Zene:
Akácos út, László Imre előadásában. László Imre a két világháború közötti időszak népszerű nótaénekese volt. Számtalan csodás régi magyar nótát tett "ismertté".
Pár napja érzem csak az akácillatot, mely édes, simogató, és betölti a levegőt. Munkahelyem környékén egy kis közben van egy hatalmas akácfa. Szeretem az illatát, mert nyáridéző. Mindig szánok egy kis időt a "megillatozására". Megállok, vagy lassabban haladok a közben, behunyom a szemem és mélyeket "szippantgatok", majd napozóágyra, hatalmas szalmakalapra, napsütésre és hideg akácszörpre vágyok.
Kora délután találkoztam "A" nagyon-nagyon legkedvesebb barátnémmal :) Imádom a csajt, és rég láttam. Úgy néz ki visszaköltöznek a párjával miskolcra. Örülnék neki. Megint járhatnánk tornázni, turizni, pletyizni, operázni, eltévedni :)
Célirányos találka volt, ugyanis megkért, készítsek neki egy "Helló Cica" pólót. Meglett, istenien áll neki, és nagyon örült neki, én meg nagyon örültem Neki :)
A mai napom szinte "csak" a munkáról szólt :D Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam mindent. El voltam foglalva magammal :D Összeszedtem a szétszórt darabjaim, a gondolataim, és egy virtuális pofont adtam magamnak. Kellett. Az életem, a boldogságom tőlem függ. Mit-hogyan élek meg, adok át, osztok meg, mikor és hogyan használom ki a kínálkozó alkalmakat. Lehetőség kínálkozik mindenkinek, sok mindenre, a kérdés az, hogy készek vagyunk-e felismerni, és belevágni.
Napi idézet (HVG extra-Pszichológia, mert olvasom és olvasom :D)
Seligman példája (Megyeri Zsuzsanna, 26.o.2011/01)
"a pozitív pszichológus abban különbözik az analitikustól, hogy ha egy motort akar megjavítani, nem azt kezdi vizsgálni, miért romlott el, és nem sopánkodik a meghibásodott alkatrészek fölött, hanem arra törekszik, hogy újra működőképes állapotba hozza. És főleg bízik abban, hogy meg is tudja javítani."
Az én motorom is nemrég elromlott, pedig szeretek motorozni, és első látásra beleszerettem a motoromba. Ugyan itt-ott van már rajta egy-két horzsolás/karcolás (ezen segít egy kis fix it pro :)-ez a reklám helye-), de több éve koptatjuk együtt az országutat, hozzám nőtt és ezáltal egyre jobban megszerettem, ezért megjavítom, és tudom, hogy nekem így jobb, mert ilyen vagyok. Persze kíváncsi vagyok az újra, hogy szuperálna, de közel sem annyira, mint amennyire a régihez ragaszkodok. A kíváncsiságom örök, változó, és állandóan megújuló. Szeszélyes mint én magam. A ragaszkodásom viszont állandó, bár intenzitása olykor hullámzó, de csak az intenzitása. Én az a "zümmögő", robogós típus vagyok. Tudják/Tudjátok a "kávédaráló" :). A nagyköbcentis vonzó, de az a tempó nem nekem való. Ha lenne is egy, mindig az elsőre, az igazira vágynék. Volt már egy-két közös balesetünk, kicsit, de mindketten sérültünk. Eb csont beforr, szokták mondani. S mit kell igazán értékelni? Amíg működik, és hasítjuk az aszfaltot, addig csodás, még a demszkypogácsák, rázökövek, és kátyúk ellenére is. Tudom, hogy melyik kanyarban, hogy fekszik, mikor-hogyan kell bedőlni vele, hogyan gyorsul, mennyit fogyaszt, mikor kell leállítani - vagy épp felpörgetni....ésatöbbi. Egyszóval egymásra vagyunk hangolva, ismerjük egymás rezdüléseit, csak figyelni kell, s látni. Ennyit szűrtem le a cikkből.
A munkáimmal jól haladok, minden tekintetben, talán én leszek a hónap dolgozója is, vagy akár az év legvállalkozóbbkedvű jánykája :D
CU!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése