A telefonom meg végső elkeseredésében, és éhezésében megadta magát, kikapcsolt, így nem tudom világgá kürtölni. Egyenlőre :))
JudyDawn kézműves boltja
Tessék megnézni mindenkinek és vásárolni :D Folyamatosan töltök majd fel új dolgokat, meglátjuk mi sül ki belőle. Egyenlőre most hétvégére is van több festenivalóm.
Jót beszélgettem délelőtt a Barátnőmmel.....a ba-rát-nőmmel....kiemelten tényleg az :D Szeretem a zizis tyúkot :D Drága Bé! Ezúton is üzenem, hogy köszönöm :D és van telepátia, mert épp rá gondoltam.
Lehetséges érzelmi impulzusokat küldeni, amúgy telepatikusan? Biztos vagyok benne. Az agyunk nagyon csekély százalékát használjuk ki a mindennapjainkban. A "maradékkal" mikre lehetünk képesek? Főleg, hogy tudjuk jóformán csak egy "maradéknyi" az, amit használunk.
Napi irodalom:
Amikor a helyes utat keresed,
sosem tudhatod biztosan, melyik a jó.
Mérlegelsz, megérzel, döntesz.
Hosszas tétovázás után elindulsz.
A virágosrét is változhat kopár síksággá,
de a sötét erdő mélyén is lehetnek kristálypaloták.
A lényeg, hogy menni kell, mindig előre,
akkor is ha néha félsz.
Egy ponton eldöntheted újra, hogy megállsz, és maradsz,
vagy tovább mész.
A lényeg, hogy visszafelé sosincs kiút,
s dönteni egy útról csak egyszer lehet,
menni, útrakelni viszont százezerszer.
/JD/
Talán mára ennyi voltam, bár messze van még az 5 óra :) Megyek "impulzálni" :) Holnap Teszedd! Eddig még semmi infó nem jött róla, van egy olyan érzésem, hogy ezt a kezdeményezést is "magasfokú" szervezettség jellemzi :) Csóóóközön!CU!
2011. máj. 19.
Sanzelizé :)
Zene:
Bennem maradt a tegnapi "Francia hangulat", s ha francia hangulat, akkor ki nem lehetne hagyni Edith Piaf-ot :) Érdekes volt, mai szemmel az akkori szemöldök divat :D Az általam utolsóként csatolt La Foule c. számnak a képanyaga is lenyűgöző.....a balerinák. Csodálatosak. Mennyi fájdalommal járhat ez a tökéletesség. Erről eszembe is jutott a korábban ajánlott Fekete hattyú/Black Swan c. film. Nem láttam még, de szeretném majd megnézni.
Mi jut eszembe a franciákról? A divat, az elegancia, az isteni francia konyha, a borok, a zene, az Eiffel torony, az éjszaka színei, az éneklő beszéd, a romantika.....
Egyszer ide Én?.....Szeretném.
A tegnapi turitúra zsákmányai jók lettek rám egytől-egyig :D Örültem. Örülök. Most jöhet a fertőtlenítés, meg a nagymosás :D Sikerült végignéznem a dr House-t is, nem aludtam be a műsorral megszakított reklámok közepette sem :D Sőt, még a született feleségeket is megnéztem :D Hihetetlen. Lehet, hogy a tegnap délután benyomott forrócsoki volt ilyen hatással rám? :D:D:D
Ma isteni idő van, folytatódik a tegnapi "hőség". Sokan nem szeretik a meleget, én viszont immáááádooommm :D Alig várom, hogy olyan igazi füllesztő, 40 fok árnyékban legyen, amikor a tojás megsül az aszfalton :D:D:D:D Mára farmer halászgatyát vettem fel, buggyosat -mélyülepűt, basagatyát, ki hogy hívja- a citromsárga cipőcskémmel, amihez fantasztikusan megy az új citromsárga felsőm, sugárzok, mint a Nap és fő a kényelem :D:D:D
Érdekes cikket találtam a life.hu-n
http://www.life.hu/gyogyulj/20110512-elo-adasban-halt-meg-egy-idos-brit-ferfi.html
Élőben közvetítették egy ember halálát a BBC-n. Ez volt a szalagcím. Tulajdonképpen az életének egy részletét osztotta meg a nézőkkel a Férfi, beleértve a végét is. A 84 éves brit férfi menthetetlen máj- és tüdőrákos volt. Nem lenne szabad ennyire tabuként kezelnünk a halált. Bár mondhatják, könnyen beszél az, akit még nem érintett közelről. Lehet, hogy másképp látom majd, ha közeli hozzátartozóm, szerettem távozik az élők sorából. Nem tudom. Mennyiben más ez, mint egy film, amiben valaki haláltusáját nézzük végig? Annyiban, hogy biztosan tudjuk, hogy megtörtént? A filmek is az életből merítenek. Persze egy ilyen dokumentumfilmbe jócskán alkalmazhatnak hatásvadász, sokkoló elemeket, trükköket, képeket, de nem hinném, hogy erről van szó. Inkább figyelemfelkeltés lehetett a célja. Figyelj, mozdulj, cselekedj....ilyenek jutnak eszembe.
Nemrég jöttem vissza a sparból. Kolléganőmmel kiruccantunk, mert hiányzott a friss levegő, a mozgás, a jó idő, és kellett egy-két dolog, pl.: puding, pöttyös rudi, betét meg víz :D Csak a legszükségesebbek :D
A pénztárnál megint orvul betámadta egy nyanya az intimszférámat :) Egyszerűen utálom, amikor vadidegen emberek bizonyos távolságon belül vannak tőlem -vagy bizonyos közelségben vannak hozzám, ez hogy helyes? Utánajárok-. Egyszerűen zavar. De ha belegondolok nem csak a vadidegeneknél van ez így, hanem ismerősöknél is, akik szószerint csak "ismerősök". Ez baj? Ki tudja? Nekem nem :)
Pár hónappal ezelőtt például, a színházba tapasztaltam először, hogy rosszul voltam emiatt az érzés miatt. Amikor vége lett a darabnak, az emberek, mintha zsák húszezreseket osztogattak volna a ruhatárnál, úgy rohantak. Nem szoktam rögtön elvonulni az előadás vége után, mert ....nem is tudom. Szeretek még egy kicsit a hatása alatt lenni, vagy benézni a zenekarhoz, ahogy pakolnak, meg persze megvárni "amíg elhúz a tömeg". De akkor szinte nem volt választási lehetőség, hömpölygött a tömeg, én pedig mintha sodródtam volna az árral. Aztán jött az érzés.....úristen, ki kell innen szabadulnom, mert még levegőt sem kapok rendesen, és a szardíniás doboz villant be. Eléggé nyomasztó volt. Aztán miután átverekedtem magam a tömegen, ahogy jött, úgy el is múlt.
Nem értem miért kell tülekedni? Azért a vagy 2 percért amit talán-tán nyernek vele? A buszokról már nem is beszélek. De mégis. Olyan még nem történt, hogy a végállomáson fennmaradt volna valaki, de mégis a leszálláskor tapossák egymást.....hogy stilszerű legyek/ pourquoi-miért? Vagy amikor ezer + 1 szabad kapaszkodó van, és belémcsimpaszkodik a tisztelt utazó......persze nem szólok, nem Ő tehet róla, hogy ez engem nagyon zavar, s felesleges is, mert annak az esélye, hogy ismét találkozzunk, és akkor is kapaszkodónak nézzen, valljuk be elég csekély :) De ezek amolyan apróságok, csak zavaróak.
Majd elfelejtettem megemlíteni az álmomat, pedig mesélni akartam róla, ugyanis ritkán emlékszek rájuk. Az biztos, hogy valamiféle meneküléssel kezdődhetett, mert mindig hátranéztem, feszült voltam, majd búvóhelyet kerestem, hogy felvegyem a görkorit. De nem is ez a lényeg, mert nagyon pozitív álmocska kerekedett belőle. Előre leszögezem, hogy nem tudok görkorcsolyázni, mert bénácska vagyok, kimondottan szar az egyensúlyérzékem. Ezért nem tudok pölö biciklizni sem. Vagyis pontosítok. Tudok biciklizni, de biztosan -a tőlem elvárható legbiztosabban- csak egyenes útszakaszon, ugyanis a kanyarodásnál problémáim adódnak :) A görkorizással is "próbálkoztam" már, de katasztrófa volt :) bár mókás.
Szóval, álmomban görkoriztam, de nagyon szuperül. Figuráztam, száguldoztam, lépcsőkön, meg korlátokon gurultam, pörögtem, faroltam, lobogott a hajam......isteni érzés volt. Először nem ment, nehezen álltam fel és indultam el, ügyetlen voltam, szétcsúszott a lábam, majd a kitartó munka meghozta gyümölcsét, "hásítottám" :D. Felszabadító érzés volt, és nagyon valóságos. Most is az az érzésem, hogy tényleg megtörtént, és tudok úgy görkorizni :D. Ha igaziból fele ennyire jó, akkor valamilyen úton-módon meg kell tanulnom :D.
Mára talán ennyi voltam. Csóközön!CU!
Bennem maradt a tegnapi "Francia hangulat", s ha francia hangulat, akkor ki nem lehetne hagyni Edith Piaf-ot :) Érdekes volt, mai szemmel az akkori szemöldök divat :D Az általam utolsóként csatolt La Foule c. számnak a képanyaga is lenyűgöző.....a balerinák. Csodálatosak. Mennyi fájdalommal járhat ez a tökéletesség. Erről eszembe is jutott a korábban ajánlott Fekete hattyú/Black Swan c. film. Nem láttam még, de szeretném majd megnézni.
Mi jut eszembe a franciákról? A divat, az elegancia, az isteni francia konyha, a borok, a zene, az Eiffel torony, az éjszaka színei, az éneklő beszéd, a romantika.....
Egyszer ide Én?.....Szeretném.
A tegnapi turitúra zsákmányai jók lettek rám egytől-egyig :D Örültem. Örülök. Most jöhet a fertőtlenítés, meg a nagymosás :D Sikerült végignéznem a dr House-t is, nem aludtam be a műsorral megszakított reklámok közepette sem :D Sőt, még a született feleségeket is megnéztem :D Hihetetlen. Lehet, hogy a tegnap délután benyomott forrócsoki volt ilyen hatással rám? :D:D:D
Ma isteni idő van, folytatódik a tegnapi "hőség". Sokan nem szeretik a meleget, én viszont immáááádooommm :D Alig várom, hogy olyan igazi füllesztő, 40 fok árnyékban legyen, amikor a tojás megsül az aszfalton :D:D:D:D Mára farmer halászgatyát vettem fel, buggyosat -mélyülepűt, basagatyát, ki hogy hívja- a citromsárga cipőcskémmel, amihez fantasztikusan megy az új citromsárga felsőm, sugárzok, mint a Nap és fő a kényelem :D:D:D
Érdekes cikket találtam a life.hu-n
http://www.life.hu/gyogyulj/20110512-elo-adasban-halt-meg-egy-idos-brit-ferfi.html
Élőben közvetítették egy ember halálát a BBC-n. Ez volt a szalagcím. Tulajdonképpen az életének egy részletét osztotta meg a nézőkkel a Férfi, beleértve a végét is. A 84 éves brit férfi menthetetlen máj- és tüdőrákos volt. Nem lenne szabad ennyire tabuként kezelnünk a halált. Bár mondhatják, könnyen beszél az, akit még nem érintett közelről. Lehet, hogy másképp látom majd, ha közeli hozzátartozóm, szerettem távozik az élők sorából. Nem tudom. Mennyiben más ez, mint egy film, amiben valaki haláltusáját nézzük végig? Annyiban, hogy biztosan tudjuk, hogy megtörtént? A filmek is az életből merítenek. Persze egy ilyen dokumentumfilmbe jócskán alkalmazhatnak hatásvadász, sokkoló elemeket, trükköket, képeket, de nem hinném, hogy erről van szó. Inkább figyelemfelkeltés lehetett a célja. Figyelj, mozdulj, cselekedj....ilyenek jutnak eszembe.
Nemrég jöttem vissza a sparból. Kolléganőmmel kiruccantunk, mert hiányzott a friss levegő, a mozgás, a jó idő, és kellett egy-két dolog, pl.: puding, pöttyös rudi, betét meg víz :D Csak a legszükségesebbek :D
A pénztárnál megint orvul betámadta egy nyanya az intimszférámat :) Egyszerűen utálom, amikor vadidegen emberek bizonyos távolságon belül vannak tőlem -vagy bizonyos közelségben vannak hozzám, ez hogy helyes? Utánajárok-. Egyszerűen zavar. De ha belegondolok nem csak a vadidegeneknél van ez így, hanem ismerősöknél is, akik szószerint csak "ismerősök". Ez baj? Ki tudja? Nekem nem :)
Pár hónappal ezelőtt például, a színházba tapasztaltam először, hogy rosszul voltam emiatt az érzés miatt. Amikor vége lett a darabnak, az emberek, mintha zsák húszezreseket osztogattak volna a ruhatárnál, úgy rohantak. Nem szoktam rögtön elvonulni az előadás vége után, mert ....nem is tudom. Szeretek még egy kicsit a hatása alatt lenni, vagy benézni a zenekarhoz, ahogy pakolnak, meg persze megvárni "amíg elhúz a tömeg". De akkor szinte nem volt választási lehetőség, hömpölygött a tömeg, én pedig mintha sodródtam volna az árral. Aztán jött az érzés.....úristen, ki kell innen szabadulnom, mert még levegőt sem kapok rendesen, és a szardíniás doboz villant be. Eléggé nyomasztó volt. Aztán miután átverekedtem magam a tömegen, ahogy jött, úgy el is múlt.
Nem értem miért kell tülekedni? Azért a vagy 2 percért amit talán-tán nyernek vele? A buszokról már nem is beszélek. De mégis. Olyan még nem történt, hogy a végállomáson fennmaradt volna valaki, de mégis a leszálláskor tapossák egymást.....hogy stilszerű legyek/ pourquoi-miért? Vagy amikor ezer + 1 szabad kapaszkodó van, és belémcsimpaszkodik a tisztelt utazó......persze nem szólok, nem Ő tehet róla, hogy ez engem nagyon zavar, s felesleges is, mert annak az esélye, hogy ismét találkozzunk, és akkor is kapaszkodónak nézzen, valljuk be elég csekély :) De ezek amolyan apróságok, csak zavaróak.
Majd elfelejtettem megemlíteni az álmomat, pedig mesélni akartam róla, ugyanis ritkán emlékszek rájuk. Az biztos, hogy valamiféle meneküléssel kezdődhetett, mert mindig hátranéztem, feszült voltam, majd búvóhelyet kerestem, hogy felvegyem a görkorit. De nem is ez a lényeg, mert nagyon pozitív álmocska kerekedett belőle. Előre leszögezem, hogy nem tudok görkorcsolyázni, mert bénácska vagyok, kimondottan szar az egyensúlyérzékem. Ezért nem tudok pölö biciklizni sem. Vagyis pontosítok. Tudok biciklizni, de biztosan -a tőlem elvárható legbiztosabban- csak egyenes útszakaszon, ugyanis a kanyarodásnál problémáim adódnak :) A görkorizással is "próbálkoztam" már, de katasztrófa volt :) bár mókás.
Szóval, álmomban görkoriztam, de nagyon szuperül. Figuráztam, száguldoztam, lépcsőkön, meg korlátokon gurultam, pörögtem, faroltam, lobogott a hajam......isteni érzés volt. Először nem ment, nehezen álltam fel és indultam el, ügyetlen voltam, szétcsúszott a lábam, majd a kitartó munka meghozta gyümölcsét, "hásítottám" :D. Felszabadító érzés volt, és nagyon valóságos. Most is az az érzésem, hogy tényleg megtörtént, és tudok úgy görkorizni :D. Ha igaziból fele ennyire jó, akkor valamilyen úton-módon meg kell tanulnom :D.
Mára talán ennyi voltam. Csóközön!CU!
2011. máj. 18.
Soleil + turitúra
Zene:
Ma valamiért elkapott a "francia hangulat". Valószínűsítem a Lidl katalógusban meglátott "Francia Hetek" ételei látványának köszönhetően. Kellemes hallgatni. Szeretem a francia nyelvet. Általános iskolában tanultam egy, talán két éven át. Dallamos. Valahogy rátaláltam erre a zenére.
A Soleil biztos, hogy napot jelent, van még benne tenger, ami szép-talán-, fiatalok, gyerekek, kérdőszó -miért :)-, valaminek a keresése, óceán -ami valamilyen-, szerelem, gyümölcsök, bor ésatöbbi.....:) Ennyi maradt meg a "poros" franciatudásomból :) A szám talán az élet, egy nap apró szépségeiről szólhat, és a szerelemről...talán.....ebből a pár szóból kiindulva, persze lehetséges, hogy erősen mellényúltam az értelmezésben :D
A tegnapi pesti főnöki látogatás után, mára benyomták a paragombot a kolleginák :D Talán van miért, ugyanis veszettül kevés hívásunk van. Sajnálnám, ha elküldenének, mert mégegyszer ilyen kényelmes munkahelyem nem lesz, úgy vélem. De úgy gondolom, felesleges ezen aggódni, mert ellene nem tudok/tudunk tenni. Ha van munka megcsináljuk rögtön és ennyi, ha nincs....nos akkor nincs és kész.
Nem tudtam miért voltam annyira motiválatlan ma. Semmi ötletem, gondolatom nem támadt. A választ megkaptam, megjött :D Most ez nem a kreativitás időszaka, hanem a befelé figyelésé. Ám sajnos ez nálam viszonylag extrém intenzitással jelentkezik, úgyhogy figyelmesnek kell lennem, például a zebrán :D De olyan jókat bambulok ilyenkor :D Töltődök.
Délbe indulok turitúrára (most 11:08 van) :D Jipíííí.....remélem lesznek jó cuccok, csak előtte még ebédelek, nehogy az éhség elvonja a figyelmem :D:D:D:D
Addig egy kis szemezgetnivaló a tegnapi "babajegyzet" után. Csodálatos alkotások születhetnek, ezzel a technikával.
Link:
http://www.fairiesndreams.com/gallery/main.php
Képek/Ízelítő:
Ma valamiért elkapott a "francia hangulat". Valószínűsítem a Lidl katalógusban meglátott "Francia Hetek" ételei látványának köszönhetően. Kellemes hallgatni. Szeretem a francia nyelvet. Általános iskolában tanultam egy, talán két éven át. Dallamos. Valahogy rátaláltam erre a zenére.
A Soleil biztos, hogy napot jelent, van még benne tenger, ami szép-talán-, fiatalok, gyerekek, kérdőszó -miért :)-, valaminek a keresése, óceán -ami valamilyen-, szerelem, gyümölcsök, bor ésatöbbi.....:) Ennyi maradt meg a "poros" franciatudásomból :) A szám talán az élet, egy nap apró szépségeiről szólhat, és a szerelemről...talán.....ebből a pár szóból kiindulva, persze lehetséges, hogy erősen mellényúltam az értelmezésben :D
A tegnapi pesti főnöki látogatás után, mára benyomták a paragombot a kolleginák :D Talán van miért, ugyanis veszettül kevés hívásunk van. Sajnálnám, ha elküldenének, mert mégegyszer ilyen kényelmes munkahelyem nem lesz, úgy vélem. De úgy gondolom, felesleges ezen aggódni, mert ellene nem tudok/tudunk tenni. Ha van munka megcsináljuk rögtön és ennyi, ha nincs....nos akkor nincs és kész.
Nem tudtam miért voltam annyira motiválatlan ma. Semmi ötletem, gondolatom nem támadt. A választ megkaptam, megjött :D Most ez nem a kreativitás időszaka, hanem a befelé figyelésé. Ám sajnos ez nálam viszonylag extrém intenzitással jelentkezik, úgyhogy figyelmesnek kell lennem, például a zebrán :D De olyan jókat bambulok ilyenkor :D Töltődök.
Délbe indulok turitúrára (most 11:08 van) :D Jipíííí.....remélem lesznek jó cuccok, csak előtte még ebédelek, nehogy az éhség elvonja a figyelmem :D:D:D:D
Addig egy kis szemezgetnivaló a tegnapi "babajegyzet" után. Csodálatos alkotások születhetnek, ezzel a technikával.
Link:
http://www.fairiesndreams.com/gallery/main.php
Képek/Ízelítő:
Turitúrának vége. Visszajöttem. Picit csalódottan, mert elég gyenge eresztés volt most :D De persze így is sikerült egy-két gyöngyszemre rátalálni. Szeretek turkálni. Mintha a sok-sok ezer színes rongy közül rögtön megtalálnám a kincseket. Oda sem kell néznem, s tudom hova kell nyúlnom. Hihetetlen, de igaz. Afféle belső megérzés, iránytű...már-már spirituális jelenség :D:D:D:D Persze meglehet, hogy a kincs csak számomra kincs, másnak rongy, de a tapasztalat nem ezt mutatja.
Sikerült rátalálnom egy arany alapon fekete mintás "kínai" típusú ruhára. Régóta szeretnék egy ilyet, de ez is csak olyan megláttam a kirakatban egyszer, és éreztem, hogy kell, de nem az és nem annyiért. Ennek "meglátni és megszeretni" érzésnek kell lennie. Ha ez nincs meg, akkor valószínűleg nem is kell rábeszélni magam :). Bolondságok.
Nos a ruhácska arany-fekete. Miniruha, testhezálló, állógalléros.....tipikus kínai alkalmi ruha, de mégis különleges. Lássuk:
Persze ez nem az, de valami hasonló. Nincs sliccelve, és van egy pici ujja, de a szabása ilyesmi. Arra gondoltam, hogy a derékvonalnál egy fekete szaténszalagot "elbírna", de még rajtam sem volt, s máris óriási terveim vannak vele :D Még az sem biztos, hogy jó lesz a méret, bár elvileg a 38-asnak jónak kell lennie -elvileg-.
Következő szerzemény, egy hihetetlenül csodás Monsoon, fekete, "pakolós" lakkbőr táska. Apró "szépséghibája", ami talán nem is apró, hogy a két zárókapocsból az egyik hiányzik, így nem lehet összezárni. Ez olyan régifajta "csitt-csatt" zárókapocs, mint amilyen régen a pénztárcákon volt -az aprótartó tárcácskákon-, csak ez egy picivel nagyobbat csattanhat, mivel a táska is nagyobb :D Nem tudtam otthagyni, annyira szép volt, még akkor is ha kicsit hibás, de hiszem, hogy lehet orvosolni, él az a szakember aki meg tudja javítani, és még sokáig örömöm lelem majd benne. Ha meg nem, nos, ennyiért vállalható kockázat volt a megmentésére tett kísérletem :) Ha pedig minden kötél szakad, a vészforgatókönyvem a mágnes szalag, és a bőrössel egy patentos bőrpánt rátétele, amikkel zárható állapotba hozható :)
Kettő különleges szoknyára is rátaláltam, az egyik az idei nyár slágere lesz a hírek szerint, virágmintás, retrós, most kissé hosszú, de ezen segítek majd, és ceruzafazon, ami elvileg jól áll nekem. Tervem, hogy a levágott darabkából valami táska vagy retikülfélét "hegesztek" majd. A másik szoknyácska, inkább alkalmi, fekete és magasderekú, enyhén tulipánfazonú, ami talán jól áll. Ránézésre eszméletlen szexi lehet, meglátjuk. A fekete kétséges, hogy jó lesz-e vagy sem, de valahogy belekanalazom magam :) ha nem megy jöhet a testedzés, mert abba bele kell férnem :D:D:D
Ezeken kívül sok-sok szépséget sikerült még találnom (összesen kb. 4,5 kg cuccal távoztam) legfőképp rengeteg "festhető" felsőt. Sok egybefüggő, egyszínű pamut "festőfelület"-et láttam bennük. Inspiráltak :D Remélem így is marad. Öcsikémnek, Zsannak -Ő a nagyobbik-, sikerült beszereznem egy szürke biopamut pólót, amire előzetes kívánsága szerint egy szuperman jelet fogok festeni, csak a nem ismertté vált "S" betűvel, hanem "Jani" felirattal, valahogy beleszerkesztve, abba a gyémántalakú, vagy akárhogyhívják geometriai formába :D Remélem örülni fog neki, lassan úgyis itt a szülinapja.
Mára talán ennyi voltam. Ma "House nap van", este Dr.House a kukac2-n :D 21.15-től! Jupppííííí!
Csóközön!CU!
2011. máj. 17.
Napi önismeret Terézanyuval+Felhívás:Teszedd!
Zene:
Nem lehet megunni. Jonny Mitchel: Summertime
Napi irodalom:
Egy gyertya akkor szép ha ég.
Lángja fénye kitölti a sötétséget.
Szépségében ugyan lassan fogyatkozik,
majd végleg elfogy,
de lehet-e szép, ha nem ég,
ha nem sugárzik, csak létezik.
/JD/
Cikk a terezanyu.hu-ról
http://terezanyu.hu/palyazat-2010/eross-anna-ki-vagyok-valojaban/
Erőss Anna: Ki vagyok valójában
"Harmincas, egyedülálló nő vagyok. Egy kisvárosban lakom, van egy kényelmes, biztos állásom. Nem hoz túl sokat a konyhára, de a főnököm és a kollegák tisztelettudó emberek, a környezet, az irodám is kellemes hangulatú. A munkám napi rutin, így nincs sok sikerélményem, ezért ambicióimat máshol érvényesítem.
Beíratkoztam másodszorra is az egyetemre, ezúttal egy olyan szakra, amely természettudományokkal foglalkozik. Mindig érdekeltek a természet törvényei, pl. hogyan nő egy virág, mitől bugyog egy forrás.
Szeretek gondolkodni, szeretem megérteni a dolgok, események kialakulásához szükséges energia útvonalait, áramlásának törvényeit. Szeretem figyelni magam ahogy gondolkodom, érzek, cselekszem, ahogyan hatok a környezetmre és ahogyan az visszahat rám.
Mivel évek óta számomra az egyik legfontosabb probléma a párválasztás, azon elmélkedem, hogyan működök egy párkapcsolatban. 24 évesen megismertem egy fiut, akivel egymásba szerettünk. Nagyon romantikus lélek volt, ittam a szavait, a fellegekben jártam. Vele másztam először hegyet, vele úsztam hajnalban a Fekete tengerben, vele kóboroltam éjjel az erdőben, rettegve a vadaktól, de mégis izgatottan stb, stb. Két év boldogság után jött a megszokás, a viták, én mégis hittem, hogy nem múlhat el, mert a mi kapcsolatunk különleges. Aztán mégiscsak kezdtem félni, mi van ha mégis elmúlik? Önmagamat feladva bármit megtettem volna, hogy ne veszítsem el. Ha együtt voltunk erősen koncentráltam, hogy neki jól teljen. Mikor már a másik árnyékává váltam, azzal magyaráztam, hogy ilyen a feltétel nélküli szeretet és mindent elviseltem. Tele félelemmel, ragaszkodással és megfelelni akarással éltem át az utolsó másfél évet. Öt év elteltével bejelentette, hogy hamarosan el fog menni külföldre dolgozni és nem szeretne távkapcsolatot. Ott ültem 29 évesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy az életenergiámot is viszi magával. Mintha én lettem volna a Feket lyuk, amelyben minden atomjaira bomlik szét. Két hónap elteltével megjelent az irodámban és bejelentette, hogy van valakije és úgy alakult, hogy apuka lesz. A lány már az együttlétünk alatt terhes lett és már szervezték az esküvőt. Piros, zöld, kék karikák táncoltak a szemeim előtt. Nem volt mit tenni, azután csak arra törekedtem, hogy gyógyuljak, építsem magam.
Pár hónap múlva megismertem egy férfit, akivel fél évig találkozgattunk. Fél év után kiderült, hogy az exbarátnője terhes lett tőle és ő is nősül. Csalódottan és döbbentem hallgattam a magyarázkodását.
Öt hónap elteltével, megismertem egy újabb „jelöltet”. Az első hetek alatt nagyon sokat találkoztunk. Szerettem volna, ha belém szeret, ezért nagyon odafigyeltem minden részletre (legyek csinos, szórakoztató, bölcs). Görcsösség, megfelelési kényszer lett belőle. Az igazi énemet meg sem ismerhette… Igy ennek is vége lett.
Sorozatos kudarcok után rájöttem, hogy soha nem mertem igazán önmagam lenni. Soha nem mertem kiengedni a kezemből a gyeplőt, mindig kontroll alatt tartottam magam. Valahogy mindig elindult az agyamban egy program miszerint, ha folyton ellenőrzöm magam, akkor nem történhet baj.
Mikor felismertem a gátlásaimat, akkor feltettem a kérdést: hogyan is kell önmagamnak lenni? Önazonosságom keresése során kérdezgettem ismerőst, családtagot, kollegát, barátot, hogy írják le milyennek látnak. Mindenki szájából más személyleírás hangzott el, mintha annyi ember lettem volna, ahányat megkérdeztem. Mások csak egy darabot látnak belőlem, a viszonyulásomat feléjük, ahogyan viselkedem velük, vagy ahogyan beszélek hozzájuk. De ki vagyok valójában? Hát nem tudtam a választ… Amit tudtam az, hogy az önértékelésem nulla, csak sajnálom magam, ezt sugárzom a környezetem fele is, és minden egyre rosszabbul alakul. Ez így nem mehet tovább – gondoltam – mindent megteszek, csak többet ne érezzem magam ilyan nyomorultul.
Egyik reggel arra gondoltam, hogy legalább egy napra olyan leszek, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Sugárzó, különleges nő. Gondosan összevállogattam a ruháimat, hozzáillő sminket készítettem. Elképzeltem, ahogy magabiztosan mozgok, bályos a mosolyom, csillognak a szemeim, és kitünően érzem magam. Mondogattam magamnak: isten teremtménye vagyok, erő és energia áramlik bennem, és naponta váratlan csodák történnek velem (ima Dr. Murphy-től). Érdekes módon a nap folyamán testem, lelkem engedelmeskedett, útat engedett az új image kibontakozásának. Az arcom ellazult, nem voltam feszült, könnyedén mozogtam, éreztem, hogy kinyílok a világ felé. Életemben először nem érdekelt mi fog ezután történni, a félelmek elcsendesültek, még én is meglepődtem saját magamon. Ilyen lennék én? Olyan lettem, mint amilyennek hittem magam. A legnehezebb dolog a világon merni megnyilvánulni, a legbelsőbb éned hangjai szerint élni. Nagyon nehéz, de egyszer ebbe fog valaki beleszeretni"
Nincs mit hozzáfűznöm a cikkhez. Mindenki találja meg Önmagát :) Vagy talán inkább érezze jól magát a bőrében. Akármit is jelentsen ez.
Elszelelt a főnökség, most már szabad az internet, a kacagás és a lazsa :D
Felhívás!
http://www.teszedd.hu/
"Téged is zavar, hogy országszerte utcákat, parkokat, erdőket önt el a szemét? Itt az alkalom, hogy közösen tegyünk ellene! 2011. május 21-én bebizonyítjuk, hogy a szemétszedés is lehet valódi közösségi élmény! Regisztrálj most, szervezz csapatot, hívd meg a barátaidat, munkatársaidat is!"
Korábban linkelni akartam, jómagam már rég regisztráltam, de szívügyem lett a környezetvédelem, a magam kis "mikroszintjén" :) Vegyünk részt minél többen az akcióban, ezzel is példát mutatva, de ha másért nem, hát azért, hogy elmondhassuk, "Megtettem, amit tudtam!" S ez a lényeg.
Annyi infó van, hogy aki regelt, annak 05.18-án küldenek a megadott e-mail címére egy értesítőt, a hozzá legközelebb eső szemétszedő akció helyszínéről, időpontjáról, egyszóval a részletekről. Sok embertől hallottam, hogy "Én nem szemetelek, másét meg nem szedem, meg az úgysem megy el..." Így is lehet gondolkozni. Azonban a jövő nemzedékének talán példaértékű lehet, s ha már egy ember úgy gondolja majd, hogy ez tényleg így helyes, vagy onnantól kezdve csak a szemetesbe szemetel, már megérte, mert ahol egy van, ott lesz több is :) Továbbá, mivel ez "csapatmeló", talán összekovácsol embereket, közösségeket hoz létre, kapcsolatokat épít....etc. De végső soron, ha semmi más indokom nem lenne, végső soron mégis miféle szociálpedagógus lennék, ha egy ilyen közösségi akciót nem támogatnék, minimum a részvételemmel. :)
Jegyzet:
Porcelánbaba tanfolyam+videók
http://www.kreativcafe.hu/ajanlo/1192-art-doll.html
Mára ennyi voltam. Csóközön!CU!
Nem lehet megunni. Jonny Mitchel: Summertime
Napi irodalom:
Egy gyertya akkor szép ha ég.
Lángja fénye kitölti a sötétséget.
Szépségében ugyan lassan fogyatkozik,
majd végleg elfogy,
de lehet-e szép, ha nem ég,
ha nem sugárzik, csak létezik.
/JD/
Cikk a terezanyu.hu-ról
http://terezanyu.hu/palyazat-2010/eross-anna-ki-vagyok-valojaban/
Erőss Anna: Ki vagyok valójában
"Harmincas, egyedülálló nő vagyok. Egy kisvárosban lakom, van egy kényelmes, biztos állásom. Nem hoz túl sokat a konyhára, de a főnököm és a kollegák tisztelettudó emberek, a környezet, az irodám is kellemes hangulatú. A munkám napi rutin, így nincs sok sikerélményem, ezért ambicióimat máshol érvényesítem.
Beíratkoztam másodszorra is az egyetemre, ezúttal egy olyan szakra, amely természettudományokkal foglalkozik. Mindig érdekeltek a természet törvényei, pl. hogyan nő egy virág, mitől bugyog egy forrás.
Szeretek gondolkodni, szeretem megérteni a dolgok, események kialakulásához szükséges energia útvonalait, áramlásának törvényeit. Szeretem figyelni magam ahogy gondolkodom, érzek, cselekszem, ahogyan hatok a környezetmre és ahogyan az visszahat rám.
Mivel évek óta számomra az egyik legfontosabb probléma a párválasztás, azon elmélkedem, hogyan működök egy párkapcsolatban. 24 évesen megismertem egy fiut, akivel egymásba szerettünk. Nagyon romantikus lélek volt, ittam a szavait, a fellegekben jártam. Vele másztam először hegyet, vele úsztam hajnalban a Fekete tengerben, vele kóboroltam éjjel az erdőben, rettegve a vadaktól, de mégis izgatottan stb, stb. Két év boldogság után jött a megszokás, a viták, én mégis hittem, hogy nem múlhat el, mert a mi kapcsolatunk különleges. Aztán mégiscsak kezdtem félni, mi van ha mégis elmúlik? Önmagamat feladva bármit megtettem volna, hogy ne veszítsem el. Ha együtt voltunk erősen koncentráltam, hogy neki jól teljen. Mikor már a másik árnyékává váltam, azzal magyaráztam, hogy ilyen a feltétel nélküli szeretet és mindent elviseltem. Tele félelemmel, ragaszkodással és megfelelni akarással éltem át az utolsó másfél évet. Öt év elteltével bejelentette, hogy hamarosan el fog menni külföldre dolgozni és nem szeretne távkapcsolatot. Ott ültem 29 évesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy az életenergiámot is viszi magával. Mintha én lettem volna a Feket lyuk, amelyben minden atomjaira bomlik szét. Két hónap elteltével megjelent az irodámban és bejelentette, hogy van valakije és úgy alakult, hogy apuka lesz. A lány már az együttlétünk alatt terhes lett és már szervezték az esküvőt. Piros, zöld, kék karikák táncoltak a szemeim előtt. Nem volt mit tenni, azután csak arra törekedtem, hogy gyógyuljak, építsem magam.
Pár hónap múlva megismertem egy férfit, akivel fél évig találkozgattunk. Fél év után kiderült, hogy az exbarátnője terhes lett tőle és ő is nősül. Csalódottan és döbbentem hallgattam a magyarázkodását.
Öt hónap elteltével, megismertem egy újabb „jelöltet”. Az első hetek alatt nagyon sokat találkoztunk. Szerettem volna, ha belém szeret, ezért nagyon odafigyeltem minden részletre (legyek csinos, szórakoztató, bölcs). Görcsösség, megfelelési kényszer lett belőle. Az igazi énemet meg sem ismerhette… Igy ennek is vége lett.
Sorozatos kudarcok után rájöttem, hogy soha nem mertem igazán önmagam lenni. Soha nem mertem kiengedni a kezemből a gyeplőt, mindig kontroll alatt tartottam magam. Valahogy mindig elindult az agyamban egy program miszerint, ha folyton ellenőrzöm magam, akkor nem történhet baj.
Mikor felismertem a gátlásaimat, akkor feltettem a kérdést: hogyan is kell önmagamnak lenni? Önazonosságom keresése során kérdezgettem ismerőst, családtagot, kollegát, barátot, hogy írják le milyennek látnak. Mindenki szájából más személyleírás hangzott el, mintha annyi ember lettem volna, ahányat megkérdeztem. Mások csak egy darabot látnak belőlem, a viszonyulásomat feléjük, ahogyan viselkedem velük, vagy ahogyan beszélek hozzájuk. De ki vagyok valójában? Hát nem tudtam a választ… Amit tudtam az, hogy az önértékelésem nulla, csak sajnálom magam, ezt sugárzom a környezetem fele is, és minden egyre rosszabbul alakul. Ez így nem mehet tovább – gondoltam – mindent megteszek, csak többet ne érezzem magam ilyan nyomorultul.
Egyik reggel arra gondoltam, hogy legalább egy napra olyan leszek, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Sugárzó, különleges nő. Gondosan összevállogattam a ruháimat, hozzáillő sminket készítettem. Elképzeltem, ahogy magabiztosan mozgok, bályos a mosolyom, csillognak a szemeim, és kitünően érzem magam. Mondogattam magamnak: isten teremtménye vagyok, erő és energia áramlik bennem, és naponta váratlan csodák történnek velem (ima Dr. Murphy-től). Érdekes módon a nap folyamán testem, lelkem engedelmeskedett, útat engedett az új image kibontakozásának. Az arcom ellazult, nem voltam feszült, könnyedén mozogtam, éreztem, hogy kinyílok a világ felé. Életemben először nem érdekelt mi fog ezután történni, a félelmek elcsendesültek, még én is meglepődtem saját magamon. Ilyen lennék én? Olyan lettem, mint amilyennek hittem magam. A legnehezebb dolog a világon merni megnyilvánulni, a legbelsőbb éned hangjai szerint élni. Nagyon nehéz, de egyszer ebbe fog valaki beleszeretni"
Nincs mit hozzáfűznöm a cikkhez. Mindenki találja meg Önmagát :) Vagy talán inkább érezze jól magát a bőrében. Akármit is jelentsen ez.
Elszelelt a főnökség, most már szabad az internet, a kacagás és a lazsa :D
Felhívás!
http://www.teszedd.hu/
"Téged is zavar, hogy országszerte utcákat, parkokat, erdőket önt el a szemét? Itt az alkalom, hogy közösen tegyünk ellene! 2011. május 21-én bebizonyítjuk, hogy a szemétszedés is lehet valódi közösségi élmény! Regisztrálj most, szervezz csapatot, hívd meg a barátaidat, munkatársaidat is!"
Korábban linkelni akartam, jómagam már rég regisztráltam, de szívügyem lett a környezetvédelem, a magam kis "mikroszintjén" :) Vegyünk részt minél többen az akcióban, ezzel is példát mutatva, de ha másért nem, hát azért, hogy elmondhassuk, "Megtettem, amit tudtam!" S ez a lényeg.
Annyi infó van, hogy aki regelt, annak 05.18-án küldenek a megadott e-mail címére egy értesítőt, a hozzá legközelebb eső szemétszedő akció helyszínéről, időpontjáról, egyszóval a részletekről. Sok embertől hallottam, hogy "Én nem szemetelek, másét meg nem szedem, meg az úgysem megy el..." Így is lehet gondolkozni. Azonban a jövő nemzedékének talán példaértékű lehet, s ha már egy ember úgy gondolja majd, hogy ez tényleg így helyes, vagy onnantól kezdve csak a szemetesbe szemetel, már megérte, mert ahol egy van, ott lesz több is :) Továbbá, mivel ez "csapatmeló", talán összekovácsol embereket, közösségeket hoz létre, kapcsolatokat épít....etc. De végső soron, ha semmi más indokom nem lenne, végső soron mégis miféle szociálpedagógus lennék, ha egy ilyen közösségi akciót nem támogatnék, minimum a részvételemmel. :)
Jegyzet:
Porcelánbaba tanfolyam+videók
http://www.kreativcafe.hu/ajanlo/1192-art-doll.html
Mára ennyi voltam. Csóközön!CU!
2011. máj. 16.
Hétvégi alkotások: Helló Cica és miegymás
Zene:
Samsung Smart Tv reklámzenéje, nagyon tetszik. Vashti Bunyan - Train Song
Először jöjjenek a hétvégi alkotásaim, mert megszállt az ihlet :) Íme:
A Csendes vadász :)
Ez pedig annyira cuki, hogy belehalok :D A Helló Cica póló :D Immáááádooom! Keresi szerető gazdáját :)
No! Regisztráltam a Meskára, és boltaktiválást kérvényeztem :P Remélem jóváhagyják a termékeim. Amint aktív státuszba kerül a boltom, linkelem, és indulhat a vásár :D Izgatott vagyok.
Napi irodalom:
S most egy akrosztichon, vagy mi a szösz!
Szép nyári napra virradt.
Zöldellő mezőn henyélek.
Egy katica szállt a keblemre.
Repülj tovább kérlek, légy Szabad!
Elment, mintha ott se lett volna.
Talán már most érzem hiányát.
Elfeledem valaha?
Miért is kellene. Mindig ott lesz a szívembe.
/JD/
Csillag születik 3 hétvégi "termése"
Gomes-Martins Klaudia. Sajnálom, hogy ilyen rossz minőségű a felvétel, ha lesz jobb, megosztom újra. Libabőrös voltam végig, amíg néztem. Nem tudom hanyadszorra nézem meg, de még mindig ugyanolyan hatással van rám. Hihetetlen előadó. Csodálom a tehetségét, és nem halhatok meg addig, amíg egyszer élőben nem látom.
Nem értettem egyet azzal a véleménnyel, mely szerint vannak bizonyos tartalmak, melyek nem színpadra valók. Úgy vélem, pontosan ezért tartunk még mindig ott, ahol tartunk, mert vannak tabuk. Miért? Struccpolitika. Attól, hogy nem szembesülünk vele, vannak akik átélik, megélik, s szenvednek. Vannak azonban olyanok is, akik elfordítják a fejüket. A tény, az tény, a helyzet változatlan.
A kezdetektől nézem az Alekosz menyasszonyt keres, vagy Szerelem a legfölsőbb szinteken c. műsort-vagy tudomisén, hogy hívják-....nem számít a címe. Az egyik kereskedelmi csatornán látható főműsoridőben. Mondhatnám, hogy nem nézem, de akkor hazudnék. S miért nézem? Először a "16 nő egy helyen, egy férfi kegyeiért küzdve" tény ragasztott a képernyő elé. Kíváncsi voltam. Persze ez nem egy valós helyzet, de úgy gondolom ezáltal is sok mindent megtudhat az ember, embertársairól, nőtársairól.
Természetesen ez nem egy hivatalos kutatás, vagy szakvélemény, csak egy csendes megfigyelő, mégcsendesebb gondolatai, érzései a témával kapcsolatban.
Ahány ember, annyi jellem. A kiválasztott nők mindegyike más. Színesek, mint a szivárvány. Egyikük sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen mások, de nagyon. Valószínűleg a műsorkészítőknek köszönhetően, ezzel is emelvén a nézettséget.
A nők csodálatosak és veszedelmesek :). Egyvalami azonban rögtön megfogalmazódott bennem. Baj van. Úgy látom, hogy ezek a nők egytől-egyig magányosan élték eddigi életüket. Mintha a "társ" fogalmát sem ismerhették volna meg eddig. Elkeseredettek. Szomorúsággal tölt el a gondolat, hogy hol voltak az Ő életükből a Férfiak! Mi Nők is hibásak vagyunk ebben? Talán igen. Leszoktattuk volna a Férfiakat a bókolásról, udvarlásról, a Nő csodálatáról/imádatáról? Lehetséges.
Alekosz egyáltalán nem a "zsánerem", persze ezt képernyőn keresztül merészség kijelenteni. Egyvalamit azonban példaértékűnek emelnék ki a tulajdonságai közül. Udvarol, bókol, próbálkozik, s nem hátrál meg. Visszautasítás esetén sem adja fel. Ezzel szemben persze sokszor az az érzésem, hogy túljátssza magát, és esetenként kifejezetten bunkó, de gondolom ez a műsornak tudható be. Mert cirkusz kell a majmoknak.
Ennek ellenére a nők elalélnak a bókjaitól. Nem véletlenül. Erre minden nőnek szüksége van, akár bevallja, akár nem.
Mára ennyi voltam. Sajnálom, ha a bejegyzésem egyes részleteivel megsértettem bárkit is. Nem állt szándékomban. Viszont, ha egy gyümölcskosárból kiragadunk egy narancsot, attól még fogalmunk sincs, hogy mi a kosár tartalma. A blog egy "fülszöveg", vagy talán több. Ki minek szánja, az írásakor. Én személyes hangvételűként indítottam, nem is tudtam volna másképp. Azonban az életemnek eme aprócska színterén nem fogok úgy és olyat írni, ami "elvárt", megfelelő. Kizárólag olyat, ami nekem tetszik, belőlem jön. Anélkül, hogy szétanalizálnám. Magyarázat szükséges volt? Nem, de célszerű. Tény, hogy bárki olvashatja a világon, de vállalom, és magyarázattal nem szolgálok, mert mindig, mindenkinek van egy "saját véleménye".
Csóközön!CU!
Samsung Smart Tv reklámzenéje, nagyon tetszik. Vashti Bunyan - Train Song
Először jöjjenek a hétvégi alkotásaim, mert megszállt az ihlet :) Íme:
No! Regisztráltam a Meskára, és boltaktiválást kérvényeztem :P Remélem jóváhagyják a termékeim. Amint aktív státuszba kerül a boltom, linkelem, és indulhat a vásár :D Izgatott vagyok.
Napi irodalom:
S most egy akrosztichon, vagy mi a szösz!
Szép nyári napra virradt.
Zöldellő mezőn henyélek.
Egy katica szállt a keblemre.
Repülj tovább kérlek, légy Szabad!
Elment, mintha ott se lett volna.
Talán már most érzem hiányát.
Elfeledem valaha?
Miért is kellene. Mindig ott lesz a szívembe.
/JD/
Csillag születik 3 hétvégi "termése"
Gomes-Martins Klaudia. Sajnálom, hogy ilyen rossz minőségű a felvétel, ha lesz jobb, megosztom újra. Libabőrös voltam végig, amíg néztem. Nem tudom hanyadszorra nézem meg, de még mindig ugyanolyan hatással van rám. Hihetetlen előadó. Csodálom a tehetségét, és nem halhatok meg addig, amíg egyszer élőben nem látom.
Nem értettem egyet azzal a véleménnyel, mely szerint vannak bizonyos tartalmak, melyek nem színpadra valók. Úgy vélem, pontosan ezért tartunk még mindig ott, ahol tartunk, mert vannak tabuk. Miért? Struccpolitika. Attól, hogy nem szembesülünk vele, vannak akik átélik, megélik, s szenvednek. Vannak azonban olyanok is, akik elfordítják a fejüket. A tény, az tény, a helyzet változatlan.
A kezdetektől nézem az Alekosz menyasszonyt keres, vagy Szerelem a legfölsőbb szinteken c. műsort-vagy tudomisén, hogy hívják-....nem számít a címe. Az egyik kereskedelmi csatornán látható főműsoridőben. Mondhatnám, hogy nem nézem, de akkor hazudnék. S miért nézem? Először a "16 nő egy helyen, egy férfi kegyeiért küzdve" tény ragasztott a képernyő elé. Kíváncsi voltam. Persze ez nem egy valós helyzet, de úgy gondolom ezáltal is sok mindent megtudhat az ember, embertársairól, nőtársairól.
Természetesen ez nem egy hivatalos kutatás, vagy szakvélemény, csak egy csendes megfigyelő, mégcsendesebb gondolatai, érzései a témával kapcsolatban.
Ahány ember, annyi jellem. A kiválasztott nők mindegyike más. Színesek, mint a szivárvány. Egyikük sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen mások, de nagyon. Valószínűleg a műsorkészítőknek köszönhetően, ezzel is emelvén a nézettséget.
A nők csodálatosak és veszedelmesek :). Egyvalami azonban rögtön megfogalmazódott bennem. Baj van. Úgy látom, hogy ezek a nők egytől-egyig magányosan élték eddigi életüket. Mintha a "társ" fogalmát sem ismerhették volna meg eddig. Elkeseredettek. Szomorúsággal tölt el a gondolat, hogy hol voltak az Ő életükből a Férfiak! Mi Nők is hibásak vagyunk ebben? Talán igen. Leszoktattuk volna a Férfiakat a bókolásról, udvarlásról, a Nő csodálatáról/imádatáról? Lehetséges.
Alekosz egyáltalán nem a "zsánerem", persze ezt képernyőn keresztül merészség kijelenteni. Egyvalamit azonban példaértékűnek emelnék ki a tulajdonságai közül. Udvarol, bókol, próbálkozik, s nem hátrál meg. Visszautasítás esetén sem adja fel. Ezzel szemben persze sokszor az az érzésem, hogy túljátssza magát, és esetenként kifejezetten bunkó, de gondolom ez a műsornak tudható be. Mert cirkusz kell a majmoknak.
Ennek ellenére a nők elalélnak a bókjaitól. Nem véletlenül. Erre minden nőnek szüksége van, akár bevallja, akár nem.
Mára ennyi voltam. Sajnálom, ha a bejegyzésem egyes részleteivel megsértettem bárkit is. Nem állt szándékomban. Viszont, ha egy gyümölcskosárból kiragadunk egy narancsot, attól még fogalmunk sincs, hogy mi a kosár tartalma. A blog egy "fülszöveg", vagy talán több. Ki minek szánja, az írásakor. Én személyes hangvételűként indítottam, nem is tudtam volna másképp. Azonban az életemnek eme aprócska színterén nem fogok úgy és olyat írni, ami "elvárt", megfelelő. Kizárólag olyat, ami nekem tetszik, belőlem jön. Anélkül, hogy szétanalizálnám. Magyarázat szükséges volt? Nem, de célszerű. Tény, hogy bárki olvashatja a világon, de vállalom, és magyarázattal nem szolgálok, mert mindig, mindenkinek van egy "saját véleménye".
Csóközön!CU!
2011. máj. 14.
Terézanyu + napi főzőcske
Zene:
Republic. Mert nagyon szeretem. Több koncertjükön is voltam, főleg középiskolás éveimben. Azok voltak a gondtalan idők. Zorán. Nagyon jó hallgatni, sajnos eddig még csak egy koncertjén volt részem élőben hallgatni.
Tegnap sajnos egész nap nem értem el a bloggert. Pedig rengeteg írnivalóm volt, lett volna. Megpróbálom bepótolni.
Először egy cikk a life.hu-ról és az abortuszról, Terézanyutól.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110512-racz-zsuzsa-abortusz-ki-dont-helyetted-terezanyu-irasa.html
Rácz Zsuzsa: Abortusz - Ki dönt helyetted?
Megszüljem, vagy egész életre vállaljam egy terhesség-megszakítás testre és lélekre ható következményeit? Vajon ki az, aki ilyenkor eldöntheti egy nő helyett, hogy világra hozza-e a gyermekét, vagy sem. Rácz Zsuzsa heti jegyzete arról, hogy a szülési kedvet miért nem fogja serkenteni, ha az abortusz miatt elítélik a nőket.
Tegnap elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt két középkorú nő vitájából egy kávézóban: "Azért szigorítják, hogy ne rohangáljon folyton boldog-boldogtalan abortuszra." Ez a mondat egész nap visszhangzott a fülemben.
Megpróbáltam elképzelni, milyen lehet az, amikor boldog-boldogtalan oda rohangál. Főleg a boldogokat igyekeztem elképzelni: egy nő meglátja a dupla csíkot a reggeli első pisilésnél a terhességi teszten, és felkiált: hű, de klassz, most aztán olyan helyzetbe kerültem, amitől minden nő retteg, végre kipróbálhatom a terhesség-megszakítást, hogy tényleg olyan szörnyen nehéz döntés-e, fájdalmas és megalázó tortúra, amilyennek mondják.
Nyilván ilyen nem létezik: nincs az a nő, aki "boldogan rohangál abortuszra". A nem kívánt terhesség minden nő számára az egyik legrettegettebb állapot, amiről még beszélni sem mer, a legtöbben ugyanis elítélik keservesen meghozott döntéséért.
Sokan egy életen át némán cipelik egy nem vállalt terhesség felett érzett szégyenüket és bűntudatukat. Én sosem fogom elfelejteni azt a rettegést, amit minden hónapban átéltem huszonévesként, a menstruációmra várva, annak ellenére, hogy mindig figyeltem a védekezésre. De az ördög nem alszik. Hány olyan történetet hallottam akkor is, azóta is, hogy óvszer, spirál, sőt még gyógyszer mellett is előfordulhat a teherbeesés.
Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO adatai szerint a világ összes terhességének közel fele - 40%-a - nem tervezett, hanem "becsúszott". Az abortusszal kapcsolatban két álláspont áll egymással szemben: az egyik már fogantatásától kezdve teljes jogú emberként kezeli az embriót és elvetetését gyilkosságnak tekinti: gyermekgyilkosságnak.
A jelenlegi, új alkotmányunk is teljes jogú embernek tekinti a magzatot, de mivel a magyar lakosság 71%-a választáspárti, vagyis a nőt tekinti az egyetlen kompetens személynek abban, hogy a saját teste fölött rendelkezzen, ezért itthon nem tiltott az abortusz. Még akkor sem, ha sok aggódó jogvédő szerint az alkotmány jelenlegi módosítása bármikor alapot adhat rá.
Tiltott viszont az abortusz Európa két államában, Lengyelországban és Írországban. Ezekben az országokban papíron csak a nő élete védelmében történhet meg a beavatkozás. Talán sokan hallottak annak a tizennégy éves terhes ír kislánynak az esetéről, aki kétségbeesésében öngyilkosságot akart elkövetni. Mégis bírósági döntés született arról, hogy ez sem menti fel a gyermek kihordásának kötelezettsége alól, vagyis ha beledöglik is, meg kell szülnie. Megszülte, ebből is látszik talán, hogy ez a szabályozás nincs tekintettel a nőre, még ha gyereklány, akkor sem.
Sem Írországban, sem Lengyelországban nincs papíron abortusz, nyílt titok azonban, hogy mindkét országban virágzik az abortusz-turizmus, vagyis a nők külföldre utaznak, hogy biztonságos körülmények között vethessenek véget a nem vállalható másállapotnak.
Persze csak az utazik, aki meg tudja engedni magának, hiszen drága a műtét. Akik nem tudják vállalni a költségeket, azoknak maradnak a feketén, nem biztonságos körülmények között, titokban elvégzett beavatkozások. Ha még szegényebb a nő, akkor igénybe veheti a házi, középkori magzatelhajtó praktikákat, hogy a feldugott kötőtűről ne is beszéljünk. Nem is részletezem így a 21. században. Szégyen, de nem a nőre nézve - szerintem.
Egyik abortuszt tiltó országban sem lendült fel a születések száma, annak ellenére, hogy erre hivatkozva vezették be a drákói szabályozást. Az ír, a lengyel ugyanúgy fogy, ahogyan Európa minden államának népessége, beleértve a magyart is.
Abortusz ügyben a másik álláspont azt mondja, hogy a teste felett csakis és kizárólag a nőnek van joga rendelkezni, ő tudja fölmérni, adott élethelyzetében, kapcsolatában, hogy tudja-e vállalni egy gyermek kihordását, felnevelését: ez egy életre szóló döntés, nem ismerek ennél felelősségteljesebbet. Ha erre most azt mondja valaki, hogy "hiszen örökbe is lehet adni azt a gyermeket", kénytelen vagyok megemlíteni, hogy például a béranyaság is Btk-ba ütköző cselekedet - börtön jár érte.
Az abortusz kapcsán kizárólag csupán a nők felelősségét szokás emlegetni, ebből logikusan az következne, hogy csak a kívánt terhesség létrejöttéhez van szükség férfira és nőre. A nem kívánt másállapotot egyedül a nő hozza létre, szóba jöhet a szeplőtelen fogantatás, máshogyan ez nem történhet, ugye? Ez biológiailag ugyan több mint abszurd, de hogy jogilag mennyire nem az, azt bizonyítja, hogy csakis a nő felelősségének tekinti a törvény: a férfi szerepét sehol sem említik meg.
Én nem ismerek nőt, aki boldogan ment volna kés alá. Sőt, tudom, hogy életre szóló traumát okozhat egy nem kívánt terhesség megszakítása, és mivel még beszélni sem nagyon mernek róla - például látott valaki mostanában nőt erről nyilatkozni? -, ezért a trauma tovább mélyül, legfeljebb egy már kívánt várandósság során merül fel témaként. Gyakran csak akkor, ha a nő az évek alatt felgyűlt bűntudatát szomatizálja, vagyis az abortusz emléke valamilyen testi tünetként jelentkezik: például vérezni kezd, attól való félelmében, hogy régi döntéséért "büntetésből" elveszítheti a magzatát. Ilyenkor szerencsés esetben egy pszichológus, terapeuta segíthet a nő eltemetett gyászának, bűntudatának feldolgozásában, de a nők leggyakrabban nem jutnak lelki támogatáshoz, mert az orvostudomány ezt rutinból orvosi esetként kezeli, és a lelki segítség fel sem merül.
Mióta világ a világ, létezett nem kívánt terhesség, és létezni is fog, mint ahogyan az adott államok ennek szabályozására tett kísérletei is mindig léteztek. A női jogok védelmezői szerint - például Magyarországon a Patent Egyesület - a patriarchális társadalomban ez mindig a férfiak nők felett gyakorolt kontrolljának egyik legerőszakosabb megnyilvánulása.
Vagyis ahogyan férfi döntéshozók döntik el, hogy miképpen kell és lehet szülni (lásd az otthonszülés lehetőségének ma is durva indulatokat kiváltó vitája), úgy a férfiak szeretnének dönteni arról is, mikor szülje meg a gyerekét egy nő, hol nemzeti érdekre, demográfiára, hol erkölcsre, értékrendre hivatkozva.
A szülési kedvet nem serkenti, ha a nem kívánt terhesség megszakítását gyilkosságnak titulálja egy állam (gyilkosnak nevezve így a nőt vagy a nőgyógyászt, de a nemző férfit biztosan nem!), viszont a nők bűntudatát tovább növeli. Akiken már épp elég a teher a "fogy a magyar, aki rendes nő, az szül!" állandó sulykolásával, és még inkább magukra hagyja őket egy nem kívánt terhesség amúgy is rettenetesen nehéz helyzetében.
A magyarországi statisztikák szerint a legtöbb nő gyereket szeretne, az abortuszok száma évek óta, ha lassan is, de biztosan csökken. A nem kívánt terhesség megelőzésének egyetlen módja a felvilágosítás, a védekezés, de nálunk a fogamzásgátláson nincs állami támogatás, egy doboz tabletta több ezer forintba kerül havonta, de még egy csomag 3 darabos gumióvszer is több százba (4-700) - sokan meg sem tudják engedni maguknak.
Arról nem is szólva, hogy sok férfi ma sem hajlandó óvszert húzni, mondván "Óvszerben szeretkezni olyan, mint zokniban lábat mosni."- vagyis a férfiak többsége még mindig nincs meggyőződve arról, hogy a védekezés felelőssége - ahogyan a kufircolás öröme - az övék is.
Ugyanakkor a választás jogát nem szeretnék a nőkre hagyni. Hogy is van ez?!
Ezekután egy részlet a Terézanyu Klubból:
"Miért kell állandóan mentegetőznöm, ha bevállalom, hogy én nem szeretnék saját gyereket?Az a nő, aki nem szül, már nem is ember?" (Ildi, 32 éves)
Talán nincs mit hozzáfűzni a cikkhez, annyira egyértelmű. Lehet még rajta vitázni, társalogni, csámcsogni, de az már menni fog egyedül is.
Pályázati felhívás!
A tavalyi nagy sikerű „Terézanyuságom története” pályázat folytatásaként idén is várjuk az írásokat, ezúttal két kategóriában!
1. Hány élete van egy nőnek?
A nők általában minden szerepükben – társként, feleségként, anyaként, munkaerőként- szeretnének tökéleteset nyújtani, akár erejükön felül megfelelni mind a saját, mind pedig a társadalmi elvárásoknak. De melyikünk ne érezte volna már úgy, hogy nem egy, hanem legalább öt életre elegendő dolga, feladata van és akkor még nem is beszéltünk a saját vágyaink, az álmaink megvalósításáról. Te hogyan zsonglőrködsz a feladataiddal? Hogyan lehet mindezt tudatosan úgy csinálni, hogy magadra is jusson időd? Milyen stratégiáid vannak, amiket megosztanál velünk? Hány nő életét éled, és hányszor kezdted már újra?
2. Első szerelmem története
A cím önmagáért beszél! Várjuk az egykori nagy szerelmek történetét és természetesen kíváncsian várjuk azon szerencsések írásait is, akik éppen most élik át először a szerelmet. Mint tudjuk, első csak egyszer van, viszont emléke egész életünkben elkísér és akár még 120 évesen is könnybe lábad a szemünk, ha eszünkbe jut, ahogyan először fogta meg izzadó kezünket. De azt sem fogjuk soha elfeledni szülőként, hogyan ver ki minket a víz, amikor a gyermekünk először beszél arról a szép szemű fiúról vagy lányról, úgy, ahogyan mi meséltünk az elsőről. Mert az első szerelem beköszöntével új időszámítás kezdődik a szülő- gyermek kapcsolatokban is, és mi éppen erre vagyunk kíváncsiak. Hogyan kapunk frászt szülőként: jó ég, szerelmes a gyerek, mit tegyek?! – és hogyan kapnak viszontfrászt a kamaszok szüleik reakciójától: most mit vagy úgy oda attól, hogy odavagyok?! Várjuk a páros történeteket és az első szerelem okozta családi bonyodalmak krónikáját, lehetőleg két szólamra hangszerelve, szülő-gyermek szemszögéből.
Mindkét témában maximum 5000 karakter, vagyis kb. másfél oldal terjedelmű írásokat várunk, egy pályázó akár mindkét kategóriában is indulhat. A pályázatokat legkésőbb 2011. május 31-ig kell elküldeni a klub@terezanyu.hu e-mail címre. Az ünnepélyes eredményhirdetést a júniusi Terézanyu Klubtalálkozón tartjuk. A két kategória dobogósai értékes könyvutalványokat nyernek, illetve akárcsak tavaly, idén is több különdíjat osztunk ki. A legjobb történetek olvashatóak lesznek a terezanyu.hu oldalon.
Mindenképp élni fogok a lehetőséggel, s egy kreatívírás élményével. Az elsőre már tegnap, szinte azonnal megszületett az iromány. A másodikra is összeszedek valamit a fejecskémből, aztán talán megosztom, talán nem. Érdekelne a Ti, az Önök véleménye is a témában. Továbbá szívesen csatlakoznék egy-egy Terézanyu klubbhoz is, bár egyenlőre elég messze van tőlem.
Már korábban ígértem, kép a Mirinda szeletről, és a méltán híres, zöldfűszeres-füstölt házi tehénsajtról. Íme:
A mai reggeli a következő volt -azért van már csak meg a sajtnak a fele :P- Sajt, fokhagymás pirítós, friss piros retek és paradicsom. Isteni volt :P
Végül a mai alkotásaimból egy kis ízelítő :P
Húslevest főztem, csigatésztával, majd töltött karalábét készítettem, nasinak estére pedig bundázott almát :P Nyammm....
Most jóéjt, szép álmokat, bajuszos angyalokat :)
Csóközön. CU!
Republic. Mert nagyon szeretem. Több koncertjükön is voltam, főleg középiskolás éveimben. Azok voltak a gondtalan idők. Zorán. Nagyon jó hallgatni, sajnos eddig még csak egy koncertjén volt részem élőben hallgatni.
Tegnap sajnos egész nap nem értem el a bloggert. Pedig rengeteg írnivalóm volt, lett volna. Megpróbálom bepótolni.
Először egy cikk a life.hu-ról és az abortuszról, Terézanyutól.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110512-racz-zsuzsa-abortusz-ki-dont-helyetted-terezanyu-irasa.html
Rácz Zsuzsa: Abortusz - Ki dönt helyetted?
Megszüljem, vagy egész életre vállaljam egy terhesség-megszakítás testre és lélekre ható következményeit? Vajon ki az, aki ilyenkor eldöntheti egy nő helyett, hogy világra hozza-e a gyermekét, vagy sem. Rácz Zsuzsa heti jegyzete arról, hogy a szülési kedvet miért nem fogja serkenteni, ha az abortusz miatt elítélik a nőket.
Tegnap elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt két középkorú nő vitájából egy kávézóban: "Azért szigorítják, hogy ne rohangáljon folyton boldog-boldogtalan abortuszra." Ez a mondat egész nap visszhangzott a fülemben. Megpróbáltam elképzelni, milyen lehet az, amikor boldog-boldogtalan oda rohangál. Főleg a boldogokat igyekeztem elképzelni: egy nő meglátja a dupla csíkot a reggeli első pisilésnél a terhességi teszten, és felkiált: hű, de klassz, most aztán olyan helyzetbe kerültem, amitől minden nő retteg, végre kipróbálhatom a terhesség-megszakítást, hogy tényleg olyan szörnyen nehéz döntés-e, fájdalmas és megalázó tortúra, amilyennek mondják.
Nyilván ilyen nem létezik: nincs az a nő, aki "boldogan rohangál abortuszra". A nem kívánt terhesség minden nő számára az egyik legrettegettebb állapot, amiről még beszélni sem mer, a legtöbben ugyanis elítélik keservesen meghozott döntéséért.
Sokan egy életen át némán cipelik egy nem vállalt terhesség felett érzett szégyenüket és bűntudatukat. Én sosem fogom elfelejteni azt a rettegést, amit minden hónapban átéltem huszonévesként, a menstruációmra várva, annak ellenére, hogy mindig figyeltem a védekezésre. De az ördög nem alszik. Hány olyan történetet hallottam akkor is, azóta is, hogy óvszer, spirál, sőt még gyógyszer mellett is előfordulhat a teherbeesés.
Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO adatai szerint a világ összes terhességének közel fele - 40%-a - nem tervezett, hanem "becsúszott". Az abortusszal kapcsolatban két álláspont áll egymással szemben: az egyik már fogantatásától kezdve teljes jogú emberként kezeli az embriót és elvetetését gyilkosságnak tekinti: gyermekgyilkosságnak.
A jelenlegi, új alkotmányunk is teljes jogú embernek tekinti a magzatot, de mivel a magyar lakosság 71%-a választáspárti, vagyis a nőt tekinti az egyetlen kompetens személynek abban, hogy a saját teste fölött rendelkezzen, ezért itthon nem tiltott az abortusz. Még akkor sem, ha sok aggódó jogvédő szerint az alkotmány jelenlegi módosítása bármikor alapot adhat rá.
Tiltott viszont az abortusz Európa két államában, Lengyelországban és Írországban. Ezekben az országokban papíron csak a nő élete védelmében történhet meg a beavatkozás. Talán sokan hallottak annak a tizennégy éves terhes ír kislánynak az esetéről, aki kétségbeesésében öngyilkosságot akart elkövetni. Mégis bírósági döntés született arról, hogy ez sem menti fel a gyermek kihordásának kötelezettsége alól, vagyis ha beledöglik is, meg kell szülnie. Megszülte, ebből is látszik talán, hogy ez a szabályozás nincs tekintettel a nőre, még ha gyereklány, akkor sem.
Sem Írországban, sem Lengyelországban nincs papíron abortusz, nyílt titok azonban, hogy mindkét országban virágzik az abortusz-turizmus, vagyis a nők külföldre utaznak, hogy biztonságos körülmények között vethessenek véget a nem vállalható másállapotnak.
Persze csak az utazik, aki meg tudja engedni magának, hiszen drága a műtét. Akik nem tudják vállalni a költségeket, azoknak maradnak a feketén, nem biztonságos körülmények között, titokban elvégzett beavatkozások. Ha még szegényebb a nő, akkor igénybe veheti a házi, középkori magzatelhajtó praktikákat, hogy a feldugott kötőtűről ne is beszéljünk. Nem is részletezem így a 21. században. Szégyen, de nem a nőre nézve - szerintem.
Egyik abortuszt tiltó országban sem lendült fel a születések száma, annak ellenére, hogy erre hivatkozva vezették be a drákói szabályozást. Az ír, a lengyel ugyanúgy fogy, ahogyan Európa minden államának népessége, beleértve a magyart is.
Abortusz ügyben a másik álláspont azt mondja, hogy a teste felett csakis és kizárólag a nőnek van joga rendelkezni, ő tudja fölmérni, adott élethelyzetében, kapcsolatában, hogy tudja-e vállalni egy gyermek kihordását, felnevelését: ez egy életre szóló döntés, nem ismerek ennél felelősségteljesebbet. Ha erre most azt mondja valaki, hogy "hiszen örökbe is lehet adni azt a gyermeket", kénytelen vagyok megemlíteni, hogy például a béranyaság is Btk-ba ütköző cselekedet - börtön jár érte.
Az abortusz kapcsán kizárólag csupán a nők felelősségét szokás emlegetni, ebből logikusan az következne, hogy csak a kívánt terhesség létrejöttéhez van szükség férfira és nőre. A nem kívánt másállapotot egyedül a nő hozza létre, szóba jöhet a szeplőtelen fogantatás, máshogyan ez nem történhet, ugye? Ez biológiailag ugyan több mint abszurd, de hogy jogilag mennyire nem az, azt bizonyítja, hogy csakis a nő felelősségének tekinti a törvény: a férfi szerepét sehol sem említik meg.
Én nem ismerek nőt, aki boldogan ment volna kés alá. Sőt, tudom, hogy életre szóló traumát okozhat egy nem kívánt terhesség megszakítása, és mivel még beszélni sem nagyon mernek róla - például látott valaki mostanában nőt erről nyilatkozni? -, ezért a trauma tovább mélyül, legfeljebb egy már kívánt várandósság során merül fel témaként. Gyakran csak akkor, ha a nő az évek alatt felgyűlt bűntudatát szomatizálja, vagyis az abortusz emléke valamilyen testi tünetként jelentkezik: például vérezni kezd, attól való félelmében, hogy régi döntéséért "büntetésből" elveszítheti a magzatát. Ilyenkor szerencsés esetben egy pszichológus, terapeuta segíthet a nő eltemetett gyászának, bűntudatának feldolgozásában, de a nők leggyakrabban nem jutnak lelki támogatáshoz, mert az orvostudomány ezt rutinból orvosi esetként kezeli, és a lelki segítség fel sem merül.
Mióta világ a világ, létezett nem kívánt terhesség, és létezni is fog, mint ahogyan az adott államok ennek szabályozására tett kísérletei is mindig léteztek. A női jogok védelmezői szerint - például Magyarországon a Patent Egyesület - a patriarchális társadalomban ez mindig a férfiak nők felett gyakorolt kontrolljának egyik legerőszakosabb megnyilvánulása.
Vagyis ahogyan férfi döntéshozók döntik el, hogy miképpen kell és lehet szülni (lásd az otthonszülés lehetőségének ma is durva indulatokat kiváltó vitája), úgy a férfiak szeretnének dönteni arról is, mikor szülje meg a gyerekét egy nő, hol nemzeti érdekre, demográfiára, hol erkölcsre, értékrendre hivatkozva.
A szülési kedvet nem serkenti, ha a nem kívánt terhesség megszakítását gyilkosságnak titulálja egy állam (gyilkosnak nevezve így a nőt vagy a nőgyógyászt, de a nemző férfit biztosan nem!), viszont a nők bűntudatát tovább növeli. Akiken már épp elég a teher a "fogy a magyar, aki rendes nő, az szül!" állandó sulykolásával, és még inkább magukra hagyja őket egy nem kívánt terhesség amúgy is rettenetesen nehéz helyzetében.
A magyarországi statisztikák szerint a legtöbb nő gyereket szeretne, az abortuszok száma évek óta, ha lassan is, de biztosan csökken. A nem kívánt terhesség megelőzésének egyetlen módja a felvilágosítás, a védekezés, de nálunk a fogamzásgátláson nincs állami támogatás, egy doboz tabletta több ezer forintba kerül havonta, de még egy csomag 3 darabos gumióvszer is több százba (4-700) - sokan meg sem tudják engedni maguknak.
Arról nem is szólva, hogy sok férfi ma sem hajlandó óvszert húzni, mondván "Óvszerben szeretkezni olyan, mint zokniban lábat mosni."- vagyis a férfiak többsége még mindig nincs meggyőződve arról, hogy a védekezés felelőssége - ahogyan a kufircolás öröme - az övék is.
Ugyanakkor a választás jogát nem szeretnék a nőkre hagyni. Hogy is van ez?!
Ezekután egy részlet a Terézanyu Klubból:
"Miért kell állandóan mentegetőznöm, ha bevállalom, hogy én nem szeretnék saját gyereket?Az a nő, aki nem szül, már nem is ember?" (Ildi, 32 éves)
Talán nincs mit hozzáfűzni a cikkhez, annyira egyértelmű. Lehet még rajta vitázni, társalogni, csámcsogni, de az már menni fog egyedül is.
Pályázati felhívás!
A tavalyi nagy sikerű „Terézanyuságom története” pályázat folytatásaként idén is várjuk az írásokat, ezúttal két kategóriában!
1. Hány élete van egy nőnek?
A nők általában minden szerepükben – társként, feleségként, anyaként, munkaerőként- szeretnének tökéleteset nyújtani, akár erejükön felül megfelelni mind a saját, mind pedig a társadalmi elvárásoknak. De melyikünk ne érezte volna már úgy, hogy nem egy, hanem legalább öt életre elegendő dolga, feladata van és akkor még nem is beszéltünk a saját vágyaink, az álmaink megvalósításáról. Te hogyan zsonglőrködsz a feladataiddal? Hogyan lehet mindezt tudatosan úgy csinálni, hogy magadra is jusson időd? Milyen stratégiáid vannak, amiket megosztanál velünk? Hány nő életét éled, és hányszor kezdted már újra?
2. Első szerelmem története
A cím önmagáért beszél! Várjuk az egykori nagy szerelmek történetét és természetesen kíváncsian várjuk azon szerencsések írásait is, akik éppen most élik át először a szerelmet. Mint tudjuk, első csak egyszer van, viszont emléke egész életünkben elkísér és akár még 120 évesen is könnybe lábad a szemünk, ha eszünkbe jut, ahogyan először fogta meg izzadó kezünket. De azt sem fogjuk soha elfeledni szülőként, hogyan ver ki minket a víz, amikor a gyermekünk először beszél arról a szép szemű fiúról vagy lányról, úgy, ahogyan mi meséltünk az elsőről. Mert az első szerelem beköszöntével új időszámítás kezdődik a szülő- gyermek kapcsolatokban is, és mi éppen erre vagyunk kíváncsiak. Hogyan kapunk frászt szülőként: jó ég, szerelmes a gyerek, mit tegyek?! – és hogyan kapnak viszontfrászt a kamaszok szüleik reakciójától: most mit vagy úgy oda attól, hogy odavagyok?! Várjuk a páros történeteket és az első szerelem okozta családi bonyodalmak krónikáját, lehetőleg két szólamra hangszerelve, szülő-gyermek szemszögéből.
Mindkét témában maximum 5000 karakter, vagyis kb. másfél oldal terjedelmű írásokat várunk, egy pályázó akár mindkét kategóriában is indulhat. A pályázatokat legkésőbb 2011. május 31-ig kell elküldeni a klub@terezanyu.hu e-mail címre. Az ünnepélyes eredményhirdetést a júniusi Terézanyu Klubtalálkozón tartjuk. A két kategória dobogósai értékes könyvutalványokat nyernek, illetve akárcsak tavaly, idén is több különdíjat osztunk ki. A legjobb történetek olvashatóak lesznek a terezanyu.hu oldalon.
Mindenképp élni fogok a lehetőséggel, s egy kreatívírás élményével. Az elsőre már tegnap, szinte azonnal megszületett az iromány. A másodikra is összeszedek valamit a fejecskémből, aztán talán megosztom, talán nem. Érdekelne a Ti, az Önök véleménye is a témában. Továbbá szívesen csatlakoznék egy-egy Terézanyu klubbhoz is, bár egyenlőre elég messze van tőlem.
Már korábban ígértem, kép a Mirinda szeletről, és a méltán híres, zöldfűszeres-füstölt házi tehénsajtról. Íme:
Végül a mai alkotásaimból egy kis ízelítő :P
Húslevest főztem, csigatésztával, majd töltött karalábét készítettem, nasinak estére pedig bundázott almát :P Nyammm....
Most jóéjt, szép álmokat, bajuszos angyalokat :)
Csóközön. CU!
2011. máj. 12.
Facér pasi és a sz@ros wc kefe esete
Zene:
Scorpions
Ismét egy cikk, a "Facér pasi naplójából"
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110510-sztankay-adam-nem-lett-szex-a-wckefe-miatt-a.html
Sztankay Ádám: Nem lett szex a WC-kefe miatt
Az se semmi, ahogy tolják neked üptre a tökéletesen inkompatibilis csajokat. De van, ami ennél is neccesebb. Amikor bizonyos barátok úgy húzzák magukra a problémáidat, mint a paplant, pokrócot, hogy belőlük ki ne látsszon semmi. Addig se kell pőrén vacogniuk a saját faszságaik miatt. Vagyis: kamu a törődés.
Tominak meg Krisztának például tök hálás voltam az elején, mert nem forszírozták a csajozást. Csupán odaszoktattak magukhoz, náluk ültem minden este. Kriszta összeütött valami vacsit, utána rágtuk a gittet, vagyis az én elcseszett életemet, hosszan az éjszakába. Mint az anonim alkoholisták klubja, annyi difivel, hogy ebben én voltam az egy szem piás, viszont két terapeuta is jutott rám.
Különben tüchtig párocska voltak ezek ketten, lakásuk egy ékszerdoboz, a legapróbb szeglet is suvickolva, kiglancolva. Csakhogy idővel levettem, miközben löktem a tutit, hogy mintha nekik már a mosolyaik, gesztusaik is vasaltabbak lennének, mint voltak, már azokban sincs semmi természetes.
Kezdtem pedzegetni: "Veletek vajon mi a gáz?" Csak nevettek, hogy semmi, viszont hogy s mint volt ez meg az, az én elfuserált életemben. Vigyorogtak, mint két droid, várták, hogy mondjam el újra meg újra, ami ezerszer el lett már mondva. Na, gondoltam, csak le kéne buktatni őket, végül is a barátaim, muszáj lenne segíteni. Végül le is buktak, mert amikor egyik este kimentem a patikatisztaságú toalettjükbe, hát brunyálás közben ott akadt a szemem a vécékefén.
Mit mondjak, vastagon száradt rajta a szar. Finom lélek vagyok, úgyhogy be is roncsoltam vele a nappaliba, lengettem, mondtam, ez nem passzol hozzájuk, ez a kis figyelmetlenség, elő hát a tutival. Hatott is valamennyit a terápia.
Tomi színész, Kriszta sales manager, és a neten, ahol megismerkedtek, csak annyi derült ki, hogy mindketten nagy Domestos-rajongók, és tudnak vicceseket mondani. Meg még az, hogy rossz egyedül. Na, erre húztak várat. Ember nem látott át a falakon, maguk sem vették észre sokáig, hogy nincs mögöttük semmi.
Lehetne ragozni, de minek? Ha mégis csócsálnád még, menni fog nélkülem is. Lényeg, hogy amikor kiborult náluk a bili, először villant be: nem is olyan rossz facéron. Hálából még akkor este eltűztem egy hipermarketbe, és zsír új klozetkefével állítottam haza. Persze ettől azért Kriszta még félrekúrt a dánnal.
Szét is mentek Tomival, aki mindjárt rázizzent az előző exére. Az ugyan időközben másik faszinak szült gyereket, mégis találkozgatott Tomival. Mondtam Tominak, hogy gáz, amit csinál, amin berágott, és ki is zárt az életéből. Kriszta pedig, miután kifutott a dán vonal, azzal hívott: csípte a klozetkefés show-t, szerinte randizhatnánk, ha még egyedül vagyok.
Mondtam, egyedül vagyok, de szerintem ne randizzunk. Magyaráztam: bírom én is a rendet, tán' jobban, mint ő, mert nálam az se megy, hogy a rejtett zugokban megáll a szar. "Tudod" mondtam, "ezért is lettem facér". Vele akkor beszéltem utoljára."
WC papír guriga művészet:
Mai bejegyzéshez témában passzoló képek, forrás a cre-art.blog.hu
http://cre-art.blog.hu/2011/03/06/wc_papir_guriga_muveszet#more2715597
Ennyi voltam mára, s ez sem én voltam, hanem a Facér pasi. Csóközön! CU!
Scorpions
Ismét egy cikk, a "Facér pasi naplójából"
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110510-sztankay-adam-nem-lett-szex-a-wckefe-miatt-a.html
Sztankay Ádám: Nem lett szex a WC-kefe miatt
"Jó, ha az embernek vannak barátai. Főleg olyankor, amikor a padlóról kell feltakarítani valakit egy nagyobb csalódás után. Ha aztán kiderül, hogy a közeli cimborákkal sem oké minden, megesik. De attól még lehet tisztán tartani a mellékhelyiséget. Sztankay Ádám heti jegyzete arról, hogy miért nem árt olykor cserélni a WC-kefét.
Ha kihuppansz egy hosszabb párkapcsolatból, fix, hogy a barátok akcióba lépnek.Az se semmi, ahogy tolják neked üptre a tökéletesen inkompatibilis csajokat. De van, ami ennél is neccesebb. Amikor bizonyos barátok úgy húzzák magukra a problémáidat, mint a paplant, pokrócot, hogy belőlük ki ne látsszon semmi. Addig se kell pőrén vacogniuk a saját faszságaik miatt. Vagyis: kamu a törődés.
Tominak meg Krisztának például tök hálás voltam az elején, mert nem forszírozták a csajozást. Csupán odaszoktattak magukhoz, náluk ültem minden este. Kriszta összeütött valami vacsit, utána rágtuk a gittet, vagyis az én elcseszett életemet, hosszan az éjszakába. Mint az anonim alkoholisták klubja, annyi difivel, hogy ebben én voltam az egy szem piás, viszont két terapeuta is jutott rám.
Különben tüchtig párocska voltak ezek ketten, lakásuk egy ékszerdoboz, a legapróbb szeglet is suvickolva, kiglancolva. Csakhogy idővel levettem, miközben löktem a tutit, hogy mintha nekik már a mosolyaik, gesztusaik is vasaltabbak lennének, mint voltak, már azokban sincs semmi természetes.
Kezdtem pedzegetni: "Veletek vajon mi a gáz?" Csak nevettek, hogy semmi, viszont hogy s mint volt ez meg az, az én elfuserált életemben. Vigyorogtak, mint két droid, várták, hogy mondjam el újra meg újra, ami ezerszer el lett már mondva. Na, gondoltam, csak le kéne buktatni őket, végül is a barátaim, muszáj lenne segíteni. Végül le is buktak, mert amikor egyik este kimentem a patikatisztaságú toalettjükbe, hát brunyálás közben ott akadt a szemem a vécékefén.
Mit mondjak, vastagon száradt rajta a szar. Finom lélek vagyok, úgyhogy be is roncsoltam vele a nappaliba, lengettem, mondtam, ez nem passzol hozzájuk, ez a kis figyelmetlenség, elő hát a tutival. Hatott is valamennyit a terápia.
Összegezve: Krisztát két év után egyre jobban zavarta a könyvespolcon díszelgő, kőből faragott kecskefej, amit Tomi még a volt párjával szerzett be Krétán. Tomit meg kurvára zavarta, hogy Krisztát csak azóta zavarja a kecskefej, amióta az új dán főnöke felajánlott neki, mármint Krisztának, egy közös külföldi konferenciautat - ami Kriszta szerint persze tök baráti, kollegiális ajánlat volt, plusz nagy szakmai előrelépés.
Úgyhogy a csaj két nap múlva készült is indulni a dánnal, amit ugyancsak nem említettek addig. Totálkár volt mindkettő, a képükre applikált összes vigyorral. De, hogy őszinte legyek, ez a krétai kecskefejjel együtt sem volt görög dráma, csak egy, már az elején elbaszott kapcsolat. Világos, hogy Tomi kihez húzott igazán, ahogy az is, Krisztának sem Tomi a végállomás.Tomi színész, Kriszta sales manager, és a neten, ahol megismerkedtek, csak annyi derült ki, hogy mindketten nagy Domestos-rajongók, és tudnak vicceseket mondani. Meg még az, hogy rossz egyedül. Na, erre húztak várat. Ember nem látott át a falakon, maguk sem vették észre sokáig, hogy nincs mögöttük semmi.
Lehetne ragozni, de minek? Ha mégis csócsálnád még, menni fog nélkülem is. Lényeg, hogy amikor kiborult náluk a bili, először villant be: nem is olyan rossz facéron. Hálából még akkor este eltűztem egy hipermarketbe, és zsír új klozetkefével állítottam haza. Persze ettől azért Kriszta még félrekúrt a dánnal.
Szét is mentek Tomival, aki mindjárt rázizzent az előző exére. Az ugyan időközben másik faszinak szült gyereket, mégis találkozgatott Tomival. Mondtam Tominak, hogy gáz, amit csinál, amin berágott, és ki is zárt az életéből. Kriszta pedig, miután kifutott a dán vonal, azzal hívott: csípte a klozetkefés show-t, szerinte randizhatnánk, ha még egyedül vagyok.
Mondtam, egyedül vagyok, de szerintem ne randizzunk. Magyaráztam: bírom én is a rendet, tán' jobban, mint ő, mert nálam az se megy, hogy a rejtett zugokban megáll a szar. "Tudod" mondtam, "ezért is lettem facér". Vele akkor beszéltem utoljára."
WC papír guriga művészet:
Mai bejegyzéshez témában passzoló képek, forrás a cre-art.blog.hu
Ennyi voltam mára, s ez sem én voltam, hanem a Facér pasi. Csóközön! CU!
2011. máj. 11.
Jól nézek ki! -a fejemből- :) valamint, "A párkapcsolat: alkímia"
Zene:
Oren Lavie
Jól nézek ki! Vagyis végre jelentkeztem Lakatos Márk átváltoztatós "játékába"......íííííhihiííííííí... :D Elszórakáztam vele egy darabig, míg összeszedegettem egy pár "értékelhető" képet. Annyira, de annyira úgy szeretném.....remélem :) De erről ennyit.
Találtam egy jó kis cikket.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110509-hol-vagytok-noies-nok-muller-peter-irasa.html
Müller Péter: Hol vagytok nőies nők?
"Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.Most olyasmit teszek, amit nem szabad. Nem szabad a két nemről külön beszélni. Egyrészt, mert Férfi és Nő mindenkiben benne van. Ha mélyebbre nézel magadban, látod, hogy lényednek legbenső rétege már nem "férfi" vagy "női" lelkület. Másrészt, mert kölcsönösen egymásban élünk: egy férfiről meg lehet mondani, milyen a felesége, és egy nőről is, hogy milyen "férfikezekben" van.
Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk. Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.
Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.
Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.
A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.
Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.
A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.
Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.
A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.
Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.
A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.
Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.
Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.
A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.
A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.
Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.
"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."
A nők forradalmáról sok könyvet írtak.
Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.
A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:
"Jöjjön el az anyák kora, végre!"
Messze van még."
Ez talán a folytatása a Hol vagytok férfias férfiak cikknek, mert az számomra egyoldalúnak tűnt, de így már talán-talán kerek egész.
Legyünk őszinték! Ha mélyen átgondolom....(és előre elnézést a szóhasználatért, de megköveteli a szövegkörnyezet)....'Ki a büdös franc' akar egyedül lenni/maradni? Én hiszem, hogy az ember társas lény. S nemcsak hiszem, érzem is. Miért lenne hát célom a magány? Semmiért. Ez nem cél, hanem szükségállapot sokak életében, amiből következik a férfias/nőies jellemzők átvétele/betanulása. Mert egyedül, egymagad vagy minden feladatra. Minden olyanra is amiről eddig nem is tudtál.
"a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk." Ezt talán annyiban finomítanám, hogy nem átváltoztatjuk egymást, hanem egymáshoz simulunk/formálódunk. Ezt számtalanszor tapasztalom, kb. annyi idős házasoknál, ahány éves én magam vagyok. Olyan, mintha testvérek lennének. Hasonlítanak egymásra még külsőre is. Nagyon érdekes, és rengetegszer figyeltem már ezt. Számomra ez tény, akként kezelem.
A női és férfi szerepekről már korábban is említést tettem. Vannak és fontosak. A Férfi óv, véd, biztonságot teremt, a Nő gondoskodó, odaadó. Egyik sem jobb a másiknál, de egymás nélkül nem is értelmezhető. Sallang, de mint a puzzle. Ha hiányoznak elemek, nem látod az egészet, nem áll össze, nem jó. Ez ennyire egyszerű szerintem. Ami bonyolult, az az egymásra találás rögös útja. Mert nem elég "csak" egy Férfi és egy Nő a boldog élethez. És nem elég a szerelem sem. Néhány számomra is ismeretlen titkos összetevő, fűszer is kell még. Ami talán biztos, hogy egy párkapcsolathoz meg kell érni, be kell érni, fel kell nőni....hívjuk akárhogy, de tapasztalatot, tiszteletet, szeretetet, s női/férfi jellemet kíván.
Egyetértek abban, hogy mindenkin meglátszik, hogy éppen milyen minőségben van a kapcsolatában, vagy egyáltalán kapcsolatban van-e. Férfin és nőn is egyaránt látható, ha tiszteli, megbecsüli, szereti a párja, vagy akár az is, ha ezt csak Ő hiszi. De amíg hiszi, addig is sugárzik, mert minden tőlünk és a hitünktől függ -és ezalatt nem a vallásos hitet értem-. Persze vannak hullámvölgyek, mint mindig, mert "úgy szép az élet, ha zajlik". Esetemben most. Azt hiszem cseppet sem sugárzom, hacsak nem az ólompizsis fickók csodakütyüje szerint, bár ez morbid szóvicc volt. Nem találom a helyem, de keresem. Ez olyan, mint egy második kamaszkor. Úgy vélem normális, természetes, fejlődésre ösztökél, s biztos a javamat szolgálja az útkeresés.
A lényeg, amit Timi, szeretett intimtrénerünk mondott egy foglalkozás alkalmával, hogy "A boldogság, egy két krízis közötti állapot."
Lassan zárom soraim, s eszembe jutott, hogy az utóbbi időben hanyagoltam az intimtornát és a női kört, amiért minimum egy enye-benye jár, mert most van leginkább szükségem női erőimre, úgyhogy hajrá nekem :)! Csóközön! CU!
Oren Lavie
Jól nézek ki! Vagyis végre jelentkeztem Lakatos Márk átváltoztatós "játékába"......íííííhihiííííííí... :D Elszórakáztam vele egy darabig, míg összeszedegettem egy pár "értékelhető" képet. Annyira, de annyira úgy szeretném.....remélem :) De erről ennyit.
Találtam egy jó kis cikket.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110509-hol-vagytok-noies-nok-muller-peter-irasa.html
Müller Péter: Hol vagytok nőies nők?
"Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.
Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk. Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.
Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.
Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.
A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.
Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.
A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.
Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.
A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.
Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.
A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.
Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.
Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.
A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.
A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.
Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.
"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."
A nők forradalmáról sok könyvet írtak.
Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.
A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:
"Jöjjön el az anyák kora, végre!"
Messze van még."
Ez talán a folytatása a Hol vagytok férfias férfiak cikknek, mert az számomra egyoldalúnak tűnt, de így már talán-talán kerek egész.
Legyünk őszinték! Ha mélyen átgondolom....(és előre elnézést a szóhasználatért, de megköveteli a szövegkörnyezet)....'Ki a büdös franc' akar egyedül lenni/maradni? Én hiszem, hogy az ember társas lény. S nemcsak hiszem, érzem is. Miért lenne hát célom a magány? Semmiért. Ez nem cél, hanem szükségállapot sokak életében, amiből következik a férfias/nőies jellemzők átvétele/betanulása. Mert egyedül, egymagad vagy minden feladatra. Minden olyanra is amiről eddig nem is tudtál.
"a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk." Ezt talán annyiban finomítanám, hogy nem átváltoztatjuk egymást, hanem egymáshoz simulunk/formálódunk. Ezt számtalanszor tapasztalom, kb. annyi idős házasoknál, ahány éves én magam vagyok. Olyan, mintha testvérek lennének. Hasonlítanak egymásra még külsőre is. Nagyon érdekes, és rengetegszer figyeltem már ezt. Számomra ez tény, akként kezelem.
A női és férfi szerepekről már korábban is említést tettem. Vannak és fontosak. A Férfi óv, véd, biztonságot teremt, a Nő gondoskodó, odaadó. Egyik sem jobb a másiknál, de egymás nélkül nem is értelmezhető. Sallang, de mint a puzzle. Ha hiányoznak elemek, nem látod az egészet, nem áll össze, nem jó. Ez ennyire egyszerű szerintem. Ami bonyolult, az az egymásra találás rögös útja. Mert nem elég "csak" egy Férfi és egy Nő a boldog élethez. És nem elég a szerelem sem. Néhány számomra is ismeretlen titkos összetevő, fűszer is kell még. Ami talán biztos, hogy egy párkapcsolathoz meg kell érni, be kell érni, fel kell nőni....hívjuk akárhogy, de tapasztalatot, tiszteletet, szeretetet, s női/férfi jellemet kíván.
Egyetértek abban, hogy mindenkin meglátszik, hogy éppen milyen minőségben van a kapcsolatában, vagy egyáltalán kapcsolatban van-e. Férfin és nőn is egyaránt látható, ha tiszteli, megbecsüli, szereti a párja, vagy akár az is, ha ezt csak Ő hiszi. De amíg hiszi, addig is sugárzik, mert minden tőlünk és a hitünktől függ -és ezalatt nem a vallásos hitet értem-. Persze vannak hullámvölgyek, mint mindig, mert "úgy szép az élet, ha zajlik". Esetemben most. Azt hiszem cseppet sem sugárzom, hacsak nem az ólompizsis fickók csodakütyüje szerint, bár ez morbid szóvicc volt. Nem találom a helyem, de keresem. Ez olyan, mint egy második kamaszkor. Úgy vélem normális, természetes, fejlődésre ösztökél, s biztos a javamat szolgálja az útkeresés.
A lényeg, amit Timi, szeretett intimtrénerünk mondott egy foglalkozás alkalmával, hogy "A boldogság, egy két krízis közötti állapot."
Lassan zárom soraim, s eszembe jutott, hogy az utóbbi időben hanyagoltam az intimtornát és a női kört, amiért minimum egy enye-benye jár, mert most van leginkább szükségem női erőimre, úgyhogy hajrá nekem :)! Csóközön! CU!
2011. máj. 10.
Har Mónika :)
Zene:
Ismét Szabó Ádám, és fellépőtársa: Har Mónika :D Továbbra is imádom a harmónikaszót.
A végére pedig Gomes-Martins Klaudia, újabb -szerintem- nagy sikerű performance-a.
Ez a méltán sikeres brokkoli+spárgakrémlevesem :D, levesgyönggyel és borsókanállal :P
Nem imádnivaló édescukorfalat? :P
Találtam még egyet vaterán a nagyon-nagyoooon kedvenc pólómból, de sajnos lekéstem az aukcióról. Bosszús vagyok :), lett volna egy tarcsiba :D
Bubikabi :D Buborékfóliából készült mindenféle érdekes cuccok itt:
http://bubble-coat.com/#
Eccerűen szuper :D A buborékfóliába a pukkasztgatást szeretem. Ha csomagot kapok, kicsomagolom, gyorsan megnézem, gyorsan örömködök, és rávetem magam a bubifóliára és pukkasztok, amíg csak van benne pukkasztanivaló :D Aztán gyönyörködök a csomag tartalmában ismét, de már azzal a tudattal, hogy nincs több pukkasztanivaló :D:D:D
Ma CSOKIRAÉHEZEM!!!!! De töménytelen mennyiségben :) Kell a boldogsághormon, az édes íz, ahogy szétolvad az ember szájában, s minden egyes ízlelőbimbójával kiélvezi a pillanatot. Talán ez határozza meg a napom. Sok-sok képet találtam, megosztom, ötleteimmel.
Ebben a csokiszobában tengetném az óráim, amíg tart a kecó :D:D:D. forrás: http://cre-art.blog.hu/2011/04/30/szoba_csokoladebol
Minden csokiiiii.....megenném a macskát is :P
Múltkor már rátaláltam a csokikanalakra, de már tudom, egy egész eszcájgot ki lehet váltani csokival :P
Azt hiszem, ha ezentúl ilyen "virág" csokrot kapnék, nem tiltakoznék ellene
Ebben az ágyban édes lenne az álmom. Azonban nem álomra hajtanám a fejem, hanem nyitott szájjal a párnára vetném magam rögvest :)
Végső "elkeseredésemben", miután felfaltam a szobát, ágyastól, macskástól, székestől....mindenestől, leküldenék egy csokitablettát :D De csak úgy hanyagul :D Talán ennyi. Még egy csokiszökőkút, vagy fondü készlet elfért volna a felsorolásba :) Akkor a "salátát" lett volna mibe mártogatni :D
Videóval búcsúzom, amit a már forrásként megjelölt cre-art blogon találtam. Nagyon tetszik, íme:
Szép álmokat. Csóközön. CU!
Ismét Szabó Ádám, és fellépőtársa: Har Mónika :D Továbbra is imádom a harmónikaszót.
A végére pedig Gomes-Martins Klaudia, újabb -szerintem- nagy sikerű performance-a.
Találtam még egyet vaterán a nagyon-nagyoooon kedvenc pólómból, de sajnos lekéstem az aukcióról. Bosszús vagyok :), lett volna egy tarcsiba :D
Bubikabi :D Buborékfóliából készült mindenféle érdekes cuccok itt:
http://bubble-coat.com/#
Eccerűen szuper :D A buborékfóliába a pukkasztgatást szeretem. Ha csomagot kapok, kicsomagolom, gyorsan megnézem, gyorsan örömködök, és rávetem magam a bubifóliára és pukkasztok, amíg csak van benne pukkasztanivaló :D Aztán gyönyörködök a csomag tartalmában ismét, de már azzal a tudattal, hogy nincs több pukkasztanivaló :D:D:D
Ma CSOKIRAÉHEZEM!!!!! De töménytelen mennyiségben :) Kell a boldogsághormon, az édes íz, ahogy szétolvad az ember szájában, s minden egyes ízlelőbimbójával kiélvezi a pillanatot. Talán ez határozza meg a napom. Sok-sok képet találtam, megosztom, ötleteimmel.
Videóval búcsúzom, amit a már forrásként megjelölt cre-art blogon találtam. Nagyon tetszik, íme:
Szép álmokat. Csóközön. CU!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)