Swiss Antique Music Box-made around 1875
Egy régi kor letűnt csodája. De mit rejthet magába?
Talán egy újabb fantáziautazáson voltam, és mint mindig, az állomásokra már nem emlékszem, csupán képekre, illatokra, érzésekre.
Különös álmom volt ma reggelre. Nem hagy nyugodni. Itt van a fejemben.
Egy hatalmas teremben voltam. Mint egy régi bálterem. Telis-tele volt régiségekkel, talán lomokkal is. Sok ismeretlen, de mégis "mintha" ismerős között. Pakolásztunk, talán keresgéltünk mindannyian. Régmúlt idők emlékét, életünk egy-egy homokszemét. Valaki felkiáltott, "Jé, egy zenedoboz!", és felemelte a magasba. Közelebb mentünk, majd amikor megláttam, mondtam, hogy az a családom egyik régi ereklyéje. Ideadta, és kérte próbáljam ki, hogy működik-e. Megfogtam, s valamiféle furcsa melegség öntött el. Jó érzés volt, újra, vagy igazán csak először, de a kezeim között tudni. Leporolgattam, majd felhúztam. Amint megszólalt a zene, záporként hullottak a könnyeim, majd mikor elhallgatott, elszállt a bánatom is. Megsimogatták a vállam, majd mondták, "Add inkább ide!". Nem! Biztos csak túl sok az emlék. Próbáljuk meg újra. Ismét felhúztam, újra könnyeztem, majd megnyugodtam.
Ezután sajnos felébredtem, s a dallamra sem emlékszem.
Mit rejthet a kis doboz? Mit mondana, ha beszélni tudna? Talán beszélt is, csak én nem értettem. Még, vagy már...
Mindig is lenyűgöztek a zenedobozok, de valamiért, talán pont a "dobozságuk" miatt nem szerettem soha. Sokkalta inkább hátborzongatóan misztikus, és hívogató, mintsem kellemes.
Egy biztos. Az érzékszervek, hamarabb, s talán biztosabban éreznek, emlékeznek.
Vajon kinek mi szólna a dobozból, mit dalolna, vagy épp suttogna?
-csupán a gondolattal játszunk el, ha kedvünk tartja-
Különös álmom volt ma reggelre. Nem hagy nyugodni. Itt van a fejemben.
Egy hatalmas teremben voltam. Mint egy régi bálterem. Telis-tele volt régiségekkel, talán lomokkal is. Sok ismeretlen, de mégis "mintha" ismerős között. Pakolásztunk, talán keresgéltünk mindannyian. Régmúlt idők emlékét, életünk egy-egy homokszemét. Valaki felkiáltott, "Jé, egy zenedoboz!", és felemelte a magasba. Közelebb mentünk, majd amikor megláttam, mondtam, hogy az a családom egyik régi ereklyéje. Ideadta, és kérte próbáljam ki, hogy működik-e. Megfogtam, s valamiféle furcsa melegség öntött el. Jó érzés volt, újra, vagy igazán csak először, de a kezeim között tudni. Leporolgattam, majd felhúztam. Amint megszólalt a zene, záporként hullottak a könnyeim, majd mikor elhallgatott, elszállt a bánatom is. Megsimogatták a vállam, majd mondták, "Add inkább ide!". Nem! Biztos csak túl sok az emlék. Próbáljuk meg újra. Ismét felhúztam, újra könnyeztem, majd megnyugodtam.
Ezután sajnos felébredtem, s a dallamra sem emlékszem.
Mit rejthet a kis doboz? Mit mondana, ha beszélni tudna? Talán beszélt is, csak én nem értettem. Még, vagy már...
Mindig is lenyűgöztek a zenedobozok, de valamiért, talán pont a "dobozságuk" miatt nem szerettem soha. Sokkalta inkább hátborzongatóan misztikus, és hívogató, mintsem kellemes.
Egy biztos. Az érzékszervek, hamarabb, s talán biztosabban éreznek, emlékeznek.
Vajon kinek mi szólna a dobozból, mit dalolna, vagy épp suttogna?
-csupán a gondolattal játszunk el, ha kedvünk tartja-
Erről talán most ennyit. Az érzés nem negatív, csak ...... sejtelmes, titkos.
Most jöjjön egy link, utazási tippek, kalandorok figyelmébe a life.hu-ról:
8 úti cél, kalandorok figyelmébe!
Szép napot mindenkinek! Nagy-nagy Ölelke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése