Ma volt A nap! Bakancslistán jöhet egy pipa a "repcsit vezetni" mellett.
Egy különleges ajánlatnak köszönhetően, és a "Legyél Te is pilóta" csomagnak hála, egy gyorstalpaló elméleti oktatás után segédpilótácskaként felszállhattam egy Cessna C152-es egymotoros repülővel.
Helyszín: Miskolc, Miskolci Repülő Klub
Párommal délután 3-ra érkeztünk a Repülőtérre.
Hála a kedves bográcsozó embereknek egy kisebb tömeghez irányítottak, ahol megismerhettem alkalmi oktatómat. Természetesen én és az oktatás volt alkalmi :)
Egy körülbelül fél órás ppt-s anyag segítségével betekinthettem elméletben a repülőgépek működésébe, motorikus felépítésébe, fontos tudnivalókat, egyéb paramétereket tudhattam meg, egy kis áramlástannal, fizikával fűszerezve.....egyszóval a repülés- és/vagy vezetés alapjaiba ugrottunk egy fejest. Volt ott csomó, meg cm3, meg sebességmérő....ésatöbbi.
Mit is jegyeztem meg -így nagyhirtelen-. Az biztos, hogy kb. 500 kg-os a gép, s ha jól emlékszek, kb. 700 kg szállítására alkalmas. Talán 110 csomó a végsebessége, és -ha ez egy értelmes mondat- mágneses a gyújtása. Van 4 gyertyája, melyek külön-külön vannak a mágnesekhez kapcsolva, méghozzá össze-vissza, a fokozottabb biztonság érdekében. Tegyük fel, elszáll 2 gyertya, még mindig maradt kettő. Az is fix, hogy Shell 100-as üzemanyaggal megy, amit a szárnyakban tárolnak, onnan folyik le a motorhoz. Van egy csomó mutatója, meg mérőkéje, amik nevét már nem tudom, de tudom, melyiket, mikor, miért kell figyelni :)
S mire kell fokozottan ügyelni? Felszállás előtt alaposan átvizsgáljuk a gépet. A teljesség igénye nélkül: Megnézzük a főkapcsolót, egy kis kallantyút az ülés előtt, hogy nyitva, vagy zárva van-e, talán az üzemanyaghoz van köze és felszállás előtt nyitva állásba kell lennie :), majd ellenőrizzük az olajszintet, a géptestet. Átvizsgáljuk a kerekeket, a teleszkópos rendszert, a lapátokat, a kormányzárakat és valami nyüzsögét, ami tulajdonképpen csupán a gép földhöz való rögzítését szolgálja :)
Amikor beülünk, "csekkoljuk" a műszerfalon lévő mérőket, rádiót is, szélvédőt is, ajtókat is....egyszóval mindenki biztonsága érdekében átnyálazzuk a fontosabb elemeket.
Felszállás előtt kedves oktatómmal közöltem, hogy tériszonyom van, mire Ő "Nekem is, de a pilóták kb. 70%-ának tériszonya van." Ez megnyugtató hír, gondoltam.
2011. szeptember 09-én, kb. 15:40......az első repülésem.
Mindenki és minden indulásra kész állapotban. Felvettük a fejhallgatókat, a továbbiakban azon keresztül kommunikáltunk egymással és a "toronnyal" :) Hangzásra teljesen olyan, mint a filmekben....állati jó. (Már az oktatás alatt "megkaptam", hogy a filmes jeleneteket felejtsem el :) )
Elgurultunk az induláspontig, még egy utolsó motorpörgetős ellenőrzés, aztán indulatba jöttünk :) Engedélyt kértünk, kinyomtam a gázt, egy-két apró kormánymozdulat, és már fent is voltunk a magasban (kb. 6-700 méter). Röpke ismerkedés testközelben a kormány "finomságával". Hihetetlenül apró mozdulatokra is reagál a gép, és meglepően könnyű manőverezni. Valahogy "érzed". Kiszúrtunk egy biztos pontot, bemértük a horizont és a műszerfal közti távolságot, majd azt kellett megpróbálnom tartani, apró igazításokkal, manőverezéssel. Nem nagyképűségből, de szerintem jól ment. "Ráéreztem" :)
Nem féltem, csupán izgatott voltam. A mélységet sem érzékeltem, nem volt ijesztő, nem úgy, mint egy 2. emeleti panel erkélyén :)
Ereszkedtünk, emelkedtünk, dőltünk, fordultunk.....élveztem. Fura érzés, ahogy ez a minimális G erő, már hogyan hat a testre. Néha, mintha izomlázat éreztem volna.
Maga a látvány csodálatos volt. "Madártávlatból" Miskolc olyan volt, mint egy terepasztal, telis-tele makettekkel. A vár, a fürdő, az egyetem.....úgy tűnt, minden csak egy karnyújtás, megszűnik a távolság, a határok elmosódnak, kinyílik a világ.
Szinte leírhatatlan, elmondhatatlan, fantasztikus.
Oktatóm kérdezte milyen érzés....mire én, ebbe bele lehet szeretni, erre ő....nos, vagyunk ezzel páran :D -gondolom-.
Miután mindketten meggyőződtünk arról, hogy nem zavar -fizikailag sem- a kissé erőteljesebb helyzetváltoztatás, nagyobbat dőltünk, hogy érezzem. Isteni volt.
A leszállás simán ment, ahogy "tanultuk" először a "fenekét" tesszük le, hogy kíméljük az első, teleszkópos futóművet, teljesen kitoltam a féklapátokat, a gázból fokozatosan vettünk vissza, mintegy kiéheztetve a motort.
A szakma szerint született pilótacsaj vagyok :D -persze, ezt mindig is tudtam-
Azt hiszem ezt a megszállottságig lehet imádni :)
Ez nem hatalom érzés, nem ura vagyok a gépnek....együtt mozgunk, eggyé válunk. Érzem az áramlatot, az erőt, és élvezem a szabadságot.
Persze ebből sosem elég, talán kijelenthetem, hogy ebben az életemben nem ez volt az utolsó repülős kalandom. (szemezgetek a honlapjukon lhmc.hu a sárkányrepüléssel, vitorlázórepüléssel, tandemugrással....de csak szépen sorjában)
Talán menthetetlen lettem, és beiratkozok egy pilótaképzőre is ;)
A lényeg, ajánlom mindenkinek, hogy legalább minimum egyszer adja át magát ennek a csodálatos élménynek! Nem szükségeltetik hozzá semmilyen előképzettség, erre magam vagyok az élő példa :)
Készült kisvideó is, amit linkelek (operatőr: procy :D):
Legyél Te is pilóta
Legyél Te is pilóta2
Élvezzük együtt a videót, én még az unokáimnak is ezt fogom mutogatni, mondván...."Látjátok kisunokáim, a nagyi milyen kemény csaj volt hajdanán?!"
Jó éjt, szép álmokat. Álmában mindenki járjon a felhők között, aztán, amint lehet repüljünk a Miskolci Repülő Klub-nál ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése