Balkan Fanatik feat. Prophet and Janga - Ha te tudnád/Love gone wrong + "magyarosítva"
Két kos kolléganőm mellet nem találtam megértésre. Hol egy nyilas! -kérdeztem- Senki nem jelentkezett. -álmodok magamnak egyet, meg sok minden mást-
Találtam vaterán 2db honfoglalás kori ezüst pecsétgyűrűt. Megláttam és hosszú-hosszú percekig néztem. Lenyűgözött. Szeretném. Milyen érzés lenne egy több száz éves gyűrűt akár csak felpróbálni? Fantasztikus, misztikus, csodálatos....A két kos mit mondott erre? Ezek régiek és rondák, meg lehet, hogy hamisítvány....."nesze neked karácsonyfa". Ezt a lelombozást.
Akkor megmagyarázom a hirtelen rajongásom. :) Belegondoltak egyáltalán, hogy milyen régen, kinek az ujján, milyen körülmények között, ki által készített, hogyan készített.....Időutazás. Izgató és hívogató.
S mire mondták, hogy "Te tisztára bolond vagy!" -persze jó értelemben- :)
Azt hiszem, most annál romantikusabbat egyenlőre el sem tudok képzelni, hogy valaki, egy Férfi, a nagy Ő... egy történelmi helyen egy ilyen gyűrűvel kéri meg egy lány kezét, a Nő kezét. Annyira elegáns, stílusos, romantikus, hogy könnybe lábad a szemem tőle.
De akkor lássuk a gyűrűt, amiről áradoztam eddig:
Párban vannak....
Fantáziakép -én így kérnék (most)-:
Tiszta égbolt, csillagos nyáresti éjszaka, mondjuk egy régi vár tetején. Szerelmesek, kéz a kézben bámulnak a messzeségbe, reményteli, csillogó szemmel. Legyen mondjuk az aranyhajú lány és a csillagszemű juhász -de a lényeg nem ez-.
A csillagszemű juhász, összeszedi minden bátorságát, zsebre dugott kezében, izzadó tenyerével szorongatja a gyűrűt, majd kissé hátrébb lép, és csak csodálja a lányt, kinek arany haját lágyan fújja a szél. Azt gondolja, akár már most meg is halhatna, hisz ettől szebbet már biztos nem látna.
Aranyhaj hátrapillant, rámosolyog. Csillagszem elengedi zsebében a gyűrűt, letérdel, majd mindkét kezével átöleli kedvese kacsóját. Mélyen a szemébe néz. Aranyhaj tudja, elpirul, szemei könnyesek, de nem szól. Csillagszem előhúzza a gyűrűt, a lány felé nyújtja majd megkérdezi. "A játszótársam, mond, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani,"?
Aranyhaj megfogja a gyűrűvel együtt Csillagszem kezét, mellétérdel és félig elcsukló hangon válaszol. 'Akarok véled élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált. S akarok virágok közt feküdni lenn a földön, s majd véled játszani halált!'
Mindketten felállnak és a Holdfényben csókolóznak.
/Részlet és ihlet: Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése