Chris Isaak-Wicked game/Baricz Gergely előadásában (Xfaktor még mindig..)
Csőrike és Tazmánördög
Hála a kisebb munkahelyi feszültségnek, túlterheltségnek, már hétköznap este is pólófestéssel lazítok :)
Íme a tegnap este eredményei. A Csőrikés lett az új kedvencem,
egyszerűen imádom. Az aljára már a Zsizsik felirat került. Immáron
mindent ezzel fémjelzek, s idővel terveim között szerepel a név
levédetése is, de ez még a jövő zenéje :) Lássuk a pólókat:
Ma megyünk munkatársnőmmel babalátogatóba, délelőtt bevásároltunk mindenféle babás holmit. Izgi lesz, ugyanis zsolcára buszocskázunk, nem tudjuk hova, hogyan, meddig, miképp....:D De egyszer odaérünk az biztos, aztán ugyanez vissza, viszont akkor már kisebb rutinnal :) Sziszi barátnémmal találkoztam múlthéten, jót csacsogtunk, pasikról, körmözésről, gyurizásról, könyvekről, beugrós csapatról-ahova csatlakoztunk-. Pénteken moziiii...:D Megnézzük -végre-végre- a Király beszéde c. filmet. Nagyon várom. Aztán ki tudja mit hoz az este :P
Rájöttem, hogy mindent szeretek, aminek semmi
köze a "földhöz", a valósághoz....repülés, sárkányeregetés.....etc.
Nincs ezzel semmi gond. Valakinek el kell szállni, valakinek földhöz
kell ragadni. Így van egyensúlyban a világegyetem.
Hétvégén kaptam egy saját bejáratú katicás sárkányrepcsit.....nagy-nagy álom, s egy újabb bakancslistás pipa volt :D
S miért épp katicás? Nos, aki eddig még nem jött volna rá, vagy nem
tudná, katica mániás vagyok. Katica minden mennyiségben. Katicák vesznek
körbe a lakásban, a mindennapokban. Mert kedvesek és pöttyösek. A
pöttyök pedig vidámak és szerethetőek. Igen, "bogara" mindenkinek van,
szerencsére nekem több is :)
A sárkányeregetés fantasztikus volt és azt hiszem a szerelmese lettem.
Azt gondolnánk ez nem tudomány, csupán gyerekjáték. Nos, ezzel a valóság
közelében sem járunk. Rá kell érezni. A magasba repíteni, majd ott
tartani, egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Viszont, amint rájöttünk a
titkára, szinte mintha vele együtt repülnénk. Felszabadító és
sikongatósan vidám. Mint amikor a vonat épp alagúthoz ér. Kezeket fel,
szájat nagyra tátani és leárazás idején plázacica módjára sikítozni.
Mi lehet ennél felemelőbb és megnyugtatóbb? Kevés dolog, vagy még csak én nem tudom.
Sárkányeregetés a gyakorlatban:
Végy egy sárkányrepülőt. Szereld össze a használati útmutató alapján. Ha
ez nincs hozzá, mint esetemben, akkor marad a józan paraszti ész és az
ésszerűség. Pálcák, madzagok, kötelek, huzalok....minden, amit csak
kívánunk adott a szórakozáshoz.
Amint ezzel megvagyunk, keressünk egy nagy szabad területet, parkot,
sportpályát, vagy szántóföldet...stb. Fogjuk meg a "fogókát" -én így
hívom-, kapaszkodjunk a sárkányba, majd induljunk meg vele, fussunk,
ahogy a lábunk bírja, és hagyjuk, hogy a szél a szárnyaiba kapjon és
felhúzza.
Érezni fogjuk, amikor egy áramlatra csücsül. Megfeszül a damil és útnak
indul. Ekkor eresszük szabadjára, hagy repüljön, szálljon a magasba.
Érezzük, amit érez, vágyjuk, amit Ő tesz :)
Tegnap volt Miskolcon -és országszerte- a kutatók éjszakája. A Miskolci Egyetemet céloztuk be. Jövőre -tanulva az ez évi bakiból- hamarabb odaérünk, ugyanis így sok érdekes programról lemaradtunk. Viszont még így is volt izgalomban részünk. Egészen 23:30-ig tartotta nyitva kapuit az egyetem az érdeklődők előtt.
Az idén további helyszínekkel bővült a pénteken megtartott Kutatók Éjszakája programsorozat. Szinte lehetetlen vállalkozásba fogott, aki az összes helyszínt és attrakciót meg szerette volna tekinteni. A Miskolci Egyetem minden évben kapcsolódik az országos programhoz.
Az Európai Bizottság támogatásával megvalósuló eseménysorozat célja a
kutatói életforma és a tudomány népszerűsítése. Így az egyetemi
rendezvények igyekeztek közel vinni a tudományt, a tudományos
gondolkodást az egyetem potenciális hallgatóihoz.
Az egyetem valamennyi kara részt vett a programban, a teljesség igénye
nélkül felsorolva volt robotautó-verseny, virtuális boncolás,
orgonakoncert, matematikai játszóház, dramatizált krimi előadása.
Víztaszító labirintusban menekülő esőcsepp, a lepkék szivárványszínének
titkai, nanométerekben mérő/számoló futópad – ilyen és ezekhez hasonló
érdekességekkel ismerkedhettek meg a látogatók az MTA interaktív, mobil
kiállításán, amely a nanovilág hétköznapi csodáit mutatta be miskolci
Bay Intézet parkolójában. Benn a nanovilág megismerésén túl többek
között az Első Miskolci Lions Klub számítógépét próbálták ki sokan, a
vakok és gyengénlátók számára készült program segítségével a sérült
embereket is hozzásegítik az informatika használatához. Az egyetem és e
külső helyszínek között különleges buszok – egy amerikai iskolabusz és a
miskolci közlekedési vállalat oldtimer autóbusza – szállította
ingyenesen az érdeklődőket.
/Forrás: www.boon.hu/
Az elektromobilokat sajnos kipróbálni már nem volt lehetőségünk, de a látvánnyal is beértük, tanulmányozhattuk működését. A szimulációs programok nagyon érdekesek voltak, 3D-ben már bármit leszimulálnak :). Láthattunk tornádó működést, gömböt stb-t. Körbetapogathattunk egy homokból készült talán motorbelső inverzt. Hova fejlődik a technika?
A testünk titkai, virtuális boncolás keretei között, darabokra szedtük "magunkat".
Olvadék motor c. program...mindenféle áltudományos magyarázatot mellőzve, mert nem értek hozzá, lényege, hogy a mágnesesség révén a motorban az olvadék veszi át a forgórész szerepét.
Megszelídített villámok és a Teszla féle kísérletek, "rázós" volt :).
A BOSCH-nak hála egy teljes szerszámpark a lábunk előtt hevert. Kipróbálhattuk, szétszedhettük, összerakhattuk, csodálhattuk, hallgathattuk a gépeket. Legjobban az aprítójuk tetszett, ami kb. a derekamig ért. Mellé álltam, mire megkérdezte a "bennfentes" fiatalember, hogy kipróbálnám-e. Mire én: ez olyan horrorfilmes hulladaraboló? Mire Ő, persze, de ez azért jobb, mert ha elakad a kulcscsontja, a piros, majd sárga gombbal orvosolható :D Isteni volt, persze az előbbi csak morbid poén volt és faágakat és egyebet aprítottunk vele.
A kémiai kísérletek során volt bumm, durr, meg egyebek, no meg krumplik által működtetett pici LED-es óra. A jöttünk, láttunk szeleteltünk és a kíméletes röntgenvizsgálatok standnak hála, bepillantást nyerhettünk az orvosi képalkotó diagnosztika, és a modern kori röntgenezés birodalmába. A robotvezérelt LEGO autóverseny kifejezetten izgalmas volt, főleg, mint utolsó program 11 és féléjfél között. Nekem leginkább egy nagy gyártósori robotkarhoz hasonlított a gép, komoly biztonságtechnikai elemekkel, ütés/törés álló üvegkalitkában, melyet egy Windows alapú szoftverrel működtetett valamilyen László :) A tudomány mókás keretek között, érdekesen a kíváncsi tekintetek előtt. Így foglalnám össze. Felettébb élvezetes nap volt.
A kutatók éjszakája után, ha már egyetem akkor roki :) Elmentünk csörögni a Rockwell-be, amit én egy kis viselkedéskutatással, megfigyeléssel fűszereztem, az est szelleméhez ragaszkodva:D Nagyon jókat derültem, majd elszomorodtam némely nőtársam viselkedését, s annak okát kutatva. De ez van. Ettől szép az élet. A változatosság gyönyörködtet.
Csak nekem, csak akkor, én pedig csak Nektek/Önöknek, csak most :)
The big félbeham torok (írta: Nem Tom)
A Sziklás-hegység keleti felén létezett ez a
titokzatosság övezte hegyorom, amelynek a nevét még ma is csak suttogva
merik szóba hozni a helybéli indián asszonyok.
A legenda szerint erre a helyre üldözték a becsületes pletykákban és
zsörtölődésekben megőszült asszonyokat, kik romlást hoztak a népükre.
Évente két alkalommal a harcosok fellovagoltak ide, és lenyilazták a
némbereket, majd a még mozgó nyelvüket a holdvilág fényénél eltaposták.
Ahogy sziú nyelven mondták, ez volt a „happy end” szertartás.
De lássuk csak, hogyan is alakulhatott ki ez a nemes szokás a törzs körében.
Színhely az Orinoco ölelte dimbes-dombos Tirpákia. A harcosok
visszatérnek a szokásos napi csatából. Kemény Farkas törzsfőnök megáll a
sátra előtt. Hűséges asszonya, Kígyónyelv elébe siet.
A vezér fáradtan lecsusszan lováról. Hátából tomahawk áll ki, melléből
néhány nyílvessző meredezik az ég felé. És már megint megskalpolták.
Kígyónyelv rosszallóan csóválja a fejét.
– Hogy telt a napod, apuci?
– Semmi extra, csak a szokásos robot – legyint a főnök.
– Elmehetnél fodrászhoz, már megint hogy nézel ki?
Közben unottan húzgálja ki belőle a nyílvesszőket meg a baltát.
– Hozhatnál haza valami rendes hadizsákmányt is. Kinek adjam el ezeket
az ócskaságokat? Bezzeg a mázlista Szökkenő Szarvas ágyúgolyót szedett
ki az urából. Az ő embere nem olyan tutyimutyi, mint te.
Kemény Farkas megszeppenve hallgat. Lehet, hogy az asszonykájának igaza van?
– Na, majd holnap iparkodom – mondja békítőleg. – Megtámadjuk a Santa-Mariát, ott majd akad ágyúgolyó is.Megéheztem, asszony.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy ennyi ideig elvoltál, és meg sem ettétek az ellenséget?
– Ők győztek, többen voltak nálunk.
– Ha most azt is bevallod, hogy a szüzeket sem erőszakoltátok meg, és egész este engem fogsz hajkurászni, akkor mérges leszek.
Ez idő alatt a másik sátorban is szeretettel fogadják a hazatérő harcost.
Bamba Ló és élete párja fojtott hangon sutyorognak.
– Hol voltál idáig? Nekem azt ne mondd, hogy a csatában. Sehol egy
karcolás rajtad. Biztos megint a kurvákat hajkurásztad. Tudom, hogy
tetszik neked Nyíló Virág. Láttam, hogy a bokrosból jött ki a lány, és
hátul volt az ágyékkötője. Az csak te lehettél!
A következő sátor is maga a béke szigete.
– Pista, ezerszer megmondtam már, hogy ne gyere haza a csatából
rabszolga nélkül – sipítja Lusta Dög, a törzs legrondább asszonya. – Ti
elmentek nap mint nap vitézkedni, nekem meg itt marad a töméntelen
házimunka. Persze neked mindennap tiszta ágyékkötő kell, hogy abban
parádézzál. Én meg a patak partján szakadok széjjel, míg kimosom? Na,
meg ezek a folytonos kényszerzabálásaid. A múlt héten is vacsorát
kellett főznöm neked.
Leszáll az est. Elcsendesednek a sátrak. Csak a surranó mokaszinok halk
neszezése hallatszik innen-onnan. Harci díszbe öltözött indiánok hagyják
el a tábort.
Ugyanekkor az ellenséges indiánok tábora is megpezsdül… Csak a surranó
mokaszinok halk neszezése hallatszik innen-onnan. Harci díszbe öltözött
indiánok hagyják el a tábort.
Félúton találkozik a két csapat.
Összeölelkeznek.
Félszavak hallatszanak innen-onnan.
– Hát ti is? Veletek is ugyanez? Tűrhetetlen. Hogy bírjátok, drága ellenségeink? Tenni kell valamit!
Körbeülik a tüzet. Előkerülnek a békepipák.
– Hagyjátok a fenébe – mondja az egyik törzsfőnök. – Ma nincs kint a BBC.
Elkezdődik a tanácskozás. Javaslatok röpködnek a levegőben.
– Nyilazzuk le őket – így az egyik.
– Nem jó, mert akkor ki csinál új nyílvesszőt? – hangzik a válasz.
– Együk meg őket! – veti fel másvalaki.
– Hogyisne, hogy mindig velünk legyenek!
De azért érzik a férfiak, hogy asszonyokra még szükség lehet.
Hajnalra megszületik a bölcs döntés. Egymás táborába mennek haza.
Nagyot fordult a világ. Minden teljesen más lett.
Kígyónyelv egy pillantást vet új urára.
– Látom, voltál fodrásznál, és szépen begyógyultak a sebeid.
Ui.
Mi lett a titokzatos hellyel, ahová a nagyszájú asszonyokat állítólag
üldözték? Mit lett volna? Semmi. Ez csak egy hülye legenda.
Színház után már rutinszerűen követelem a Happy Meal menümet -a kislányosat- :P
Jó étvágyat, megyek a mekdöncibe :D
(Persze nem mindennap ezt eszem, meg fúj milyen egészségtelen, tele van
üres kalóriával, meg szénhidráttal....blablabla.....imádom és kész. Van, aminek nem tudsz ellenállni, akármennyire is szeretnéd....jah. Egy darabig csak gondolatban bűnözöl, aztán véged. KELL és kész :)Ez
olyan, mint a chips. Egy hónapban egyszer megengedem magamnak, mert
egyszerűen isteni, csak kár, hogy kipattogok tőle és tele van "E"
vitaminnal :D. A biochips meg sajnos meg sem közelíti a "kevésbé
egészséges" chio-t, vagy lays-t. Ez van. Mivel eddig úgy gondoltam nem
vagyok addiktív személy -jah, persze :) nem kv-zok, nem iszok, nem
dohányzok- hulljon le a lepel, chips és happy meal menü függő vagyok,
de azért bármit nem teszek meg értük.)
Pride and prejudice soundtrack-Dawn by Dario Marianelli
Ha az ÉLET a nagy tanító, miért nem ad házi feladatot, s ellenőrzi is azt?
Tanár Úr/Nő kérem, adjon fel leckét nékem!
Na ilyet soha nem követeltem még.
Előttem a nagy könyv, The Big Buk. A súlya szinte elnyom, alig bírom.
Olvasni nincs merszem, csak belekukkantani. Így a tartalom szinte abszolút ismeretlen marad. De nem is hiányolom.
Vagy talán mégis, de ahhoz bátorság kell. Ösztönös bátorság, mint a kisgyermeké, aki épp felfedezi a világot.
Itt van, érzem, hisz már belelapoztam. Tetszett is meg nem is. Nagyon
nem is. De biztos vannak/lesznek benne szép részek is, aminek hála a
vége Happy End. Vagy nem. Talán ez csupán az olvasótól függ majd, és a
végső konklúziótól. Az utolsó nagy számadástól.
Mi van, ha nincs is benne semmi, és én írhatom tele?
Atyaég, mi lenne benne?! Bábeli zűrzavar :)
Nézzük ebből a szemszögből.
Van, akinek kívül-belül szép rendezett a könyve. Hogyan csinálja?
Így született tán? Minden generációs tudás birtokában lett volna, már
világra jötte pillanatában? Meglehet. Jó csillagzat alatt született.
Olyan is van, akinek csak kívül szép, de belül csupa sötétség.
Nem irigylem, lapjai mind csupa sár és dagonya.
Van, kinek rövid, de velős, akad olyan is, akinek hosszú, de szinte
semmiről sem szól. Nincs benne feszültség, nem gyűrődnek a lapok.
De mi van akkor, ha valakinek sok-sok oldalon keresztül szinte üresek a lapjai?
Érezni lehet az űrt, de nem adja fel. Az olvasó tovább és tovább lapoz,
hisz tudja, a változás eljő, és majd mindent elsöpör. Megtelnek
színekkel, számokkal, ízekkel, illatokkal az oldalak. De mikor és hogyan
és miért és kivel és......
Lecke van már?
Nem is volt!
Az ÉLET titokzatos és humoros tanító.
------------
Pussz....Ma behozta nekem kedves T, Jane Austen-Büszkeség és balítélet c. könyvét (A világirodalom remeki, hatodik sorozat, Európa Könyvkiadó, 1975) Nem mai darab a könyv, de ennél fogva, annál élvezetesebb :D -ezt jól megmondtam-
Hol is kezdjem. Kreahétvégét terveztem. Ebből szombaton nagyon sokáig
alvás, Puskin, majd főzőcske lett, aztán mozi, vasárnap (ma) pedig nagyon
sokáig alvás és gyurmázás.
Lássuk a főzőcskét. Húslevest készítettem töltött burgonyával. Egyik sem újdonság, viszont most nagyon finom lett. No nem azért, mert én csináltam, de biztos azért is :) A töltött burgonya abszolút impro kaja lett. Semmilyen receptet nem használtam, csupán anyagokkal, ízekkel dolgoztam. Jó móka volt.
Ez volt a töltelék. A mennyiséget nem tudom pontosan. Az biztos, hogy fél kg tehéntúró volt az alap. Aztán egy nagy tejföl, sok-sok zöldség (pritamin paprika, paradicsom, hagyma, petrezselyem), só, őrölt színes bors, paprika, őrölt kömény, fokhagyma, csemege piros arany. Talán ennyi :)
A burgonyákat megfőztem, kettévágtam, a közepét kivágtam. A krumpliforgács került alulra, rá a töltött krumplicskák. Alulra egy kis szőlőmagolajat locsoltam. Húsevők kedvéért kolbászt szeleteltem rá (simán elhagyható, sőt). A tetejére eklektikusan ráloccsantottam a maradék tejfölt :) Isteni lett.
A gyurmázás szintén jól sikerült. Kint ültem a kertben, sütött a Nap. Remek idő volt.
S, íme a végeredmény:
Ez még a sütés, lakkozás, felszerelés előtti állapot.
S lássuk a kreahétvége kollekciót:
Mint említettem már, úgy döntöttem, belevetem magam a klasszikusokba. Fogalmazhatnék úgy
is, hogy előítéletektől, előzetes ismeretektől mentesen, válogatás
nélkül ismerkedek mindennel, ami az utamba kerül. Egy Puskin kötet akadt
ma a kezembe. Lírai költemények Csendes magányomban elkezdtem kíváncsian
lapozgatni, mint amikor egy íncsiklandó illatú, de ismeretlen étel
csábítóan hívogat illatával. "Gyere és ízlelj meg!" Óvatosan
megillatozod, a nyál összefut a szádba, majd mutatóujjaddal belenyalsz.
Manna. Két kézzel habzsolod, falod, majd megálljt parancsolsz
vágyaidnak. Ez ehhez túlságosan értékes. Lassan, minden egyes
cseppjét/ízét/betűjét, hosszú percekig nyújtva kell kiélvezni. Így kell
Puskint olvasni :)
Puskin: Ész és szerelem
Doriszt kergette Daphnisz künn a réten,
És rákiáltott: "Várj, ne fuss tova!
Csak annyit mondj: - Szeretlek - és soha
Nem űzlek többet, eskü rá pecsétem!"
Az ész: "Ne szólj, ha kedves életed!"
S unszolta Erosz: "Mondd, hogy szereted."
"Szeretlek" - súgta Dorisz megremegve,
S szívük hirtelen szerelemre gyúlt,
Daphnisz a lányka lábához borult,
Az meg lángoló szép szemét leszegte,
"Fuss, menekülj!" - sürgette őt az Ész.
De Erosz szólt: "Egy tapodtat se mész!"
S Dorisz maradt. Daphnisz fölé hajolt, s míg
Reszkető kézzel megfogta kezét,
Így suttogott: "Nézd, ott a hárs sötét
Lombjában egy galambpár csókolódzik."
"Fuss, menekülj!" - mondta az Ész megint,
Erosz pedig: "Tégy, mint a példa int."
A lányka várt még, ittasan mosolygott,
És lángot vetett ajkain a vágy:
Fátyolos szemmel adta meg magát
És szeretője karjaiba omlott.
"Légy boldog" - súgta Erosz könnyedén.
S az Ész? Az már csak hallgatott szegény.
(Rónay György fordítása, in.: Puskin-Lírai költemények, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978, 9.o.)
Kellemes olvasgatást kívánok mindenkinek!
Majd még szemezgetek, közzéteszek. Nehéz lesz választani, érzem.
Persze, hogy Hair, ehhez a bejegyzéshez mi más illene jobban :) Ez egy nagyon régi felvétel, talán 1941-es ha jól emlékszek, Hair-Song hair
Copfos, bohókás bohóclány helyett, egy copfok
nélküli bohóclány lettem :) Van, aki tavasszal újul, én amikor
elérkezettnek látom!
Úgy gondolom, nem csak a magam nevében mondhatom, hogy egy
magánéleti/lelki változás a nőknél kéz a kézben jár, mondhatni egyenes
arányban követi egy külcsínbeli változás is. Legyen ez egy új, de
mindenképp a megszokottól eltérő ruha, smink, vagy épp haj.
Sőt, leginkább haj. Ilyenkor vagy festés, vagy vágás, vagy simítás,
esetleg dauerolás történik. Netán, ez mind egyszerre....de az már
igencsak nagy "trauma" eredménye :)
Új élet, új szelek, új külső. Ennyire egyszerű. Levágattam a hajam. Mert
időszerű volt, ahogy a szekrényből a csontvázat is kipaterolni -bár az a
nagyobb meló-, úgy a hajamból is az elhasznált, elnyűtt részeket
lenyisszantani. Magánéleti változás kontra külcsín. A "vídiaság" mellé
rövid haj dukál :)
Én és a fürtjeim. Imádom őket. Gesztenyebarna göndör haj. Körülbelül,
úgy 6-7 évvel ezelőttig szinte csak rövid frizurám volt. Nem nőies
rövid, hanem vagány rövid. A kunkorodó részekkel, és tulajdonképpen az
egésszel elégedetlen voltam. Megoldásként csupán a hajszárítók és
hajvasalók álltak rendelkezésemre, mint jó katonának a fegyvere az
ellenség ellen.
Aztán jött a szerelem, a virágkorszak, a megújulás/változás, egyszóval
növesztés. A hajam csak nőtt és nőtt, és göndörödött. Idővel egyre
inkább megbarátkoztam vele, aztán úgy 4-5 évvel ezelőtt bele is
szerettem. Onnantól vagyok göndörbarna :)
Nem is értem a sok éves tiltakozást és a hajnalban hosszas vasalást. Ki
ne szeretne természetes göndör fürtöket? -Akinek természetes, hogy az
van :D- De ez már a múlté.
Sajnos tapasztalataim szerint nagyon kevés fodrász tud bánni a göndör
hajjal. Jól bevált szokásuk az egyenesítés. Ami úgy kb. fél napig jó is,
vagy ha párásabb az idő, talán még addig sem. Egy kis nedvesség,
magasabb páratartalom és már ugrik is össze, "barisodik". Végre sikerült
találnom egy fiatal fodrász csajt, aki él, hal a göndör hajakért, s tud
is vele bánni. Nem vág belőle többet, mint kell, tudja formázni, nem
kényszeríti sütőbe, csavaróba, vasalóba, egyszerűen a természetes
textúrával dolgozik, ami nem mellékesen az otthoni hajápolást,
frizurakészítést is megkönnyíti.
Pár napja nézelődtem a neten frizurák után kutatva, hátha találok
kedvemre valót, vagy legalább inspirációt. Meglett. Levittem Nórihoz
-fodrász csajszi-, megmutattam neki, azt mondta isteni, jobb lesz, mint a
'mostani', sokkal! Bejelentkeztem hát, és izgultam. De csak magamban,
senkinek nem mondtam el, meglepinek szántam....azt sokan szeretik, hát
még én ;)
S íme a végeredmény :) Tudom, ez
csak haj, de mégis....szerethető, ahogy a kávéscsészécskéim :)
Ölelke!
ui.: Néhány fontosabb tudnivaló a göndör haj ápolásáról
Mivel sokkal több törődést igényel, mint az egyenes vagy hullámos,
célzott termékeket vásároljunk. Göndör hajra való hajpakolás, -sampon,
-balzsam, -hab....ésatöbbi, s ami elengedhetetlen az egy jó minőségű
diffúzoros hajszárító. A legjobb ha cserélhető a feje (a kunkorik
méretét tudjuk vele szabályozni), állítható a hőmérséklete a fújás
intenzitása. A göndör tincsek sajnos hajlamosabbak a töredezésre,
szálkásodásra, viszont a törődést meghálálják, ahogy az olívaolajos házi
pakolást :) Pussz
Kölcsön kértem egy könyvet, kedves T-től, mert olvasni jó, csak az utóbbi időben ez háttérbe szorult.
Jane Austen-Pride and prejudice/Büszkeség és balítélet. Fejleszteni kell a szókincsem, és el kell merülnöm a klasszikusokban :) S miért? Mert így döntöttem. Komoly hiányosságaim vannak, amit persze sosem késő elkezdeni bepótolni. Bár nem tudom miért van olyan érzésem, hogy minél többet olvasok/tanulok annál kevesebbet tudok, annál butábbnak érzem magam. Ennek sosincs vége, tudom, jó pap is holtig tanul. De remélem azért még "odaát" is lesz egy csinoska pókhálós könyvtár, amit néha birtokba vehetünk, és falhatjuk a könyveket, mert mást már egyébként sem (t)ehetünk :)
Erről írhatnék :D Zombik a könyvtárban :) Vagy Zombik és klasszikusok találkozása :) Esetleg klasszikus zombik a könyvtárban :D
Najó, hagyjuk. Honnan is jutottak eszembe a zombik?
Rábukkantam a büszkeség és balítélet egy átdolgozott változatára, ami igencsak felkeltette az érdeklődésem:
Jane Austen - Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik (ISBN:9789632930329)
libri.hu bemutató:
"Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének átdolgozása.
A Bennet-lányok igazi kardforgatók, és Mr. Darcy sem csak egy jó parti,
hanem rengeteg élőhalott eltakarítása fűződik a nevéhez. Jól nevelt és
kifogástalan modorú hamvas úrinők és fess úriemberek két bál és
házassági ajánlat között gyilkolják a zombikat.
Hiszen köztudomású, hogy "a zombi, ha agyvelőre tett szert, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz.""
Nos, kíváncsi lennék ki az aki ennek a könyvnek ellent tud állni :D
Bár, olvasói vélemények szerint a zombis része egy nagy kalap lócitrom, J.A. persze hozza a tőle megszokott minőséget. No, majd meglátom és nyilatkozok róla.
Jace Everett-Bad things....mi más passzolna jobban Willendorfi körte és banán történetéhez ?! ;)
Reggeli piac ihlette erotika gondolatok.
Érzéki erotika a természetben.
Amikor a fűszál élén végigfolyik egy harmatcsepp, vagy amikor a felhők között kikandikál egy félénk Napsugár.
A kecses fűszál és a harmatcsepp története:
Ahol megszokott, hogy fű nő, szinte fel sem tűnik senkinek. Természetes,
hogy ott van, zöldell és társaságban van. Amikor viszont a
betondzsungel közepén hetykén mered egy szál szájbavaló zöldike, akin
épp élvezettel csúszik végig egy buja, telt harmatcsepp, amit a félénk
Napsugár operatőr módjára fényárba önt, az ember nyála megered és
nyelvét nyújtja, ajkát tartja. Szokatlanul erotikus a természet. Talán
tőle kellene tanulunk.
A Willendorfi körte és a banán története:
Reggel, amikor a piacon megindul az élet, az emberek, mint a bolyban a
felbolydult hangyák rohangálnak, úgy tűnik cél nélkül, zavartan, de
tudjuk, mindnek van célja, kivéve göndörbarnát. Ő csak leskelődik, a kis
voyeur. Céltalanul bóklászik, vérszomjasan inspirációra vadászik, figyel, ízlel, szaglászik. Az
oszlop mögül kikandikálva megpillantja Willendorfi körtét és banánt.
Atyaég....a világ szeme láttára mit művelnek azok ott ketten?
Willendorfi körte gömbölydedebb, teltebb és kívánatosabb, mint mindenki a
piacon összevetve. Tudja magáról és büszkén mutogatja kerekded
sziluettjét. Banán nem tud neki ellenállni, keményen közelít a standon,
araszol, várja, hogy összehozza kettejüket a véletlen, mert hisz a
V.T.-ben. A kis naiv.
V.T.-nek hála vagy nem, de göndörbarna, ezentúl nevezzük Miss
véletlennek, megsajnálja banánt, vagy csupán átérzi sóvárgását körtécske
után, megadja A lehetőséget, összehozza Willendorfi körtével.
Pontosabban összeveszi őket, óvatosan az epres szatyorka aljára helyezi,
majd eltakarja a kíváncsi szemek elől a románc beteljesedését.
Miss véletlen csak somolyog munkába igyekezet, mert tudja mi zajlik a
szatyorban. Az irodába beérve leül, tudja, hogy nem tett rosszat, mégis
bujkál, majd édesen kéjesen befalja munkája gyümölcsét, a kemény banánt
és az édes nedves Willendorfi körtét.
U2-Hold me, Thrill me, Kiss me, Kill me.....óóó yeh....>:-) s mindez Oltyán Attila előadásában. Nem azt mondom, hogy U2, de tetszett, nagyon bírtam amit csinált. Volt rémület, komédia, erotika, őrület :). Van valami a paliban....valami. Még nem tudom. Az biztos, hogy nem a karót nyelt tömeget célozta meg. Várom a következő "sokkot", amit bombaként a tisztelt publikum közé dob :)
Biának hála elkapott a korongláz! Veszek agyagot, van egy forrása, ahonnan jó minőségűt lehet kedvező áron venni, aztán belevetem magam a tanulási folyamatba, de csak amolyan DIY módon. Csinálok egy csomó köcsögöt, nem lesz nehéz, mintát a környezetből veszek XD.
Zsizsergek.
Készen lettek az első papíros, neves, masnis, csilli-villi gyuris ékszerek. Este teszek fel képeket. Imádom őket! A papírjaimat is, a színüket is, a Zsizsik nevet is....az enyém....rajta van a nevem :) Okoz ez másnak is boldogságot? Nem tudom, nekem viszont annál nagyobbat :)
Mi lenne, ha az lenne a célom, hogy -nem vagyok nagyon nagyravágyó- mondjuk Magyarországon, minden 60. embernek legyen Zsizsik-es ékszere, kanálkája....vagy egyéb Zsizsik terméke?! Ámen :) Bezsizsergetek mindenkit, akit csak lehet.
Valamelyik nap egész álmomban pólókat festettem. Állati jó ötleteim vannak. Remélem nem felejtem el őket hétvégéig, a megvalósításig.
Ma volt A nap! Bakancslistán jöhet egy pipa a "repcsit vezetni" mellett.
Egy különleges ajánlatnak köszönhetően, és a "Legyél Te is pilóta"
csomagnak hála, egy gyorstalpaló elméleti oktatás után
segédpilótácskaként felszállhattam egy Cessna C152-es egymotoros
repülővel.
Helyszín: Miskolc, Miskolci Repülő Klub
Párommal délután 3-ra érkeztünk a Repülőtérre.
Hála a kedves bográcsozó embereknek egy kisebb tömeghez irányítottak, ahol megismerhettem alkalmi oktatómat. Természetesen én és az oktatás volt alkalmi :)
Egy körülbelül fél órás ppt-s anyag segítségével betekinthettem elméletben a repülőgépek működésébe, motorikus felépítésébe, fontos tudnivalókat, egyéb paramétereket tudhattam meg, egy kis áramlástannal, fizikával fűszerezve.....egyszóval a repülés- és/vagy vezetés alapjaiba ugrottunk egy fejest. Volt ott csomó, meg cm3, meg sebességmérő....ésatöbbi.
Mit is jegyeztem meg -így nagyhirtelen-. Az biztos, hogy kb. 500 kg-os a gép, s ha jól emlékszek, kb. 700 kg szállítására alkalmas. Talán 110 csomó a végsebessége, és -ha ez egy értelmes mondat- mágneses a gyújtása. Van 4 gyertyája, melyek külön-külön vannak a mágnesekhez kapcsolva, méghozzá össze-vissza, a fokozottabb biztonság érdekében. Tegyük fel, elszáll 2 gyertya, még mindig maradt kettő. Az is fix, hogy Shell 100-as üzemanyaggal megy, amit a szárnyakban tárolnak, onnan folyik le a motorhoz. Van egy csomó mutatója, meg mérőkéje, amik nevét már nem tudom, de tudom, melyiket, mikor, miért kell figyelni :)
S mire kell fokozottan ügyelni? Felszállás előtt alaposan átvizsgáljuk a gépet. A teljesség igénye nélkül: Megnézzük a főkapcsolót, egy kis kallantyút az ülés előtt, hogy nyitva, vagy zárva van-e, talán az üzemanyaghoz van köze és felszállás előtt nyitva állásba kell lennie :), majd ellenőrizzük az olajszintet, a géptestet. Átvizsgáljuk a kerekeket, a teleszkópos rendszert, a lapátokat, a kormányzárakat és valami nyüzsögét, ami tulajdonképpen csupán a gép földhöz való rögzítését szolgálja :)
Amikor beülünk, "csekkoljuk" a műszerfalon lévő mérőket, rádiót is, szélvédőt is, ajtókat is....egyszóval mindenki biztonsága érdekében átnyálazzuk a fontosabb elemeket.
Felszállás előtt kedves oktatómmal közöltem, hogy tériszonyom van, mire Ő "Nekem is, de a pilóták kb. 70%-ának tériszonya van." Ez megnyugtató hír, gondoltam.
2011. szeptember 09-én, kb. 15:40......az első repülésem.
Mindenki és minden indulásra kész állapotban. Felvettük a fejhallgatókat, a továbbiakban azon keresztül kommunikáltunk egymással és a "toronnyal" :) Hangzásra teljesen olyan, mint a filmekben....állati jó. (Már az oktatás alatt "megkaptam", hogy a filmes jeleneteket felejtsem el :) )
Elgurultunk az induláspontig, még egy utolsó motorpörgetős ellenőrzés, aztán indulatba jöttünk :) Engedélyt kértünk, kinyomtam a gázt, egy-két apró kormánymozdulat, és már fent is voltunk a magasban (kb. 6-700 méter). Röpke ismerkedés testközelben a kormány "finomságával". Hihetetlenül apró mozdulatokra is reagál a gép, és meglepően könnyű manőverezni. Valahogy "érzed". Kiszúrtunk egy biztos pontot, bemértük a horizont és a műszerfal közti távolságot, majd azt kellett megpróbálnom tartani, apró igazításokkal, manőverezéssel. Nem nagyképűségből, de szerintem jól ment. "Ráéreztem" :)
Nem féltem, csupán izgatott voltam. A mélységet sem érzékeltem, nem volt ijesztő, nem úgy, mint egy 2. emeleti panel erkélyén :)
Ereszkedtünk, emelkedtünk, dőltünk, fordultunk.....élveztem. Fura érzés, ahogy ez a minimális G erő, már hogyan hat a testre. Néha, mintha izomlázat éreztem volna.
Maga a látvány csodálatos volt. "Madártávlatból" Miskolc olyan volt, mint egy terepasztal, telis-tele makettekkel. A vár, a fürdő, az egyetem.....úgy tűnt, minden csak egy karnyújtás, megszűnik a távolság, a határok elmosódnak, kinyílik a világ.
Szinte leírhatatlan, elmondhatatlan, fantasztikus.
Oktatóm kérdezte milyen érzés....mire én, ebbe bele lehet szeretni, erre ő....nos, vagyunk ezzel páran :D -gondolom-.
Miután mindketten meggyőződtünk arról, hogy nem zavar -fizikailag sem- a kissé erőteljesebb helyzetváltoztatás, nagyobbat dőltünk, hogy érezzem. Isteni volt.
A leszállás simán ment, ahogy "tanultuk" először a "fenekét" tesszük le, hogy kíméljük az első, teleszkópos futóművet, teljesen kitoltam a féklapátokat, a gázból fokozatosan vettünk vissza, mintegy kiéheztetve a motort.
A szakma szerint született pilótacsaj vagyok :D -persze, ezt mindig is tudtam-
Azt hiszem ezt a megszállottságig lehet imádni :)
Ez nem hatalom érzés, nem ura vagyok a gépnek....együtt mozgunk,
eggyé válunk. Érzem az áramlatot, az erőt, és élvezem a szabadságot.
Persze ebből sosem elég, talán kijelenthetem, hogy ebben az életemben nem ez volt az utolsó repülős kalandom. (szemezgetek a honlapjukon lhmc.hu a sárkányrepüléssel, vitorlázórepüléssel, tandemugrással....de csak szépen sorjában)
Talán menthetetlen lettem, és beiratkozok egy pilótaképzőre is ;)
A
lényeg, ajánlom mindenkinek, hogy legalább minimum egyszer adja át
magát ennek a csodálatos élménynek! Nem szükségeltetik hozzá semmilyen
előképzettség, erre magam vagyok az élő példa :)
Készült kisvideó is, amit linkelek (operatőr: procy :D): Legyél Te is pilóta Legyél Te is pilóta2
Élvezzük együtt a
videót, én még az unokáimnak is ezt fogom mutogatni,
mondván...."Látjátok kisunokáim, a nagyi milyen kemény csaj volt
hajdanán?!"
Jó éjt, szép álmokat. Álmában mindenki járjon a felhők között, aztán, amint lehet repüljünk a Miskolci Repülő Klub-nál ;)
"Szállj, szállj, szállj fel magasra..." 2011.09.07. 13:04 Zene:
:) Janis Joplin-Piece of my heart/Gubik Petra előadásában, persze, hogy X Faktor 2011
Nagyon "ott van" a csaj, Janis Joplin meg nagy kedvencem...:)
Muszáj megosztanom az örömöm, annyira be vagyok sózva :D
Ma
realizáltam. Szombaton egy Cessna C-152-es típusú egymotoros
repülőgépet fogok vezetni, egy kb. fél órás gyorstalpaló oktatás után,
nagyjából 20 percig. Persze nem nagy szám, mondhatják egyesek, akik már
repültek, én viszont izgatottan várom :)
De hogy jutottam el idáig?
Fent volt a bakancslistámon, s most egy különleges ajánlat keretében
nagyon kedvező áron igénybe vehetem a szolgáltatást, a Borsod Megyei
Repülőklub jóvoltából.
Reggel a buszon a repülőtér közelében tudatosult bennem, hogy "Te jó atya úúúúristen.....repülőgépet fogok vezetni!!" XD Be vagyok sz@rva XD
Van egy kis tériszonyom, de gondoltam az a bevett szokás ilyenkor, hogy
legyőzzük a félelmeinket szembe megyünk velük és kardot rántunk, vagy
arcon csapjuk :D
Megnyugtattam magam, fent még nem maradt senki XD A bakancslista következő pipája egy tandemugrás lesz, ha túlélem a repülést :D
Jelentkezem, amint megvan a konkrét időpont, és persze írok majd egy durvajó élménybeszámolót :D
Szép napot! Ölelke!
ui.: íme a kisgép :D
A kaki és a társas magány 2011.09.06. 12:56
Zene:
Még mindig XFaktor 2011 :) Miley Cyrus- The Climb/Kovács Veronika
előadásában. Annyira bájos és tiszta ez a lány....kislánykoromra
emlékeztet. Hihetetlen de még külsőre is :) Vékony voltam, magas és
rövid barna hajú. Hol van az a lány? Megkeresem, mert szerettem, és
összehozom azzal a bitang döggel, aki mostanság eluralkodott, remélem jó
vége lesz :D
Lássuk csak, mi a mai nap
tanulsága számomra. Na nem mintha már vége lenne, de azért levonnám a
konklúziót, hogy el ne felejtsem.
Túl könnyen kiadom magam! (Ezt tegnap mondta Blasi...elgondolkodtatott, igaza van)
Alapvetően ez nem jellemző rám, ellenben az utóbbi időben mégis ezt teszem. Mi lehet az oka? Rájöttem. A társas magány!
Az ember alapvetően társas lény. A lelkünk/az életünk, ha megtelik
szarral, akkor azt úgy hívják, hogy bűzölgő pöcegödör, ami szippantós
kocsi után kiált, míg el nem önt mindent a szar a környezetében.
Amíg még csak kaki van a dologban, addig a természetes támaszokat hívjuk
segítségül, azt a szűk réteget, talán egy-két embert, akikben igazán
megbízunk, és teljes nyugalomban eltakaríthatjuk együtt a kakit a jobb
napok reményében. Ha valamilyen úton-módon ezek a természetes
támaszok ideiglenesen kikerülnek az életünkből, vagy épp saját magunk
szeparáljuk el önmagunkat a külvilágtól, akkor kezd gyűlni a kaki és
szar lesz belőle. Ami gyűlik-gyűlik-gyűlik, mígnem a szintjelző Danger
feliratát elérve segélykiáltásokba menekülünk (Cry for help)! Ki így,
ki úgy. Ekkor úton-útfélen mindenkire dobunk egy kis szart, hogy
szabaduljunk egy kevéstől, de mélyen tudjuk, hogy -stilszerűen- ez
szart sem ér.
És igen, ki vagyok éhezve az őszinte, nyílt,
bensőséges kommunikációra, ezért a felismerésnek hála, kicsit
visszafogom a virtuális világot és elmenekülök a nagyvárosi dzsungelbe,
hogy újra meglelhessem természetes támaszaim, vagy támaszom, és
rázúdítom az egész szarkupacot, majd várom a verbális pofont. Mert erre
valók a barátok/a társ. Én is ezt teszem, fordított esetben. A lényeg, hogy nem a dobozban van az élet, hanem a dobozon túl! Ez amolyan kiegészítő kell, hogy legyen.
Ha karba tett kézzel ülök a sarokban, nem várhatom el, hogy valaki
segítő kezet nyújtson. Az magányos, aki magányos akar lenni. Jó emberek
tömege vesz körül mindenkit csak fel kell ismerni. Nézzük a
gyermekeket, akik még tiszták, őszinték és önfeledtek. Egyszerű elvek
alapján gondolkoznak, cselekednek és ez a kulcsszó. Ők mernek! Ha baj
van, hangot adnak neki, ha segítség kell, kezüket nyújtják, de képesek
arra is, hogy egyedül felálljanak és menjenek tovább és tovább. Nem
tanulnunk kell tőlük, hisz elvileg már magasabb fejlődési szinten
állunk, csak nem szabad elfelejtenünk, hogy bennünk is ott volt, és ott
is van az a szabadság, az a tisztaság és őszinteség. Tisztaság-őszinteség=sebezhetőség?! Talán, de csak az sebezhető, aki érez, s csak annak tartalmas igazán az élet.
Mindig lesz olyan, ami nem lehet az enyém, amit nem kaphatok meg vagy
vissza, mert elvesztettem. Legyen ez egy méregdrága cipő, a kedvenc
gyűrű órám, esetleg kiváló zenei érzék, vagy épp egy eltékozolt
barátság. Ezt vagy elfogadom, és értékelem azt ami volt és ami van, no
meg ami lehet!, vagy felőröl.
Mit is tanultunk anno? A jó
segítő elérhető, apró célokat tűz ki a klienssel közösen, ami
sikerélményhez juttat, önbizalmat erősít, kiegyensúlyozott élethez
vezet. Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy bajban vagyok,
ellenkezőleg. Tettem egy felismerést, beláttam valamit, ami nagyon jó
érzés. Mindemellett természetesen ehhez egy bizonyos szintű
kiborulásnak kellett végbemennie, ugyanis anélkül a szart nem lehet
elpucolni. Tudom nem attól leszek boldog, hogy egy megálmodott
helyen élek, egy megálmodott emberrel egy megálmodott életet. Persze
fontos, és jó, hogy teljesüljenek álmaink, de a boldogságom vagy
belőlem fakad és megosztom valakivel, vagy függök valamitől/valakitől,
egy álomképtől, és várom a sült galambot. Számomra óriási a különbség a
kettő között. Amikor éveken át hajtasz egy álomért/álom után, majd
leülsz egy nap és rájössz, hogy semmid nincs az ég világon, be kell
látni, hogy változásra van szükség. Egyszer azt olvastam, hogy a
kínai írásban a változás két szóból tevődik össze. A krízisből és a
lehetőségből. Ezt kell elfogadni. Gyermekként is naponta néztük a
mérőszalagot, "Mikor leszek akkora, mint Te Anya?" Kitartás, idővel és
fájdalommal, mert a változáshoz csupán ennyi kell. És idővel valóban
megnőttem, de fájt a lábam, ennek ellenére jó volt és vártam.
Tabula rasa/Tiszta lappal. A bilit is ki kell üríteni :)
Jól leszek! Megint, és újra és újra bele kell vernem a fejembe azt az
egy szót! Dare! Merj! Eddig még csak egyet ismertem talán: Dream! Ez nem
elég! Fel kell nőnöm végre! De csak annyira, hogy még a copfos kislány
is jól érezze magát :)
Ölelke!
Újabb gyurmázás + gyöngyözés 2011.09.04. 22:32 Zene:
Gary Jules-Mad world/Barna Gergely előadásában az X Faktor 2011-es selejtezőjében
És
igen, akinek ilyen hangja van, semmi más nem számít. Megbabonázott.
Számomra mit jelentett? Fájdalmat, szenvedést, büszkeséget,
erőt....jövőt.
Ma készen lettem a pályázatra felajánlott összes aprósággal. Bemutatom hát újdonsült "gyermekeim":
Pénteken megnéztem az Amerika kapitányt. Tetszett, bár nem az a film,
amit 2-3 év múlva is előveszek és megnézem újra és újra. Juteszembe,
miskolcon újra, vagy még mindig -ki tudja, én most bukkantam rá- üzemel a
Béke/Uránia mozi, a művészetek háza épületében. A jegy igen kedvező,
500 Ft/fő, s ezért családias hangulatban Dolby hangzás a jutalmunk.
Sokkal hangulatosabb, mint a "nagymozik". De ezt döntse el ki-ki maga.
I'm so happy and so proud (of myself) 2011.08.31. 10:07
Biának hála, rátaláltam a Kisavasra, mármint a bandára ;) Ez csak egy link a sok közül, böngészgessünk, állatiiii banda :D
Kedves
M, behozta ma a szokásos Látkép magazint, amit olvas. Az aktuális szám a
történelem 66 legnagyobb sorozatgyilkosairól szól bbbrrrrr.....
Durva, nagyondurva, legdurva :D Ezt a különszámot nem lehet egy nap
alatt felfalni. Elolvastam egy cikket és csömöröm lett tőle. Ezt
lassacskán kell.
Meglepő, hogy mennyi nő van a legnagyobbak
között, és, hogy a legbrutálisabbak a 18-19. században voltak, bár ez
lehet, hogy csak saját vélemény. Akkor könyörtelenül brutálisak voltak,
most szimplán bekattannak az emberek. Van ez így.
Nemsokára átadjuk főnökasszonyom névnapi meglepijét, már nagyon izgulok. A család el volt ájulva tőle, persze ők elfogultak :D
Öcsikém azt mondta, nem tud gyurmázni, pedig szerintem mindenki tud, úh erre majd még rácáfolok nála.
Gyurizás :) 2011.08.29. 18:27 Zene:
Hair-I got life
Íme a "dolgozgatás" eredménye, főnökasszonyom
névnapos ajándéka. A névtáblás kulcstartó lesz, a kanál pedig, nos nem
árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kanál lesz :D
A két kötény pedig egy írói pályázatra tett felajánlásom, amit követ még egy női gyurmás ékszerszett. Mihamarabb :)
Uprising és +18, ennek tudatában olvasd :)
2011.08.25. 10:29
Zene:
Muse-Uprising
Csupán egy zene, még mindig, ami beindít! És mert bizalmat szavaztam az olvasóimnak :)
A kedvem szuper, olyan forradalmi hangulat, érzem a vér szagát!
Megérintett a lázadás szele! Ez a zene pedig arra buzdít! Amolyan dobd
el azt a kibaszott kapát, fakanalat, klaviatúrát, tépd le magadról a
ruhát, szabadulj meg minden kurva béklyótól, rohanj a természetbe,
üvöltsd ki a feszültséged, majd mártózz meg a jéghideg folyóban és
törölközz meg a harmatos fűben. Maximális fejfrissülés :) Túl durva
voltam? Senki ne vegyen komolyan. Max. félkomolyan, vagy véresen
komolyan :) Csak a szám nagy. KELLettek a kemény szavak!
If you have never failed, you have never lived! Kössz, akkor ezek szerint élek. Fasza!
Ki tart velem? ;) Legyen ez a gépek lázadása, mert elvesztettem azt,
ami emberré tett! Az életem antibakteriális és hidrogénezett! Ez is jó.
Szerzek egy kis mocskot és összekenem magam, belelépek a pocsolyába,
sőt, beleugrok. Egy fejest, hogy tetőtől talpig mocsok legyek :)
Pussz mindenkinek! -aki érti, annak örülök, aki nem, hát annak méginkább :)-
Csak nem jött össze a blog.hu....egyszerűen utálatos, ahogy a képfeltöltést kezeli. Mondhatják a "tisztánlátók" ez a némber nem tud kettő közül egyet választani :D
Vissza kell, hogy térjek a blogspot.com-ra. Egyrészt, mert sokkal inkább könnyű kezelőfelület és képfeltöltés, mint kommentkezelés, másrészt, mert a blogspot is megújult az utóbbi pár napban/hétben....így, úgy tűnik megoldódni látszik a korábbi problémám. Majd meglátjuk, a vak is azt mondta....neki is ment a falnak :)
