Egy gésa emlékiratai
A gésa japán kifejezés, jelentése: professzionális szórakoztató. A japán tradicionális társadalmi élet fontos eleme, hivatás. Kizárólag az kapja meg ezt a címet, aki sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát. Mozgó műalkotások. De mi a titkuk?
Tegnap este megnéztem újra -sokadszorra-, az egyik kedvenc filmem. Ennek apropóján jutott eszembe a téma. Ajánlom mindenkinek aki még nem látta, vagy olvasta (Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai), de érdeklődik iránta.Mozgó műalkotások, ahogy a bevezetőben írtam. Miben rejlik a titkuk, mitől annyira lenyűgözőek, varázslatosak?
Egy gésa élete a szépségről és a művészetről szól. Első blikkre talán jónak tűnik. A színfalak mögött azonban fegyelem, kitartás és fájdalom honol.
Idézet a filmből:
"Mi más titkos világot alkotunk. Helyet, mely csak szépséggel van tele. A gésa szó művészt jelent, és hogy gésa légy, azt jelenti, hogy olyannak kell látszanod, mint egy mozgásban lévő művészi alkotás. Haláltusa és szépség számunkra összefonódtak. A lábad fáj, ujjaid véreznek, még ülni és aludni is fájdalmas. Nem nevezheted magad igazi gésának, míg egyetlen pillantásoddal meg nem állítasz egy férfit."
Szigorú szabályok és szokások övezik ezt a különleges világot.
Egy gésának minden hangszerhez érteni kell, de legjobban a samiszenhez (gitárszerű hangszer). Tehetségtől függetlenül meg kell tanulnia énekelni és táncolni. Ezeket mesterfokon csak az igazán tehetségesek fejleszthetik tovább, s űzhetik. Viszonylag korán elkezdődik az irodalmi, vers- és balladaírás oktatásuk, előbbi Haiku-formában.
Nagy hangsúlyt fektetnek a szad (tea-szertartás) elsajátítására, mely nem feltétlenül a teaivás élvezetét jelenti, sokkal inkább az etikett, a jó modor bemutatása. A szad minden mozdulata szertartásos. Leginkább egy térdeplő helyzetben végrehajtott tánchoz, vagy meditációhoz hasonlítható, finom, kecses mozdulatokkal.
Életükben az egyik legfontosabb esemény a mizuage (szüzesség elvesztése), amikor is a maiko (tanuló gésa/gésajelölt) szüzességét árverésre bocsájtják. Ilyenkor az oneszan-ja (nővér/segítő)által kijelölt férfiaknak egy ekubó nevű süteményt kell adnia, jelezvén, hogy licitálhatnak a mizuage-n. Aki a legtöbb pénzt ajánlja, az "nyer", elveheti a maiko szüzességét, akinek ezáltal élete végéig Ő marad a patrónusa, danna-ja.
A gésa, vagy geiko szolgálati ideje leteltével függetlenné válik, életét maga irányíthatja. Azonban életük végig a tanulásról és a megszerzett tudás tökéletesítéséről szól. Ezek a Nők köztiszteletben álló személyek, őrzik Japán féltve őrzött kulturális örökségeit, művészetének múltját.
A legnagyobb tévhit, a nyugati ember "tudatlansága", a gésa hivatás és a prostitúció összekeverése. A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz.
Napjainkban sajnos, többek között emiatt a tévhit miatt, és a turisták zaklatásainak/tájékozatlanságának köszönhetően, az igazi gésák száma alig éri el az ezret. Az igazi, hagyományos stílust követő, kifinomult, képzett, művelt hölgyekkel csak Kyoto-ban, a Gion negyed teaházaiban találkozhatunk.
A szépségért szenvedni kell, tartja a mondás. Azt hiszem ezt a gésák értik meg csak igazán. Ha úgy vélem, nem szeretnék feleség, s Anya lenni, csak a szépségnek, a művészeteknek szentelném az életem, ennél szebb és nemesebb életcélt nem is tűzhetnék ki magam elé.
és itt is, ugyanez.
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése