Gyors bejegyzés, most értem haza az intimfitnesz óráról. Fantasztikus volt!!!!
Holnap bővebben mesélek majd róla, azt hiszem van mondanivalóm bőven....addig is, kijelentem, megtaláltam az Árnyékom, tudom merre van és követem, csak kicsit lassabb vagyok még nála, de egyszer utolérem tudom.
Ölelke mindenkinek! Szép álmokat, de tényleg szépeket!CU!
Életforma, nem bogár :) Zsizsikeljünk, tekints be hozzám!
2011. febr. 28.
Aranyhaj.....így jutsz el a csillagokig!
Szép jó reggelt mindenkinek!
Zene -és igen, szeretem Michael Jackson munkásságát-:
Megtaláltam az árnyékom :)
Hogy jött az aranyhaj a blogcímbe? Ma reggel, amikor utaztam a buszon, előttem 2-3 ülésnyire ült egy fiatal Nő, akinek fel volt kontyolva a haja, de felfigyeltem rá, mert gyönyörű aranyló búzakalász színe volt, és fényesen, selymesen csillogott. Közeledve a végállomáshoz, kivette a nagy "harapós" csattot a hajából, mely lágyan, és finoman omlott le, majdnem a földig....nem túlzás, ahogy ült, és leengedte a haját, az majdnem a földig ért, kb. úgy 10 centi lehetett még. Nem láttam még testközelből ennyire hosszú hajat. Csodaszép volt, és ápolt, ami nem feltétlenül jár együtt. Úgy megsimogattam volna, megfésültem volna, befontam volna, és egy jó kis csattot készítettem volna bele, valami virágos, tulipános fan-fant :D Egyszerűen gyönyörű volt.
Mutatok egy képet "élesben" a tegnapi barimedálról és a katicagyűrűről....egyszerűen imádnivalóak..:D, íme -jah, és valamiért most odavagyok a piros körmökért, azt hiszem jól áll a katicámnak-:
Valamint majdnem elfeledkeztem a pénteken beszerzett katicás hűtőmágnesemről, olyan cuki, hogy belehalok :D-ez egyébként a Gru-ban hangzott el, de azóta előszeretettel használom-, íme az ütősmágnes :)
Múlthéten, amikor annyit idézgettem Shakespeare-től, találtam egy számomra nagyon tetszőt, aztán valamiért nem osztottam meg a blogban, most pótolom, mert ismét eszembe jutott.
Napi idézet:
"Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni..." /Shakespeare/
Gondoljunk csak bele, pl. a Karácsonyba....talán sokkal jobban örülünk az Ünnep előtt -készülődés, ajándékbeszerzés, saját meglepetés izgalma-, mint az ajándékosztás után. Nagyobb izgalom, várakozás, gyermeki huncutság, kíváncsiság, önmegtartóztatás...boldogság. Várunk valamire, tudjuk, hogy jó lesz, hogy egyszer eljön, bekövetkezik, de mégis minden pillanatban izgatottak vagyunk. Óvatosan kipuhatoljuk mire vágyik igazán a másik, megpróbáljuk beszerezni, szervezkedünk, dugdossuk, csomagoljuk, s minden egyes nap arra gondolunk, hogy mennyire fog neki örülni, tiszta szívvel, szeretettel. Kérdés az, hogy fog-e neki örülni? Nem. Ha szeretünk valakit, figyelünk rá....akkor sikerül olyan meglepetést okozni neki, ami számunkra is boldogságot fog okozni. Ha egy nappal az alkalom előtt veszünk valamit, csak, hogy legyen, az lutri, akkor inkább vigyük el egy kellemes helyre, vagy bármilyen más módon szánjunk időt a másikra, az mindennél többet ér. Előfordulhat ugyanis, hogy az embernek tényleg nincs ideje, energiája, lehetősége...beszerezni a másik által áhított meglepetést....de az pótolható, az egymásra szánt idő viszont nem. Az elvész, s vissza nem szerezhető. Próbáljunk meg ezért minden pillanatot megélni.
Felnőni fájdalmas? Igen. Emlékszem, amikor kicsi voltam és nőtt a lábam, fájt, és "mocorgós" volt. Felnőni mindig egy más, egy új állapotot jelent. Azt jelenti, hogy az előző, jelenlegi állapotomban megszűnök létezni, s valami új veszi kezdetét. A fizikai fájdalom orvosolható, és hamar elmúlik, a lelkiekkel viszont más a helyzet. Bonyolultabb, hosszabb folyamat. Felnőni számomra most annyit jelent, hogy megtanulok dönteni, önállóan, saját akaratomtól vezérelten, és elfogadom majd annak minden következményét, s büszkén viselem, hisz én döntöttem. Továbbá megtanulok problémát kezelni, kommunikálni. Egyszerűen hangzanak, de számomra annál nehezebbek. Nevezhetjük ezt átalakulásnak, újjászületésnek, változásnak, felnőtté válásnak...stb. mind ugyanazt jelenti. Meghalunk jelenlegi állapotunkban, s megszületünk egy talán jobban, de mindenképp másban. A halál, az elmúlás viszont mindig fájdalommal jár, ahogy ez is, de lehetőséggel is egy valami sokkal jobbra.
Humorzsák-munkahelyi gondolkodtató :):
Ha a gyaloglás egészséges lenne, a postások örökké élnének. A bálna úszik egész nap, csak halat eszik, vizet iszik és mégis kövér. A teknősbéka nem szalad, nem úszik, nem ugrál nem siet sehová és 450 évig is elél. A nyuszi szalad, ugrál és vegetáriánus, s mégis csak kb. 5 évet él. :D
Én a teknős pártját fogom, és amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is :D
Zene-megint-:
Ezt meg kell osztanom, ismét Péterfy Bori, Bűvös vadász, a zene megvan otthon, de a klippet még nem láttam eddig:
Állati jó....annyira, hogy....kimondhatatlanul....hangulatos, édes, provokatív, vidám, mozgalmas, kreatív, retro, morbid... ha ott lettem volna, biztos táncra perdültem volna.
Még egy Péterfy Bori-elkapott a láz-, szintén isteni a számhoz a klipp:
Elvileg, kommentek szerint, a 9ésfél7 c. film második részéből egy jelenet a videóanyag forrása.
Idézet:
"Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak.
Én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak."
/SID-Szabad vagyok/
Minden csak nézőpont kérdése.
Kedvelem ezt a bandát is, de számot már csak holnap linkelek Tőlük, azt hiszem mára ennyi elég volt :)
Zárom soraim, lassan vége a munkaidőmnek-még 20 perc :D- aztán irány az intimfitnesz, jupíííí...
CU!
Zene -és igen, szeretem Michael Jackson munkásságát-:
Megtaláltam az árnyékom :)
Hogy jött az aranyhaj a blogcímbe? Ma reggel, amikor utaztam a buszon, előttem 2-3 ülésnyire ült egy fiatal Nő, akinek fel volt kontyolva a haja, de felfigyeltem rá, mert gyönyörű aranyló búzakalász színe volt, és fényesen, selymesen csillogott. Közeledve a végállomáshoz, kivette a nagy "harapós" csattot a hajából, mely lágyan, és finoman omlott le, majdnem a földig....nem túlzás, ahogy ült, és leengedte a haját, az majdnem a földig ért, kb. úgy 10 centi lehetett még. Nem láttam még testközelből ennyire hosszú hajat. Csodaszép volt, és ápolt, ami nem feltétlenül jár együtt. Úgy megsimogattam volna, megfésültem volna, befontam volna, és egy jó kis csattot készítettem volna bele, valami virágos, tulipános fan-fant :D Egyszerűen gyönyörű volt.
Mutatok egy képet "élesben" a tegnapi barimedálról és a katicagyűrűről....egyszerűen imádnivalóak..:D, íme -jah, és valamiért most odavagyok a piros körmökért, azt hiszem jól áll a katicámnak-:
Valamint majdnem elfeledkeztem a pénteken beszerzett katicás hűtőmágnesemről, olyan cuki, hogy belehalok :D-ez egyébként a Gru-ban hangzott el, de azóta előszeretettel használom-, íme az ütősmágnes :)
Múlthéten, amikor annyit idézgettem Shakespeare-től, találtam egy számomra nagyon tetszőt, aztán valamiért nem osztottam meg a blogban, most pótolom, mert ismét eszembe jutott.
Napi idézet:
"Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni..." /Shakespeare/
Gondoljunk csak bele, pl. a Karácsonyba....talán sokkal jobban örülünk az Ünnep előtt -készülődés, ajándékbeszerzés, saját meglepetés izgalma-, mint az ajándékosztás után. Nagyobb izgalom, várakozás, gyermeki huncutság, kíváncsiság, önmegtartóztatás...boldogság. Várunk valamire, tudjuk, hogy jó lesz, hogy egyszer eljön, bekövetkezik, de mégis minden pillanatban izgatottak vagyunk. Óvatosan kipuhatoljuk mire vágyik igazán a másik, megpróbáljuk beszerezni, szervezkedünk, dugdossuk, csomagoljuk, s minden egyes nap arra gondolunk, hogy mennyire fog neki örülni, tiszta szívvel, szeretettel. Kérdés az, hogy fog-e neki örülni? Nem. Ha szeretünk valakit, figyelünk rá....akkor sikerül olyan meglepetést okozni neki, ami számunkra is boldogságot fog okozni. Ha egy nappal az alkalom előtt veszünk valamit, csak, hogy legyen, az lutri, akkor inkább vigyük el egy kellemes helyre, vagy bármilyen más módon szánjunk időt a másikra, az mindennél többet ér. Előfordulhat ugyanis, hogy az embernek tényleg nincs ideje, energiája, lehetősége...beszerezni a másik által áhított meglepetést....de az pótolható, az egymásra szánt idő viszont nem. Az elvész, s vissza nem szerezhető. Próbáljunk meg ezért minden pillanatot megélni.
Felnőni fájdalmas? Igen. Emlékszem, amikor kicsi voltam és nőtt a lábam, fájt, és "mocorgós" volt. Felnőni mindig egy más, egy új állapotot jelent. Azt jelenti, hogy az előző, jelenlegi állapotomban megszűnök létezni, s valami új veszi kezdetét. A fizikai fájdalom orvosolható, és hamar elmúlik, a lelkiekkel viszont más a helyzet. Bonyolultabb, hosszabb folyamat. Felnőni számomra most annyit jelent, hogy megtanulok dönteni, önállóan, saját akaratomtól vezérelten, és elfogadom majd annak minden következményét, s büszkén viselem, hisz én döntöttem. Továbbá megtanulok problémát kezelni, kommunikálni. Egyszerűen hangzanak, de számomra annál nehezebbek. Nevezhetjük ezt átalakulásnak, újjászületésnek, változásnak, felnőtté válásnak...stb. mind ugyanazt jelenti. Meghalunk jelenlegi állapotunkban, s megszületünk egy talán jobban, de mindenképp másban. A halál, az elmúlás viszont mindig fájdalommal jár, ahogy ez is, de lehetőséggel is egy valami sokkal jobbra.
Humorzsák-munkahelyi gondolkodtató :):
Ha a gyaloglás egészséges lenne, a postások örökké élnének. A bálna úszik egész nap, csak halat eszik, vizet iszik és mégis kövér. A teknősbéka nem szalad, nem úszik, nem ugrál nem siet sehová és 450 évig is elél. A nyuszi szalad, ugrál és vegetáriánus, s mégis csak kb. 5 évet él. :D
Én a teknős pártját fogom, és amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is :D
Zene-megint-:
Ezt meg kell osztanom, ismét Péterfy Bori, Bűvös vadász, a zene megvan otthon, de a klippet még nem láttam eddig:
Állati jó....annyira, hogy....kimondhatatlanul....hangulatos, édes, provokatív, vidám, mozgalmas, kreatív, retro, morbid... ha ott lettem volna, biztos táncra perdültem volna.
Még egy Péterfy Bori-elkapott a láz-, szintén isteni a számhoz a klipp:
Elvileg, kommentek szerint, a 9ésfél7 c. film második részéből egy jelenet a videóanyag forrása.
Idézet:
"Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak.
Én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak."
/SID-Szabad vagyok/
Minden csak nézőpont kérdése.
Kedvelem ezt a bandát is, de számot már csak holnap linkelek Tőlük, azt hiszem mára ennyi elég volt :)
Zárom soraim, lassan vége a munkaidőmnek-még 20 perc :D- aztán irány az intimfitnesz, jupíííí...
CU!
2011. febr. 27.
Hajolj bele a hajamba :)
Zene:
Ma wellness napot tartottam :) Pakolást tettem a hajamra (aminek köszönhetően ha "belehajolsz" isteni illata van :D), maszkot az arcomra, tapaszt az orromra, sütigyurmáztam, sültkrumplit ettem (actifry-ba sütve olivaolajjal, és valamiféle hópehely burgonyából vagy miből)...Kellemes nap volt, és a testem/lelkem is meghálálta.
Mai sütigyurma alkotások:
Összesítő-azt hiszem fejlődünk :D-, vannak hajgumik, csattok, medálok, gyűrű, hal, süni, virágok...
Közelről a katicás gyűrű, amiből sosem elég, és ez már nem szenesedett el :)
A holdat ölelő cicás medált, cicabarátoknak szántam...
A barimedál egyszerűen...olyan cuki, hogy belehalok :D
Hajbavalók sorban -amint látják/látjátok a Pacman láz még nem múlt el, a pólóhoz csatt is készült :D-:
Holnap intimfitnesz órára megyek, már nagyon várom, nőciskedünk egy kicsit, meg lelkizünk, meg gyakorlunk, meg fejlődünk, meg nevetgélünk....mi végzett intimtornászok :)
Miskolcon lesz a Biomozaik Stúdióban, 16:30-tól! Aki már elvégezte a tréninget az jöjjön.
Most búcsúzom! Ölelke mindenkinek! CU!
Ma wellness napot tartottam :) Pakolást tettem a hajamra (aminek köszönhetően ha "belehajolsz" isteni illata van :D), maszkot az arcomra, tapaszt az orromra, sütigyurmáztam, sültkrumplit ettem (actifry-ba sütve olivaolajjal, és valamiféle hópehely burgonyából vagy miből)...Kellemes nap volt, és a testem/lelkem is meghálálta.
Mai sütigyurma alkotások:
Összesítő-azt hiszem fejlődünk :D-, vannak hajgumik, csattok, medálok, gyűrű, hal, süni, virágok...
Közelről a katicás gyűrű, amiből sosem elég, és ez már nem szenesedett el :)
A holdat ölelő cicás medált, cicabarátoknak szántam...
A barimedál egyszerűen...olyan cuki, hogy belehalok :D
Hajbavalók sorban -amint látják/látjátok a Pacman láz még nem múlt el, a pólóhoz csatt is készült :D-:
Holnap intimfitnesz órára megyek, már nagyon várom, nőciskedünk egy kicsit, meg lelkizünk, meg gyakorlunk, meg fejlődünk, meg nevetgélünk....mi végzett intimtornászok :)
Miskolcon lesz a Biomozaik Stúdióban, 16:30-tól! Aki már elvégezte a tréninget az jöjjön.
Most búcsúzom! Ölelke mindenkinek! CU!
2011. febr. 26.
Henyélj velem a gyepen/Loafe with me on the grass :) és 18+
Mai zene ajánlatom (ismét Buddha-Bar, mert ilyen kedvem van):
Reggel/Hajnalban a buszon utazva eszembe jutott egy régi nagyon kedves idézetem, melyet most megosztok Veletek/Veled/Önökkel/Önnel...
Mai idézet:
Walt Whitman: Ének magamról (5.):
Hiszek benned, lelkem, másik lényegem ne alázkodjék meg előtted,
Te se alázkodjál meg a másik előtt.
Henyélj velem a gyepen, vedd ki torkodból a pecket,
Nem szó, zene, vagy rím kell nekem, nem megszokás, vagy akár a legjobb felolvasás is,
Csak a duruzsolást szeretem, kagylóként zümmögő hangodat.
Még emlékszem, hogyan hevertünk egy ilyen átlátszó nyári reggelen,
Hogyan nyugtattad fejedet csípőimen keresztbe és gyöngéden fölém hajoltál,
És széthúztad az inget mellcsontomról és nyelvedet lemeztelenített szívembe merítetted,
És felnyúltál szakállamig és lenyúltál lábamig.
(sikerült megtalálnom eredeti nyelven is, úgyis azon vagyok, hogy csiszoljam a "nyelvtudásom")
Original version:
I believe in you my soul, the other I am must not abase itself to you,
And you must not be abased to the other.
Loafe with me on the grass, loose the stop from your throat,
Not words, not music or rhyme I want, not custom or lecture, not
even the best,
Only the lull I like, the hum of your valved voice.
I mind how once we lay such a transparent summer morning,
How you settled your head athwart my hips and gently turn'd over upon me,
And parted the shirt from my bosom-bone, and plunged your tongue
to my bare-stript heart,
And reach'd till you felt my beard, and reach'd till you held my feet.
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human
Más:
Tegnap este egy kiváló munkalehetőség jutott eszembe :) a telefonszex :) Kötetlen munkaidő :), de arra is gondoltam, hogy elvégzek egy pályázatíró tanfolyamot, mert szerintem abban is van kihívás, és kreativitás, és szintén kötetlen munkaidő.
Mai cikk ajánló, a Pink.hu-ról+vélemény: http://www.pink.hu/szex/nok-es-a-szex-270306/
A nők és a szexualitás kapcsolata....
Érdemes elolvasni a cikket. Magam sem értem, hogy sok nő, miért rendeli magát alá az aktuális párjának egy esetleges aktus során, megadva magát a ragadozónak, mint egy félénk gazella, széttett lábakkal, leigázva. Nem az egyenrangúság és a közös örömszerzés a cél? Egy férfi bátran elmondhatja, utalhat rá, hogy adott pillanatban éppen orális szexre, vagy nővérkére vágyik, egy nőnek viszont tartania kell ettől, a másik reakciójától? Elsősorban szerintem mindannyian emberek vagyunk, aztán nők és férfiak. Mindenkinek ugyanolyan joga van az örömteli együttléthez, úgy, ahogy éppen kedve tartja, kívánja, természetesen, hogy a másik fél szabadsága se sérüljön. Szexuális szabadság! Ez a lényeg, amiben mindenki szabadsága addig tart, amíg a másiké nem sérül.
És miért ismerik jobban a férfiak a testüket, vágyaikat, reakcióikat...? Erre az intimtorna tanfolyam által jöttem rá. Nem is gondoltam arra, hogy olyan egyszerű okból is eredhet ez, hogy a férfiak, ha semmi mást nem nézünk alapvetően szorosabb fizikai kapcsolatban vannak a nemi szervükkel. Napközben többször is kontaktba kerülnek vele, látják, érzik, fogják. Ez egy bensőségesebb kapcsolatot tesz lehetővé, és véleményem szerint egy erősebb testtudatot.
Ezzel szemben mi nők mikor látjuk, érezzük, érzékeljük, tapintjuk? Az lenne a normális, ha közel annyiszor kerülnénk kontaktba a saját nemi szervünkkel, mint a férfiak. Azonban ez sok nőnél nem így van. Félve, gátlásokkal nyúl hozzá, gyakran csak akkor, ha a vaginánk "felhívja magára a figyelmet". Igenis teremtsük meg a kapcsolatot a harmóniát mi is "Vele" (és nem azzal). Már a vagina elnevezéseiben is ezt a távolságot sugallja a kultúránk is. Hogyan is szokták hívni? Leginkább sehogy....Az, Ott, Csúnyád, Bajkeverőd, Rés, Nyílás,....stb. Ezek már bennem alapvetően negatív hangulatúak (bár a magyar nyelvben is vannak kedveskedő elnevezések-punci, nuni, barack, süni...:D, a pina szerintem nagyon obszcén, de talán csak mi tettük azzá-), de szerintem ezt a nyugati kultúra, szexhez való felemás hozzáállásának köszönhetjük. Nézzük például a keleti kultúra "szexorientált" világát, nyelvezetét. Sokkal inkább képesek megnevezni, beszélni róla. Abszolút hülyeségnek tartom, hogy nem beszélni kell, hanem csinálni, ezt szerintem az mondja, aki kb. 5 perces-már bocsánat, és tisztelet a kivételnek-. Gondoljunk csak bele, mennyire izgató egy gyönyörű (durvaságtól mentes) erotikus történet, mely szinte a forró lehelet érintésének gyengédségével vezeti végig az olvasót a cselekményeken. Ehhez viszont megfelelő szókincs szükségeltetik.
Igenis lehet, és kell róla beszélni, és lehet szépen is beszélni a szexről, a női nemi szervről. Nézzünk csak egy pár keleties elnevezést....vulva, szerelem barlang, jade-kapu, arany barázda, titkos barlang, yang-csúcs......stb. Külön becézik a szemérem ajkakat is, a líra húrjai, a méhszáj pl. virágszív....és még sorolhatnám. Ezek számomra tiszteletteljesek, misztikusak, erotikusak....Hasonlóképp kellene éreznünk, vélekednünk nekünk nőknek a saját nemi szervünkről-ha más nem teszi ezt, legalább mi magunk-.
Kerüljünk hát kapcsolatba a testünk minden porcikájával, mert az a miénk, nekünk kell a legjobban ismerni, hogy aztán rávezethessük partnerünket is arra, amit élvezünk.
Nem ostobaság talán elvárni azt, amit még mi magunk sem tudunk? Aktuális partnerünk honnan tudná, mit szeretünk, élvezünk, kívánunk, ha az még számunkra sem ismerős, vagy nem merjük esetleg még magunknak sem bevallani?
Most pedig hölgyeim/nőtársaim....a sosem késő elvén....ismerjük meg testünket, nézzük meg, csodáljuk, óvjuk, szeressük, s akkor más is ezt fogja, tenni, érezni.
Könyvajánló:
(témánál maradva, még én sem olvastam, de a részletek tetszenek)
Részlet:
"Azzal kéne kezdeni, hogy mondjuk, két óra hosszat nem kívánod ezt az alakot – szólt a duenna. – Hogy ne mindig azokkal az undorító hátsó gondolatokkal nézz rá. – De, néni kérem, még éjszaka is felébreszt a legkisebb mozdulata is, és mit csináljak, ha az álom kéjbe olvad, mint ahogy a madár szárnya fátyollá mosódik bizonyos metszeteken, s nem érhetni tetten, hogy mikor változik át? És még reggel is, néni kérem, hajnalban, mikor minden olyan ártatlannak látszik, csak egy ujjal hozzáér a bőrömhöz, bármilyen távol a veszélyez zónáktól, boldog nyögéssé változik a lélegzetem, összesimul az arcunk, összeilleszkedik a testünk, ellenállhatatlanul csábítja egymást a nemi szervünk… – Na, elég – szól a nevelőnő. – Mindig ugyanazt meséled. Unalmas…"
Zárom soraim, és köszönöm a Rendszeres Olvasó(k) kitartását, figyelmét! CU!
Reggel/Hajnalban a buszon utazva eszembe jutott egy régi nagyon kedves idézetem, melyet most megosztok Veletek/Veled/Önökkel/Önnel...
Mai idézet:
Walt Whitman: Ének magamról (5.):
Hiszek benned, lelkem, másik lényegem ne alázkodjék meg előtted,
Te se alázkodjál meg a másik előtt.
Henyélj velem a gyepen, vedd ki torkodból a pecket,
Nem szó, zene, vagy rím kell nekem, nem megszokás, vagy akár a legjobb felolvasás is,
Csak a duruzsolást szeretem, kagylóként zümmögő hangodat.
Még emlékszem, hogyan hevertünk egy ilyen átlátszó nyári reggelen,
Hogyan nyugtattad fejedet csípőimen keresztbe és gyöngéden fölém hajoltál,
És széthúztad az inget mellcsontomról és nyelvedet lemeztelenített szívembe merítetted,
És felnyúltál szakállamig és lenyúltál lábamig.
(sikerült megtalálnom eredeti nyelven is, úgyis azon vagyok, hogy csiszoljam a "nyelvtudásom")
Original version:
I believe in you my soul, the other I am must not abase itself to you,
And you must not be abased to the other.
Loafe with me on the grass, loose the stop from your throat,
Not words, not music or rhyme I want, not custom or lecture, not
even the best,
Only the lull I like, the hum of your valved voice.
I mind how once we lay such a transparent summer morning,
How you settled your head athwart my hips and gently turn'd over upon me,
And parted the shirt from my bosom-bone, and plunged your tongue
to my bare-stript heart,
And reach'd till you felt my beard, and reach'd till you held my feet.
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human
Más:
Tegnap este egy kiváló munkalehetőség jutott eszembe :) a telefonszex :) Kötetlen munkaidő :), de arra is gondoltam, hogy elvégzek egy pályázatíró tanfolyamot, mert szerintem abban is van kihívás, és kreativitás, és szintén kötetlen munkaidő.
Mai cikk ajánló, a Pink.hu-ról+vélemény: http://www.pink.hu/szex/nok-es-a-szex-270306/
A nők és a szexualitás kapcsolata....
Érdemes elolvasni a cikket. Magam sem értem, hogy sok nő, miért rendeli magát alá az aktuális párjának egy esetleges aktus során, megadva magát a ragadozónak, mint egy félénk gazella, széttett lábakkal, leigázva. Nem az egyenrangúság és a közös örömszerzés a cél? Egy férfi bátran elmondhatja, utalhat rá, hogy adott pillanatban éppen orális szexre, vagy nővérkére vágyik, egy nőnek viszont tartania kell ettől, a másik reakciójától? Elsősorban szerintem mindannyian emberek vagyunk, aztán nők és férfiak. Mindenkinek ugyanolyan joga van az örömteli együttléthez, úgy, ahogy éppen kedve tartja, kívánja, természetesen, hogy a másik fél szabadsága se sérüljön. Szexuális szabadság! Ez a lényeg, amiben mindenki szabadsága addig tart, amíg a másiké nem sérül.
És miért ismerik jobban a férfiak a testüket, vágyaikat, reakcióikat...? Erre az intimtorna tanfolyam által jöttem rá. Nem is gondoltam arra, hogy olyan egyszerű okból is eredhet ez, hogy a férfiak, ha semmi mást nem nézünk alapvetően szorosabb fizikai kapcsolatban vannak a nemi szervükkel. Napközben többször is kontaktba kerülnek vele, látják, érzik, fogják. Ez egy bensőségesebb kapcsolatot tesz lehetővé, és véleményem szerint egy erősebb testtudatot.
Ezzel szemben mi nők mikor látjuk, érezzük, érzékeljük, tapintjuk? Az lenne a normális, ha közel annyiszor kerülnénk kontaktba a saját nemi szervünkkel, mint a férfiak. Azonban ez sok nőnél nem így van. Félve, gátlásokkal nyúl hozzá, gyakran csak akkor, ha a vaginánk "felhívja magára a figyelmet". Igenis teremtsük meg a kapcsolatot a harmóniát mi is "Vele" (és nem azzal). Már a vagina elnevezéseiben is ezt a távolságot sugallja a kultúránk is. Hogyan is szokták hívni? Leginkább sehogy....Az, Ott, Csúnyád, Bajkeverőd, Rés, Nyílás,....stb. Ezek már bennem alapvetően negatív hangulatúak (bár a magyar nyelvben is vannak kedveskedő elnevezések-punci, nuni, barack, süni...:D, a pina szerintem nagyon obszcén, de talán csak mi tettük azzá-), de szerintem ezt a nyugati kultúra, szexhez való felemás hozzáállásának köszönhetjük. Nézzük például a keleti kultúra "szexorientált" világát, nyelvezetét. Sokkal inkább képesek megnevezni, beszélni róla. Abszolút hülyeségnek tartom, hogy nem beszélni kell, hanem csinálni, ezt szerintem az mondja, aki kb. 5 perces-már bocsánat, és tisztelet a kivételnek-. Gondoljunk csak bele, mennyire izgató egy gyönyörű (durvaságtól mentes) erotikus történet, mely szinte a forró lehelet érintésének gyengédségével vezeti végig az olvasót a cselekményeken. Ehhez viszont megfelelő szókincs szükségeltetik.
Igenis lehet, és kell róla beszélni, és lehet szépen is beszélni a szexről, a női nemi szervről. Nézzünk csak egy pár keleties elnevezést....vulva, szerelem barlang, jade-kapu, arany barázda, titkos barlang, yang-csúcs......stb. Külön becézik a szemérem ajkakat is, a líra húrjai, a méhszáj pl. virágszív....és még sorolhatnám. Ezek számomra tiszteletteljesek, misztikusak, erotikusak....Hasonlóképp kellene éreznünk, vélekednünk nekünk nőknek a saját nemi szervünkről-ha más nem teszi ezt, legalább mi magunk-.
Kerüljünk hát kapcsolatba a testünk minden porcikájával, mert az a miénk, nekünk kell a legjobban ismerni, hogy aztán rávezethessük partnerünket is arra, amit élvezünk.
Nem ostobaság talán elvárni azt, amit még mi magunk sem tudunk? Aktuális partnerünk honnan tudná, mit szeretünk, élvezünk, kívánunk, ha az még számunkra sem ismerős, vagy nem merjük esetleg még magunknak sem bevallani?
Most pedig hölgyeim/nőtársaim....a sosem késő elvén....ismerjük meg testünket, nézzük meg, csodáljuk, óvjuk, szeressük, s akkor más is ezt fogja, tenni, érezni.
Könyvajánló:
(témánál maradva, még én sem olvastam, de a részletek tetszenek)
Benoite Groult: És bőrünkön a só
Leírás: A francia írónő a pornográfia és érzelmesség zátonyait elkerülve, okosan, bensőségesen, humorérzékkel és, amennyire egyáltalán lehetséges, őszintén írja meg egy különös kapcsolat történetét, egy párizsi professzornő és egy breton halász sírig tartó szerelmét, aminek minden ellene mond, környezetük, foglalkozásuk, műveltségük, életszemléletük, csak a testük nem.
"Azzal kéne kezdeni, hogy mondjuk, két óra hosszat nem kívánod ezt az alakot – szólt a duenna. – Hogy ne mindig azokkal az undorító hátsó gondolatokkal nézz rá. – De, néni kérem, még éjszaka is felébreszt a legkisebb mozdulata is, és mit csináljak, ha az álom kéjbe olvad, mint ahogy a madár szárnya fátyollá mosódik bizonyos metszeteken, s nem érhetni tetten, hogy mikor változik át? És még reggel is, néni kérem, hajnalban, mikor minden olyan ártatlannak látszik, csak egy ujjal hozzáér a bőrömhöz, bármilyen távol a veszélyez zónáktól, boldog nyögéssé változik a lélegzetem, összesimul az arcunk, összeilleszkedik a testünk, ellenállhatatlanul csábítja egymást a nemi szervünk… – Na, elég – szól a nevelőnő. – Mindig ugyanazt meséled. Unalmas…"
Zárom soraim, és köszönöm a Rendszeres Olvasó(k) kitartását, figyelmét! CU!
2011. febr. 25.
Busójárás+minden más :)
Szokásomhoz híven muzsikával kezdeném, nagyon kedvelem Hajós Andrást, a stílusát, a bandájáról (EmilRulez!) már nem is beszélve, ebből egy kis ízelítő:
-Talán ennyi egyenlőre elég :)-
A mai bejegyzésnek azért adtam a busójárás címet, mert reggel láttam egy plakátot, és eldöntöttem, mélyebben utánajárok a témának, ugyanis nem tudom mit takar, honnan ered, milyen céllal "járnak".
Nos, mint megtudtam a Busójárás mohácsi népszokás, farsang, karnevál, mulatság. Az eseményt Poklade-nak is nevezik, ami horvátul a karnevált jelenti, bár ettől több. Alapvetően ez egy télbúcsúztató, tavaszköszöntő mulatozás. Ezt a télbúcsúztatást szimbolizálja a koporsóégetés, aminek keretében jelképesen elégetik a telet. Ennek az átváltozásnak, újjászületésnek a jegyében öltöznek be a busók, és a tél elijesztésére viselnek "rémisztő" maszkokat jelmezeket, ami persze inkább mulatságos :) A busók a portákon hamut szórnak ki, kolompokkal járnak-kelnek, melytől remélik, a gonosz, az ártó szellem elkerüli majd a házakat. Mindemellett érdekesség, hogy az utcán járó-kelő nők haját is meghúzogatják, remélve, hogy az hosszabbra nő ettől.
Időpontja az egyházhoz köthető, minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt 6 nappal indul (mindig csütörtökre esik), és 6 napig tart (kedden ér véget). Az első szakasz a csütörtöktől-szombatig tartó Kisfarsang, melyet a Farsangvasárnap követ, a jellegzetes Busójárással, amikor a busók bejárják a környéket. Egész nap tart a farsangolás, rendezvényekkel, mulatsággal, jókedvvel.
Itt mindenki megtalálhatja a számára tetsző programot, látványosságot: népzene, néptánc, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok, ételek, italok...stb.
Az esemény csúcspontja talán az esti máglyagyújtás, amikor is egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak, s a busókkal karöltve lehet körtáncolni a tűz körül.
A következő nap, hétfő, a pihenés napja, majd kedden zajlik a téltemetés, a Farsangfarkán, a koporsóégetéssel.
Forrás, és a témában érdeklődőknek hasznos infók:
http://www.busójárás.hu/
Azt hiszem szívesen elnéznék egy busójárásra majd egyszer, az első kép kifejezetten szívmelengető, a tél helyében nem megijednék, hanem maradnék még egy kicsit "daj-dajzozni" :)
Mai idézetek:
Shakespeare-től származik mind
"A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak."
"A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga."
"A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere."
"Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni..."
"A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait."
"Bolond a szerelmes, oly fövő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
Mit józan ész felfogni képtelen." (Szentivánéji álom, 5. felvonás, 1. szín)
"Mankón halad az idő, míg a szerelem minden jogának birtokában nincs." (Sok hűhó semmiért)
"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el."
Cikk ajánló a Pink.hu-ról:
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-remenytelen-a-szabadulas-2002382/
Édes, igaz, és örök érvényű :D
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-2001322/
Hmmmm.....elgondolkodtatott, s mivel holnap is dolgozom, kifejtem bővebben :)
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-szeretem-a-tetovalast-2080862/
És továbbra is aktuális témám a tetoválás, melynek folyamatáról, ha végre elkezdődik, beszámolok majd.
Letelt a munkaidőm, hosszú volt a mai nap, de további kellemes napot, éjszakát és hétvégét kívánok mindenkinek! CU!
-Talán ennyi egyenlőre elég :)-
A mai bejegyzésnek azért adtam a busójárás címet, mert reggel láttam egy plakátot, és eldöntöttem, mélyebben utánajárok a témának, ugyanis nem tudom mit takar, honnan ered, milyen céllal "járnak".
Nos, mint megtudtam a Busójárás mohácsi népszokás, farsang, karnevál, mulatság. Az eseményt Poklade-nak is nevezik, ami horvátul a karnevált jelenti, bár ettől több. Alapvetően ez egy télbúcsúztató, tavaszköszöntő mulatozás. Ezt a télbúcsúztatást szimbolizálja a koporsóégetés, aminek keretében jelképesen elégetik a telet. Ennek az átváltozásnak, újjászületésnek a jegyében öltöznek be a busók, és a tél elijesztésére viselnek "rémisztő" maszkokat jelmezeket, ami persze inkább mulatságos :) A busók a portákon hamut szórnak ki, kolompokkal járnak-kelnek, melytől remélik, a gonosz, az ártó szellem elkerüli majd a házakat. Mindemellett érdekesség, hogy az utcán járó-kelő nők haját is meghúzogatják, remélve, hogy az hosszabbra nő ettől.
Időpontja az egyházhoz köthető, minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt 6 nappal indul (mindig csütörtökre esik), és 6 napig tart (kedden ér véget). Az első szakasz a csütörtöktől-szombatig tartó Kisfarsang, melyet a Farsangvasárnap követ, a jellegzetes Busójárással, amikor a busók bejárják a környéket. Egész nap tart a farsangolás, rendezvényekkel, mulatsággal, jókedvvel.
Itt mindenki megtalálhatja a számára tetsző programot, látványosságot: népzene, néptánc, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok, ételek, italok...stb.
Az esemény csúcspontja talán az esti máglyagyújtás, amikor is egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak, s a busókkal karöltve lehet körtáncolni a tűz körül.
A következő nap, hétfő, a pihenés napja, majd kedden zajlik a téltemetés, a Farsangfarkán, a koporsóégetéssel.
Forrás, és a témában érdeklődőknek hasznos infók:
http://www.busójárás.hu/
Azt hiszem szívesen elnéznék egy busójárásra majd egyszer, az első kép kifejezetten szívmelengető, a tél helyében nem megijednék, hanem maradnék még egy kicsit "daj-dajzozni" :)
Mai idézetek:
Shakespeare-től származik mind
"A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak."
"A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga."
"A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere."
"Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni..."
"A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait."
"Bolond a szerelmes, oly fövő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
Mit józan ész felfogni képtelen." (Szentivánéji álom, 5. felvonás, 1. szín)
"Mankón halad az idő, míg a szerelem minden jogának birtokában nincs." (Sok hűhó semmiért)
"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el."
Cikk ajánló a Pink.hu-ról:
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-remenytelen-a-szabadulas-2002382/
Édes, igaz, és örök érvényű :D
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-2001322/
Hmmmm.....elgondolkodtatott, s mivel holnap is dolgozom, kifejtem bővebben :)
http://www.pink.hu/ferfivelemeny/ferfivelemeny-szeretem-a-tetovalast-2080862/
És továbbra is aktuális témám a tetoválás, melynek folyamatáról, ha végre elkezdődik, beszámolok majd.
Letelt a munkaidőm, hosszú volt a mai nap, de további kellemes napot, éjszakát és hétvégét kívánok mindenkinek! CU!
2011. febr. 24.
Mai szösszenetek....
Mivel egyre több olvasóm van.....gondoltam aktuális témákat is érintek a blogomban.
A mai napot is zenével kezdem, mert "A zene az kell..."
Ma reggel az jutott eszembe, hogy ha végre letenném a nyelvvizsgát, és kikapnám a diplomám, akkor elvégzem az intimtréner képzőt és teletömöm tudással a népek fejét :)
Filmajánló:
A fekete hattyú/Black Swan, mindenképp nézzük meg, a trailer nagyon felkeltette az érdeklődésem. Valamiért emlékeztet a Dorian Gray arcképe/The Picture of Dorian Gray c. filmre.
Divat:
Idén egy régi, ám számomra annál kedvesebb ruhadarab tér vissza, amely nem más, mint a body. Kényelmes, csinos, alakformáló-kiemelő, praktikus...és még sorolhatnám az előnyeit. Inkább mutatok egy pár nekem tetsző darabot:
Az első az OurFashion blogról beszerzett fotó, a második egy Puma márkájú, a harmadik egy Bonprix-es csoda. Mindenképp szerezzünk be egy-két időtálló minőségi darabot belőlük:)
Mai katicabogár őrületem:
Azt hiszem itt szeretnék lakni :)http://maps.google.hu/maps?client=firefox-a&rls=org.mozilla:hu:official&channel=s&hl=hu&q=Di%C3%B3sd%20Katicabog%C3%A1r%20utca&um=1&biw=1280&bih=840&ie=UTF-8&sa=N&tab=il
Diósd, Katicabogár utca :D Van köz is, ha az utcában nem sikerülne :D
Budapesten pedig a 19.kerben van Katica utca :)
http://maps.google.hu/maps?client=firefox-a&rls=org.mozilla:hu:official&channel=s&hl=hu&q=Katicabog%C3%A1r%20utca&um=1&biw=1280&bih=840&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl
Ez sem rossz :D
Idézet:
"Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat."
"Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek."(Gabriel Garcia Marquez, Szerelem a kolera idején, 1985)
A kép címe: Vesztőhelyemen, és a gondolkodom.hu oldalon találtam, Rajnai Lencsés Zsolt: Vesztőhelyemen c. versénél. -szerintem csodaszép, lenyűgöző és hihetetlenül erotikus fotó-.
A mai napot is zenével kezdem, mert "A zene az kell..."
Ma reggel az jutott eszembe, hogy ha végre letenném a nyelvvizsgát, és kikapnám a diplomám, akkor elvégzem az intimtréner képzőt és teletömöm tudással a népek fejét :)
Filmajánló:
A fekete hattyú/Black Swan, mindenképp nézzük meg, a trailer nagyon felkeltette az érdeklődésem. Valamiért emlékeztet a Dorian Gray arcképe/The Picture of Dorian Gray c. filmre.
Divat:
Idén egy régi, ám számomra annál kedvesebb ruhadarab tér vissza, amely nem más, mint a body. Kényelmes, csinos, alakformáló-kiemelő, praktikus...és még sorolhatnám az előnyeit. Inkább mutatok egy pár nekem tetsző darabot:
Az első az OurFashion blogról beszerzett fotó, a második egy Puma márkájú, a harmadik egy Bonprix-es csoda. Mindenképp szerezzünk be egy-két időtálló minőségi darabot belőlük:)
Mai katicabogár őrületem:
Azt hiszem itt szeretnék lakni :)http://maps.google.hu/maps?client=firefox-a&rls=org.mozilla:hu:official&channel=s&hl=hu&q=Di%C3%B3sd%20Katicabog%C3%A1r%20utca&um=1&biw=1280&bih=840&ie=UTF-8&sa=N&tab=il
Diósd, Katicabogár utca :D Van köz is, ha az utcában nem sikerülne :D
Budapesten pedig a 19.kerben van Katica utca :)
http://maps.google.hu/maps?client=firefox-a&rls=org.mozilla:hu:official&channel=s&hl=hu&q=Katicabog%C3%A1r%20utca&um=1&biw=1280&bih=840&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl
Ez sem rossz :D
Idézet:
"Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat."
"Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek."(Gabriel Garcia Marquez, Szerelem a kolera idején, 1985)
A kép címe: Vesztőhelyemen, és a gondolkodom.hu oldalon találtam, Rajnai Lencsés Zsolt: Vesztőhelyemen c. versénél. -szerintem csodaszép, lenyűgöző és hihetetlenül erotikus fotó-.
2011. febr. 23.
Invisible+minden más :)
Egy kis zene, ami pörgős, a Mystery Gang-től, igazán szuper banda, és elkapott a rockabilly láz újra :):
GiannyL DIY ruhái szuperek, íme egy kis ízelítő, egy "multifunkciós" darabról, semmi más nem kell hozzá, csak egy varrógép, anyagok-vagy régi megunt ruhák- és egy csöppnyi kreativitás:
Érdekességként, 2011 egyik divatőrülete, újra hódít a kalózszem....meglepő, bár vannak akik hajviseletükkel, már eddig is korlátozták a látásukat :D Viszont ez alkalmas arra, hogy spóroljunk, mi csajok a sminkkel, ugyanis ezután elég lesz csak a fél szemünket kifesteni :D Íme egy kép a kalózszem divatról-forrás Pink.hu-:
Talán egy szerepjátékban el tudnám képzelni, de egyébként a hétköznapokon nem.
Feldmár András a szeretetről, és sok minden másról is, a Lifenetwork-ön keresztül találtam, több hasonló videója van, érdemes végighallgatni:
http://videa.hu/videok/film-animacio/feldmar-pszichologia-mashogy2-film-fliegauf-halal-tWco6FL40lW1sD38
http://videa.hu/videok/film-animacio/feldmar-pszichologia-mashogy3-film-filmreszlet-fliegauf-Ddi46DnbWmmoLPme
Invisible/Shakespeare....
GiannyL DIY ruhái szuperek, íme egy kis ízelítő, egy "multifunkciós" darabról, semmi más nem kell hozzá, csak egy varrógép, anyagok-vagy régi megunt ruhák- és egy csöppnyi kreativitás:
Érdekességként, 2011 egyik divatőrülete, újra hódít a kalózszem....meglepő, bár vannak akik hajviseletükkel, már eddig is korlátozták a látásukat :D Viszont ez alkalmas arra, hogy spóroljunk, mi csajok a sminkkel, ugyanis ezután elég lesz csak a fél szemünket kifesteni :D Íme egy kép a kalózszem divatról-forrás Pink.hu-:
Feldmár András a szeretetről, és sok minden másról is, a Lifenetwork-ön keresztül találtam, több hasonló videója van, érdemes végighallgatni:
http://videa.hu/videok/film-animacio/feldmar-pszichologia-mashogy2-film-fliegauf-halal-tWco6FL40lW1sD38
http://videa.hu/videok/film-animacio/feldmar-pszichologia-mashogy3-film-filmreszlet-fliegauf-Ddi46DnbWmmoLPme
Invisible/Shakespeare....
2011. febr. 22.
Nőtípusom + ajánló
Kitöltöttem egy tesztet:
Melyik nőtípusba tartozol? -íme az eredmény-
A kreatív nő - az ihlető társ. Elköteleződésük teljes és korlátlan, de nem feltétlenül hosszú életű. Aki, vagy ami érdekli őket, annak átmenetileg teljesen odaadják magukat. De érdeklődésük éppoly hirtelen hűlhet ki, mint ahogyan feltámadt. Ez a teljes odafordulás, azonosulás éppúgy jellemzi a mindent elsöprő szerelmet, mint a kreatív alkotó munkát. A kreatív nők múzsaként vesznek részt a férfiak életében: inspiráló asszonyok, akik segítik a férfiakat céljaik, álmaik megvalósításában,szárnyakat adnak nekik.
-talán van benne valami :)-
Mai ajánlat:
El kell látogatni a Miskolc, Széchenyi u. 22 sz. alá, mert ott megállt az idő. Retro hangulatú épület, magával ragadó környezet.
Továbbá nézzünk utána az aktuális londoni divathét kreációinak....vannak érdekes divatbemutatók, mint pl. Charlie Le Mindu, meztelen, véres modelljeivel, bár engem annyira nem sokkolt. Aki viszont még mindig szuper, a punknagymami, Vivienne Westwood.
Ennyi voltam már, megyek haza, letelt a munkaidőm! CU!
Melyik nőtípusba tartozol? -íme az eredmény-
A kreatív nő - az ihlető társ. Elköteleződésük teljes és korlátlan, de nem feltétlenül hosszú életű. Aki, vagy ami érdekli őket, annak átmenetileg teljesen odaadják magukat. De érdeklődésük éppoly hirtelen hűlhet ki, mint ahogyan feltámadt. Ez a teljes odafordulás, azonosulás éppúgy jellemzi a mindent elsöprő szerelmet, mint a kreatív alkotó munkát. A kreatív nők múzsaként vesznek részt a férfiak életében: inspiráló asszonyok, akik segítik a férfiakat céljaik, álmaik megvalósításában,szárnyakat adnak nekik.
-talán van benne valami :)-
Mai ajánlat:
El kell látogatni a Miskolc, Széchenyi u. 22 sz. alá, mert ott megállt az idő. Retro hangulatú épület, magával ragadó környezet.
Továbbá nézzünk utána az aktuális londoni divathét kreációinak....vannak érdekes divatbemutatók, mint pl. Charlie Le Mindu, meztelen, véres modelljeivel, bár engem annyira nem sokkolt. Aki viszont még mindig szuper, a punknagymami, Vivienne Westwood.
Ennyi voltam már, megyek haza, letelt a munkaidőm! CU!
Halvány :)
SÜT A NAP! Gyönyörű idő van kint. Nyomás kifelé mindenki! Most értem vissza, elmentem "kínába" ebédért, "sejhaj" csikét eszek, kissé csípős, de jó érzés, és finom is. Valamint magamba szívtam egy kis D vitamint.
Mai munkahelyi poén/szlogen:
Hova lett Norbi? Most szívja ki a faxot a nyomtatóból ...........:D:D:D:D:D (kolléganőm said, egy kis magneB6, és Norbi felszívódása után).
Zenék-véletlenül akadtam rá féjszbukon-:
Mai munkahelyi poén/szlogen:
Hova lett Norbi? Most szívja ki a faxot a nyomtatóból ...........:D:D:D:D:D (kolléganőm said, egy kis magneB6, és Norbi felszívódása után).
Zenék-véletlenül akadtam rá féjszbukon-:
......
A Zene, mert szükségem van rá:
Ma egész délelőtt olvasgattam. Régi és új bejegyzéseket, leveleket.....Érdekes volt végig követni, hogy mi, hogyan alakult bennem (mi halt meg, mi született, mi fog meghalni, és mi fog megszületni).....egyrészt csodás folyamat....mint egy aprócska vízér, ami utat váj magának, majd folyóvá duzzad....s most? Vízesésként, zuhatagként meghal, robajjal zúdul és pusztít mindent ami az útjába kerül? Nem tudom.
Arra is rájöttem, hogy kényszeres vagyok. Tegnap este körbevixoltam a fürdőszobát. Megnyugtatott a takarítás, kikapcsolt. Minden apró kis foltot eltüntettem, mert zavart, hogy ott van. Most tiszta minden, na nem mintha eddig elhanyagoltam volna....egyszerűen most ilyen kedvem volt.
Most nagyon legalja hangulatom van, és félek, és szívesen hozzáb@sznék egy-két tányért a falhoz.
Álmodtam is, de őrültségeket. Azért elmesélem, hátha tereli a gondolataim...
Otthon aludtam -a régi szobámban, a régi ágyamban-, mikor hirtelen álmomban arra ébredtem, hogy egy tatu méretű sün egy óriási lyukat fúrt magának a falban, kaparászott, és bent volt a szőnyegen. Veszedelmes egy állat volt, agresszív és fogvicsorgatós dög, kicsi, de sok tüskével, ami már csak azért is meglepő, mert a süni szeretnivaló és barátságos. Féltem tőle. Főztem neki sóskaszószt és azzal beédesgettem egy bazi nagy dobozba. Aztán a doboz valahogy belekerült egy szatyorba, amiben kitettem az udvarra, de vágtam lyukakat is a dobozra. Visszafeküdtem, de a hatalmas lyuk a falon nem hagyott nyugodni, féltem, hogy visszajön rajta. Betömtem gyurmával....majd csörgött az ébresztő. Elég lökött egy álom volt. Talán csak annyit jelent, hogy sóskára vágyom, vagy ez valami groteszk utórezgése volt a tegnapi napomnak. Megpróbált lomtalanítani az agyam, de rendszerhiba miatt dugába dőlt a kísérlete. Mindenesetre fura volt, mert nem szoktam emlékezni az álmaimra.
Dühös vagyok, szomorú, üres és félek. Nem találom az árnyékom. Azt mondják az okosok, az idő mindenre gyógyír és az idő mindent megold. Őrült nagy baromságnak tartom ezt, de lehet, hogy így van.
Viszont még csak kedd van.....iszonyatos hosszú lesz a hét.
Kitartás mindenkinek!
Ma egész délelőtt olvasgattam. Régi és új bejegyzéseket, leveleket.....Érdekes volt végig követni, hogy mi, hogyan alakult bennem (mi halt meg, mi született, mi fog meghalni, és mi fog megszületni).....egyrészt csodás folyamat....mint egy aprócska vízér, ami utat váj magának, majd folyóvá duzzad....s most? Vízesésként, zuhatagként meghal, robajjal zúdul és pusztít mindent ami az útjába kerül? Nem tudom.
Arra is rájöttem, hogy kényszeres vagyok. Tegnap este körbevixoltam a fürdőszobát. Megnyugtatott a takarítás, kikapcsolt. Minden apró kis foltot eltüntettem, mert zavart, hogy ott van. Most tiszta minden, na nem mintha eddig elhanyagoltam volna....egyszerűen most ilyen kedvem volt.
Most nagyon legalja hangulatom van, és félek, és szívesen hozzáb@sznék egy-két tányért a falhoz.
Álmodtam is, de őrültségeket. Azért elmesélem, hátha tereli a gondolataim...
Otthon aludtam -a régi szobámban, a régi ágyamban-, mikor hirtelen álmomban arra ébredtem, hogy egy tatu méretű sün egy óriási lyukat fúrt magának a falban, kaparászott, és bent volt a szőnyegen. Veszedelmes egy állat volt, agresszív és fogvicsorgatós dög, kicsi, de sok tüskével, ami már csak azért is meglepő, mert a süni szeretnivaló és barátságos. Féltem tőle. Főztem neki sóskaszószt és azzal beédesgettem egy bazi nagy dobozba. Aztán a doboz valahogy belekerült egy szatyorba, amiben kitettem az udvarra, de vágtam lyukakat is a dobozra. Visszafeküdtem, de a hatalmas lyuk a falon nem hagyott nyugodni, féltem, hogy visszajön rajta. Betömtem gyurmával....majd csörgött az ébresztő. Elég lökött egy álom volt. Talán csak annyit jelent, hogy sóskára vágyom, vagy ez valami groteszk utórezgése volt a tegnapi napomnak. Megpróbált lomtalanítani az agyam, de rendszerhiba miatt dugába dőlt a kísérlete. Mindenesetre fura volt, mert nem szoktam emlékezni az álmaimra.
Dühös vagyok, szomorú, üres és félek. Nem találom az árnyékom. Azt mondják az okosok, az idő mindenre gyógyír és az idő mindent megold. Őrült nagy baromságnak tartom ezt, de lehet, hogy így van.
Viszont még csak kedd van.....iszonyatos hosszú lesz a hét.
Kitartás mindenkinek!
2011. febr. 21.
A szellemjárat....amit eddig szerettem.
Zene, visszatértem Ágneshez:
Nagyon sokszor utaztam az utóbbi időben egy általam csak "szellemjáratként" (mondhatnám, hogy fantomjárat, de nem teszem) nevezett buszon. Miért szellemjárat? Nem szerepel egyik nyomtatott menetrendben sem, és miután felszálltam rá az állomáson, utána már csak ott állt meg, ahol le kellett szállnom. Minibusz volt, kényelmes, bár régi, s mivel kevesen tudtak róla, nagyon családias hangulatú. Szerettem, mert lehetett rajta olvasni, zenét hallgatni, elmélkedni.
Ma ugyanezen a szellemjáraton utaztam, és azt hiszem ezt az utazást soha nem fogom elfelejteni. Egyrészt, mert olyan "impulzus" ért, -hogy negatív, vagy pozitív egyenlőre még nem tudom eldönteni, de mindenképp fájdalmas-, másrészt mert ennél jobban azt hiszem soha nem fogom felvállalni az érzéseim. Sokk, könnyek, fájdalom, szomorúság.... a buszon, s ezek még csak meg sem közelítették a valódi érzelmeim. Tartottam magam, de a "túlfolyó" tele lett.
Leszálltam a buszról, leültem a padra, és csak ültem, néztem. Üvölteni, tombolni, toporzékolni tudnék még most is. Egy kicsit meghaltam. És legszívesebben most egyedül szeretnék lenni, és az önsajnálatban fetrengeni. Jó lenne. Fel kell(ene) dolgoznom a ma történteket, el kell gondolkoznom rajta. Az élet tényleg nem habostorta, és soha nem lehet úgy jó valami, hogy az mindenkinek jó legyen. Továbbra is csessze meg a Világegyetem. Miért? Mert igazságtalan, és kegyetlen. Bár a maga kifacsart, kitekert módján, már sok magasztos célt ért el.
De...mi lesz a festéssel, az olvasással, a vadászattal, a henyéléssel, a sikátorral, a könyvekkel, a leolvasókkal, a galambokkal, a szörnnyel, a bizonyítékkal, a növénnyel-amit nem öntözök-, a V.M.-mel....a mindennel?
S most hogyan tovább? Nem tudom. Funkcionálok. Egyenlőre ennyi elég lesz. S ha már ez erőlködés nélkül is menni fog, akkor elgondolkozom a jövőn. Írni sem akartam, de úgy gondoltam le kell jegyeznem az érzéseim, talán a mese tanulságaként.
Lehetőséget kell adnom egy régi-új dolognak, ami talán működhet is, amúgy habostortásan, talán nem. Majd meglátjuk, rajtunk áll vagy bukik. Viszont rossz lehet látnia annak, aki most lát, mert nem Róla szól, mert nem érdemli meg. De sajnos most csak ezzel tudok szolgálni.
Szép álmokat mindenkinek!
Nagyon sokszor utaztam az utóbbi időben egy általam csak "szellemjáratként" (mondhatnám, hogy fantomjárat, de nem teszem) nevezett buszon. Miért szellemjárat? Nem szerepel egyik nyomtatott menetrendben sem, és miután felszálltam rá az állomáson, utána már csak ott állt meg, ahol le kellett szállnom. Minibusz volt, kényelmes, bár régi, s mivel kevesen tudtak róla, nagyon családias hangulatú. Szerettem, mert lehetett rajta olvasni, zenét hallgatni, elmélkedni.
Ma ugyanezen a szellemjáraton utaztam, és azt hiszem ezt az utazást soha nem fogom elfelejteni. Egyrészt, mert olyan "impulzus" ért, -hogy negatív, vagy pozitív egyenlőre még nem tudom eldönteni, de mindenképp fájdalmas-, másrészt mert ennél jobban azt hiszem soha nem fogom felvállalni az érzéseim. Sokk, könnyek, fájdalom, szomorúság.... a buszon, s ezek még csak meg sem közelítették a valódi érzelmeim. Tartottam magam, de a "túlfolyó" tele lett.
Leszálltam a buszról, leültem a padra, és csak ültem, néztem. Üvölteni, tombolni, toporzékolni tudnék még most is. Egy kicsit meghaltam. És legszívesebben most egyedül szeretnék lenni, és az önsajnálatban fetrengeni. Jó lenne. Fel kell(ene) dolgoznom a ma történteket, el kell gondolkoznom rajta. Az élet tényleg nem habostorta, és soha nem lehet úgy jó valami, hogy az mindenkinek jó legyen. Továbbra is csessze meg a Világegyetem. Miért? Mert igazságtalan, és kegyetlen. Bár a maga kifacsart, kitekert módján, már sok magasztos célt ért el.
De...mi lesz a festéssel, az olvasással, a vadászattal, a henyéléssel, a sikátorral, a könyvekkel, a leolvasókkal, a galambokkal, a szörnnyel, a bizonyítékkal, a növénnyel-amit nem öntözök-, a V.M.-mel....a mindennel?
S most hogyan tovább? Nem tudom. Funkcionálok. Egyenlőre ennyi elég lesz. S ha már ez erőlködés nélkül is menni fog, akkor elgondolkozom a jövőn. Írni sem akartam, de úgy gondoltam le kell jegyeznem az érzéseim, talán a mese tanulságaként.
Lehetőséget kell adnom egy régi-új dolognak, ami talán működhet is, amúgy habostortásan, talán nem. Majd meglátjuk, rajtunk áll vagy bukik. Viszont rossz lehet látnia annak, aki most lát, mert nem Róla szól, mert nem érdemli meg. De sajnos most csak ezzel tudok szolgálni.
Szép álmokat mindenkinek!
Képek, hajak....
Régóta tervezgetek egy hajvágást, azt hiszem valami ilyesmit szeretnék majd:
Ezek a képek pedig elvarázsoltak, és igen, lehet férfiakról is erotikus fotót készíteni-az utolsó képen az egyik nagy kedvenc előadóm Seal látható, azt hiszem van miért büszkélkednie Heidi Klum-nak ;)-:
CU!
Ezek a képek pedig elvarázsoltak, és igen, lehet férfiakról is erotikus fotót készíteni-az utolsó képen az egyik nagy kedvenc előadóm Seal látható, azt hiszem van miért büszkélkednie Heidi Klum-nak ;)-:
CU!
2011. febr. 20.
Beleszerettem....és kell, mert csak :D
Egy újabb Cindy Crawford csodás 5th Avenue cipő, amibe beleszerettem, és kell....mert csak.....bár tudom, csak itthon billegnék, és illegnék benne, ugyanis nem járásra találták ki számomra :D Íme:
Mellesleg, nem tudom említettem-e már, de imádom az extrém magassarkú cipőket, annak ellenére, hogy nem tudok bennük stabilan, hosszútávon közlekedni :D Ezért az ilyen és ehhez hasonló darabokat csak "kocsicipőknek" hívom. Arra alkalmasak, hogy beszálljak a kocsiba, beslattyogjak a színházba, bálterembe stb...aztán leüljek, majd visszaslattyogjak benne a kocsiba :D De közben csodálhatom "szerelmem tárgyát" és eszméletlenül szexinek érezhetem magam :D
Következő kép, amit csatolnék a mai Pacman pólóm "élesben" -miután sáskamódjára kiettük a Belfritet a vagyonából- és az új szerelem hajcsattom :D
Jó éjt minden kedves olvasómnak!
Következő kép, amit csatolnék a mai Pacman pólóm "élesben" -miután sáskamódjára kiettük a Belfritet a vagyonából- és az új szerelem hajcsattom :D
Jó éjt minden kedves olvasómnak!
Pacman póló, ez jobban sikerült mint a sütigyurmázás :D
Íme a mai alkotásom, a pacman pólóm :D Ez asszem jobban sikerült mint a sütigyurmázás, ami szerintem jövőhétre marad, addig már nincs időm kísérletezni vele. Pacman póló-mozgó pupillákkal-:
Közben pedig végérvényesen eldöntöttem, hogy lesz egy katicás tetkóm, méghozzá a lábfejemen, és amolyan édes cartoon-os stílusú. A fazon is megvan már, akivel csináltatnám, Török Józsi (http://www.toroktattoo.fw.hu/), nagyon szép munkái vannak, és nem közeli, de ismerős, nyugodt szívvel rábízom majd, és ez is nagyon fontos egy tetoválásnál, ami egész életemet végigkíséri majd.
Pussz és nagy Ölelke mindenkinek!
Közben pedig végérvényesen eldöntöttem, hogy lesz egy katicás tetkóm, méghozzá a lábfejemen, és amolyan édes cartoon-os stílusú. A fazon is megvan már, akivel csináltatnám, Török Józsi (http://www.toroktattoo.fw.hu/), nagyon szép munkái vannak, és nem közeli, de ismerős, nyugodt szívvel rábízom majd, és ez is nagyon fontos egy tetoválásnál, ami egész életemet végigkíséri majd.
Pussz és nagy Ölelke mindenkinek!
I. sütigyurmázásom, égés :D, más: Én hárman!
Először szokásomhoz híven egy-két muzíííkkáááá, két külön stílus, de most mindkettőt imádom, íme:
Nos a sütigyurmák....valamit benéztem :D és túlsütöttem őket, olyannyira, hogy már csak a szagokra és a füstre lettem figyelmes, és sajnos sz@rrá égtek a sütőben :D De azért használhatók, és prototípusok, innen már csak felfelé vezet az út :D Íme ők:
A szivecskében maci+cica kombót, csigát, és karkötőt a párom készítette, szerintem elsőre ezek is jók lettek. A saját kreálmányaim közül a legjobb a katicás gyűrű lett, talán az nem szenesedett el annyira :) Csontváry Jack és a denevér kissé megsínylették a sütést, de azt hiszem kitűző lesz belőlük, ahogy a nagy csápos katicából is. És nem csüggedek, nem adom fel, ez egy kezdeti sikertelenség volt, ma tovább próbálkozom :D
Más: Azt hiszem 3 nő lakozik bennem, talán másban is, akik most, és talán mindörökké, harcolnak egymással. Van egy "észnőm", egy "szívnőm", és egy "ősnőm". Mindegyiket más vezérel, mindnek más a fontos, mást akar. Az ősnőm egy ösztönlény, nem lehet becsapni, de sosem tud hazudni. A szívnőm egy szentimentális érzelgős lény, akit nem könnyű becsapni, de az ösztönnél sokkal magasztosabb érzések vezérlik, motiválják. Az észnőm egy számító DÖG. Talán be lehet csapni, de könyörtelen és Jászai-díjas érdemes művész. Az ősnő és szívnő talán egy egységet alkotnak, mert egyik nélkül nem teljes a másik, bár megfelelően funkcionálnak. Az észnő viszont magánzó, nincs tekintettel és racionális. Melyikre lehet/kell hallgatni? Talán a háromból kettő ugyanazt akarja, de a harmadik folyamatosan felülírja....vagy mégsem. Tanácstalan vagyok, vagy csak még magamnak sem merem bevallani a döntésem? Nem tudom, de hamarosan el kell határozni magam, mert a jelenlegi állapotomnál csak jobb lehet. Vagyis rosszul fogalmazok, nem jobb, hanem könnyebb, a megkönnyebbülés érzésével.
Szép napot, jó zsizsikelést mindenkinek!CU!
Nos a sütigyurmák....valamit benéztem :D és túlsütöttem őket, olyannyira, hogy már csak a szagokra és a füstre lettem figyelmes, és sajnos sz@rrá égtek a sütőben :D De azért használhatók, és prototípusok, innen már csak felfelé vezet az út :D Íme ők:
Más: Azt hiszem 3 nő lakozik bennem, talán másban is, akik most, és talán mindörökké, harcolnak egymással. Van egy "észnőm", egy "szívnőm", és egy "ősnőm". Mindegyiket más vezérel, mindnek más a fontos, mást akar. Az ősnőm egy ösztönlény, nem lehet becsapni, de sosem tud hazudni. A szívnőm egy szentimentális érzelgős lény, akit nem könnyű becsapni, de az ösztönnél sokkal magasztosabb érzések vezérlik, motiválják. Az észnőm egy számító DÖG. Talán be lehet csapni, de könyörtelen és Jászai-díjas érdemes művész. Az ősnő és szívnő talán egy egységet alkotnak, mert egyik nélkül nem teljes a másik, bár megfelelően funkcionálnak. Az észnő viszont magánzó, nincs tekintettel és racionális. Melyikre lehet/kell hallgatni? Talán a háromból kettő ugyanazt akarja, de a harmadik folyamatosan felülírja....vagy mégsem. Tanácstalan vagyok, vagy csak még magamnak sem merem bevallani a döntésem? Nem tudom, de hamarosan el kell határozni magam, mert a jelenlegi állapotomnál csak jobb lehet. Vagyis rosszul fogalmazok, nem jobb, hanem könnyebb, a megkönnyebbülés érzésével.
Szép napot, jó zsizsikelést mindenkinek!CU!
2011. febr. 18.
Tintapaca másképp :) és a háziállatom :)
Először a háziállatkám mutatnám be, imádom, de persze ez azt is jelenti, hogy nem fogságban nevelkedik, így a kamera előtti pózolása után szabadon engedtem, Íme Ő:
Olvasgatáshoz pedig ma a következő egyik nagyon kedvenc számom ajánlom:
A tintapaca másképp, más értelemben. Első hallásra a tintapaca szó, szerintem mindenkiben egy bosszúsággal teli élményt jelenthet. Fehér ing, fontos, ünnepi esemény, nem fog az íróeszköz, idegesen, de titokban próbálkozva rázogatjuk, majd placcs...Egy csepp az ingünkön köt ki. Francba. Biztos mindenki látta, látja, és csak arra figyelnek, és soha az életbe nem fog kijönni belőle, pedig ez a kedvenc ingem, most pedig dobhatom a kukába....
Én másképp látom. Sokunknak talán soha, vagy csak egyszer lesz tintapacás az inge. De mi is történik ilyenkor valójában? Egy régi kedves barátunk, az íróeszközünk (eszközeink) mindig jó szolgálatot tettek, de egyszer valami történik és egy csepp az ingünkre csöppen a tintából. Apró csepp, de szépen lassan terjed szét a szövetben, szinte bele égetve magát, mintha mindig ott lett volna. Terjed a folt, s nem tudni mi lesz belőle, meghatározhatatlan, de figyeljük, csodáljuk milyen formát, alakot ölt a szöveten. Nem lehet eltávolítani, s ha sikerül is valamennyire a helye örökre ott marad. Mert eggyé vált a szövettel végérvényesen. Dörzsölhetjük, moshatjuk, hipózhatjuk, eltakarhatjuk....de attól még ott lesz. S ha már más nem is látja, mi még akkor is látni fogjuk, és tudni, hogy hol volt. De ez így van jól. Ezt el kell fogadnunk, vannak megmásíthatatlan dolgok az életünkben.
Ma este az egyik hipermarketbe, megint festőállványokra, vásznakra és ecsetkészletekre bukkantam. Direkt kínoznak vele, véleményem szerint biztosan tudják, mennyire szeretnék már festeni, pedig hobbiból szerintem még sosem festettem :) De eljön annak is az ideje. A kép, az érzés viszont már régóta bennem él. Nyár van, süt a nap, melynek fénye beragyogja a szobát, az ablak nyitva, a nyári szellő simogat. Jómagam abban a ruhában, mert a ruhám is megvan hozzá (bohókás kis kötényke szerű, telis-tele csupa színnel/folttal/gombbal, és két hatalmas zsebbel) ott állok a festőállvány előtt, egyik kezemben a paletta, a másikban...semmi. Az ujjammal festek, amihez éppen kedvem van, amilyen kedvem van, és ahova kedvem tartja. Örömmel tölt el, töltene el.
Zárom soraim, holnap sütigyurmázok, csatolok majd képet a "végtermékekről".
Kellemes jó éjszakát mindenkinek! Álmodjunk szépeket :)
Olvasgatáshoz pedig ma a következő egyik nagyon kedvenc számom ajánlom:
A tintapaca másképp, más értelemben. Első hallásra a tintapaca szó, szerintem mindenkiben egy bosszúsággal teli élményt jelenthet. Fehér ing, fontos, ünnepi esemény, nem fog az íróeszköz, idegesen, de titokban próbálkozva rázogatjuk, majd placcs...Egy csepp az ingünkön köt ki. Francba. Biztos mindenki látta, látja, és csak arra figyelnek, és soha az életbe nem fog kijönni belőle, pedig ez a kedvenc ingem, most pedig dobhatom a kukába....
Én másképp látom. Sokunknak talán soha, vagy csak egyszer lesz tintapacás az inge. De mi is történik ilyenkor valójában? Egy régi kedves barátunk, az íróeszközünk (eszközeink) mindig jó szolgálatot tettek, de egyszer valami történik és egy csepp az ingünkre csöppen a tintából. Apró csepp, de szépen lassan terjed szét a szövetben, szinte bele égetve magát, mintha mindig ott lett volna. Terjed a folt, s nem tudni mi lesz belőle, meghatározhatatlan, de figyeljük, csodáljuk milyen formát, alakot ölt a szöveten. Nem lehet eltávolítani, s ha sikerül is valamennyire a helye örökre ott marad. Mert eggyé vált a szövettel végérvényesen. Dörzsölhetjük, moshatjuk, hipózhatjuk, eltakarhatjuk....de attól még ott lesz. S ha már más nem is látja, mi még akkor is látni fogjuk, és tudni, hogy hol volt. De ez így van jól. Ezt el kell fogadnunk, vannak megmásíthatatlan dolgok az életünkben.
Ma este az egyik hipermarketbe, megint festőállványokra, vásznakra és ecsetkészletekre bukkantam. Direkt kínoznak vele, véleményem szerint biztosan tudják, mennyire szeretnék már festeni, pedig hobbiból szerintem még sosem festettem :) De eljön annak is az ideje. A kép, az érzés viszont már régóta bennem él. Nyár van, süt a nap, melynek fénye beragyogja a szobát, az ablak nyitva, a nyári szellő simogat. Jómagam abban a ruhában, mert a ruhám is megvan hozzá (bohókás kis kötényke szerű, telis-tele csupa színnel/folttal/gombbal, és két hatalmas zsebbel) ott állok a festőállvány előtt, egyik kezemben a paletta, a másikban...semmi. Az ujjammal festek, amihez éppen kedvem van, amilyen kedvem van, és ahova kedvem tartja. Örömmel tölt el, töltene el.
Zárom soraim, holnap sütigyurmázok, csatolok majd képet a "végtermékekről".
Kellemes jó éjszakát mindenkinek! Álmodjunk szépeket :)
2011. febr. 17.
Gondolkodó nőtársaimnak és egy kis muzííkááá :)
Először csatolnám a muzsikát, hallgassuk együtt, örömtáncoljunk, lazítsunk. (Ezt a blogbejegyzést még tegnap este elkezdtem, sokat írtam, majd a technika ördöge ismét közbeszólt, szabadságra ment a net :D ismét)
Tegnap egy észrevétel, kérdés-persze csak amolyan költői- fogalmazódott meg bennem. Főleg nőtársaim felé. Vajon hagyjuk-e a férfiaknak, hogy nőként kezeljenek minket, vagy ez csak amolyan misztikus elvárás, hogy éreztessék velünk azt, amit még mi magunk sem tudunk megfogalmazni. Továbbá, mi Nők, éreztetjük-e a férfiakkal, hogy férfiak?
Egy férfi hogyan tudja éreztetni a nővel, hogy Nő? Kedvességgel, udvariassággal, odafigyeléssel, udvarlással, elfogadással....Megadjuk minderre a lehetőséget? S ha megvan a lehetőség, képesek vagyunk fogadni? Nem feltétlenül. Miért kellene azt gondolnunk, hogy egy bók, egy gesztus valami disznóság takarója? Miért ne fogadhatnánk el az előzékenységüket, csak úgy önmagáért, és miért ne viszonozhatnánk egy csábos mosollyal? Továbbá ha fogadjuk, ha képesek vagyunk fogadni, akkor éljük is meg és köszönjük meg, értékeljük. A férfivel így éreztetjük, hogy férfi.
A nő nem attól nő, hogy jól főz, rendben tartja, vezeti a háztartást, egyszerre százezer dologra figyel, erre egy férfi is képes, ezek emberi tulajdonságok. Ugyanakkor nem is attól nő, hogy ha füttyentenek akkor átvált Pamela Anderson-ra és megadja magát. Hova tűnt a női tartás? Soha ne felejtsük el, hogy az élet nagyon sok területén, mi nők vagyunk döntési helyzetben. Egy nő akkor szeretkezik, amikor szeretne, egy férfi, amikor lehetősége van rá. Egy nő akkor és úgy vállal gyermeket, ahogy szeretne, egy férfi ahogy megadatik neki a lehetőség. Egy nő akkor, és úgy változtat a kapcsolatán, ahogy szeretné, mert sokkal több "eszköz" áll rendelkezésére, mint a férfinak.
Amíg nem tudjuk megélni saját nőiségünk, addig nem várhatjuk el mástól sem, hogy ezt felfedezze bennünk, illetve addig mi magunk sem vagyunk képesek másban az Ő nemiségét felfedezni, erősíteni.
Miért kell a saját korlátaink között élni? Ki mondja, határozza meg, hogy hogyan kell éreznünk? Saját magunk, és erre figyeljünk!
Azt hiszem olvasnunk kéne Tőle, ma felkeltették az érdeklődésem az írásai iránt: Gabriel García Márquez.
Tegnap egy észrevétel, kérdés-persze csak amolyan költői- fogalmazódott meg bennem. Főleg nőtársaim felé. Vajon hagyjuk-e a férfiaknak, hogy nőként kezeljenek minket, vagy ez csak amolyan misztikus elvárás, hogy éreztessék velünk azt, amit még mi magunk sem tudunk megfogalmazni. Továbbá, mi Nők, éreztetjük-e a férfiakkal, hogy férfiak?
Egy férfi hogyan tudja éreztetni a nővel, hogy Nő? Kedvességgel, udvariassággal, odafigyeléssel, udvarlással, elfogadással....Megadjuk minderre a lehetőséget? S ha megvan a lehetőség, képesek vagyunk fogadni? Nem feltétlenül. Miért kellene azt gondolnunk, hogy egy bók, egy gesztus valami disznóság takarója? Miért ne fogadhatnánk el az előzékenységüket, csak úgy önmagáért, és miért ne viszonozhatnánk egy csábos mosollyal? Továbbá ha fogadjuk, ha képesek vagyunk fogadni, akkor éljük is meg és köszönjük meg, értékeljük. A férfivel így éreztetjük, hogy férfi.
A nő nem attól nő, hogy jól főz, rendben tartja, vezeti a háztartást, egyszerre százezer dologra figyel, erre egy férfi is képes, ezek emberi tulajdonságok. Ugyanakkor nem is attól nő, hogy ha füttyentenek akkor átvált Pamela Anderson-ra és megadja magát. Hova tűnt a női tartás? Soha ne felejtsük el, hogy az élet nagyon sok területén, mi nők vagyunk döntési helyzetben. Egy nő akkor szeretkezik, amikor szeretne, egy férfi, amikor lehetősége van rá. Egy nő akkor és úgy vállal gyermeket, ahogy szeretne, egy férfi ahogy megadatik neki a lehetőség. Egy nő akkor, és úgy változtat a kapcsolatán, ahogy szeretné, mert sokkal több "eszköz" áll rendelkezésére, mint a férfinak.
Amíg nem tudjuk megélni saját nőiségünk, addig nem várhatjuk el mástól sem, hogy ezt felfedezze bennünk, illetve addig mi magunk sem vagyunk képesek másban az Ő nemiségét felfedezni, erősíteni.
Miért kell a saját korlátaink között élni? Ki mondja, határozza meg, hogy hogyan kell éreznünk? Saját magunk, és erre figyeljünk!
Azt hiszem olvasnunk kéne Tőle, ma felkeltették az érdeklődésem az írásai iránt: Gabriel García Márquez.
2011. febr. 15.
Éljenek a vicces dokik, és francba a technika ördögével :)
Először is, majdnem nem tudtam írni ma, ugyanis elment a net szabadságra :D
Valahogy aztán csak visszajött, meghallotta a jajveszékelésem, s megsajnált :)
Kb. fél órája hallgatom Seal egyik számát, ami táncra csábított, megosztom, és hozzám hasonlóan élvezze mindenki, s talán mozduljon meg rá :)
Ma voltam a reumatológián. Hosszú sztori, volt egy beutalóm, hát menni kellett, de szerencsére a sok hűhó semmiért esete igazolódott be-nagyjából-. Időpontra mentem, 2 órára. Délig dolgoztam, kb. fél 2-re ott voltam, biztos ami biztos alapon. Beadtam a beutalóm rögvest, aztán türelmesen vártam. Olvastam, zenét hallgattam, játszottam, olvastam, pisiltem, rágóztam, olvastam, telefonáltam....bosszankodtam :) Kb. negyed5-re jutottam be. Ennyit az időpontról. Mondhatták volna inkább, hogy előjegyzés szükséges, aztán megyek amikor tudok a rendelési időn belül. Hallgathattam a pletykákat, politizálást.....felemelő élmény volt :D
Kellőképpen felspanolva indultam a vizsgálatra, miután végre szólítottak. Aztán jött a kellemes csalódás. Az orvos-talán hobbi nőgyógyász :D-, mikor beléptem, felállt, bemutatkozott, kezeltünk...Majd amíg leültem, lepakoltam, konstatálta, hogy jó kis könyvet olvasok, és azt kérte meséljem el, hogy egy ilyen szemtelenül fiatal és csinos nő mit is keres a reumatológián :D Hátast dobtam a kérdésétől, vihogtam, mint egy elsőbálozó :D Elmeséltem a kis sztorimat, majd vetkőzni kellett :D Mármint úgy orvosilag, meg a vizsgálat miatt (enyhe gerincferdülés gyanúja miatt). A következő hátas jött, miután lekaptam a felsőt. Azt az eget milyen gyönyörű vékony dereka van. Nem vették ki a lengőbordáját? :D Mondtam, hogy tudtommal megvan az összes :D Remek-mondta. Ezután, gondolom az izületek mozgását meg ilyeneket vizsgálván tekergetett jobbra is balra, mindenhova. Azt mondta, hagyjam magam nyugodtan :) Jött a talpvizsgálat, no itt a probléma, Kegyednek "igen lapos talpa" van. :D Kicsit diagnosztizált, diktált, elmesélte, hogy miért kell állandóan lúdtalp betétet hordani, hogyan mozog a láb járás közben és mi hova terhelődik, és ez miért nem jó, és hogyan lesz jó. Ilyen komplett magyarázatba még nem volt részem, pedig voltam már egy-két vizsgálaton. Majd beszélgettünk egy kicsit a munkámról, az úszásról, a hastáncról...stb. A végén pedig elmondta, hogyha rosszabb lesz a helyzet, vagy fájdalmaim vannak stb.....akkor vár egy következő randevúra :D Ismét felállás, kezelés. Tényleg kellemes csalódás volt a hosszas várakozás után :)
Valamiért eszembe jutott ma az egyik kedvenc lábbelim is :D a gumijeló (így hívom, nem tudom már, hogy miért). Tavaly árvíz környékén fotóztam, szerintem jó kis kép lett :D Íme:
Következő témám, egy kérdés lenne inkább, amire várom, várnám a visszajelzéseket. Ki mit gondol a gruppenről, nyitott kapcsolatokról. Csak őszintén!
Kellemes jó éjszakát kívánok minden kedves olvasómnak! És semmiképp sem V.M. mindenkinek, mert ez valami személyesebb ennél :D Irány a háziwellness mindenkinek!
Valahogy aztán csak visszajött, meghallotta a jajveszékelésem, s megsajnált :)
Kb. fél órája hallgatom Seal egyik számát, ami táncra csábított, megosztom, és hozzám hasonlóan élvezze mindenki, s talán mozduljon meg rá :)
Ma voltam a reumatológián. Hosszú sztori, volt egy beutalóm, hát menni kellett, de szerencsére a sok hűhó semmiért esete igazolódott be-nagyjából-. Időpontra mentem, 2 órára. Délig dolgoztam, kb. fél 2-re ott voltam, biztos ami biztos alapon. Beadtam a beutalóm rögvest, aztán türelmesen vártam. Olvastam, zenét hallgattam, játszottam, olvastam, pisiltem, rágóztam, olvastam, telefonáltam....bosszankodtam :) Kb. negyed5-re jutottam be. Ennyit az időpontról. Mondhatták volna inkább, hogy előjegyzés szükséges, aztán megyek amikor tudok a rendelési időn belül. Hallgathattam a pletykákat, politizálást.....felemelő élmény volt :D
Kellőképpen felspanolva indultam a vizsgálatra, miután végre szólítottak. Aztán jött a kellemes csalódás. Az orvos-talán hobbi nőgyógyász :D-, mikor beléptem, felállt, bemutatkozott, kezeltünk...Majd amíg leültem, lepakoltam, konstatálta, hogy jó kis könyvet olvasok, és azt kérte meséljem el, hogy egy ilyen szemtelenül fiatal és csinos nő mit is keres a reumatológián :D Hátast dobtam a kérdésétől, vihogtam, mint egy elsőbálozó :D Elmeséltem a kis sztorimat, majd vetkőzni kellett :D Mármint úgy orvosilag, meg a vizsgálat miatt (enyhe gerincferdülés gyanúja miatt). A következő hátas jött, miután lekaptam a felsőt. Azt az eget milyen gyönyörű vékony dereka van. Nem vették ki a lengőbordáját? :D Mondtam, hogy tudtommal megvan az összes :D Remek-mondta. Ezután, gondolom az izületek mozgását meg ilyeneket vizsgálván tekergetett jobbra is balra, mindenhova. Azt mondta, hagyjam magam nyugodtan :) Jött a talpvizsgálat, no itt a probléma, Kegyednek "igen lapos talpa" van. :D Kicsit diagnosztizált, diktált, elmesélte, hogy miért kell állandóan lúdtalp betétet hordani, hogyan mozog a láb járás közben és mi hova terhelődik, és ez miért nem jó, és hogyan lesz jó. Ilyen komplett magyarázatba még nem volt részem, pedig voltam már egy-két vizsgálaton. Majd beszélgettünk egy kicsit a munkámról, az úszásról, a hastáncról...stb. A végén pedig elmondta, hogyha rosszabb lesz a helyzet, vagy fájdalmaim vannak stb.....akkor vár egy következő randevúra :D Ismét felállás, kezelés. Tényleg kellemes csalódás volt a hosszas várakozás után :)
Valamiért eszembe jutott ma az egyik kedvenc lábbelim is :D a gumijeló (így hívom, nem tudom már, hogy miért). Tavaly árvíz környékén fotóztam, szerintem jó kis kép lett :D Íme:
Kellemes jó éjszakát kívánok minden kedves olvasómnak! És semmiképp sem V.M. mindenkinek, mert ez valami személyesebb ennél :D Irány a háziwellness mindenkinek!
2011. febr. 14.
Piros orr, de nem bohócdoktor
Sajnos megfáztam. Fáj a torkom, a fejem, az orrom, köhögök, és már hőemelkedésem is van-ami még nem probléma, hisz felvette a kesztyűt a szervezetem. C-vitamin hegyeket döntök magamba, meg minden más vitamint, meg citromos forró teát, egy kis gesztenye mézzel, vagy fenyőmézzel-éljen a piacos mézesbácsi és az Ő mézturkája :D
Ma meló után betévedtem egy ajándékboltba, ahol azonnal megleptem magam 3 db katicás gyertyával-sajnos már csak ennyi volt- Egyszerűen imádnivalóak! Ott figyeltek és vártak a polcon a sok .....pfff.....mittomén mi mellett, ugyanis elvakultan csak rájuk tudtam koncentrálni :D Imádom a katicás dolgokat, de ha kapok valami használhatót, vagy fogyaszthatót, akkor azt "rendeltetésszerűen" magamévá teszem. Ilyen pl.: a katicás marcipán. Ha kapok, örülök neki, cuki, pislogok rá egy kis ideig, szemezünk, majd befalom :D Rosszabb lenne, ha hagynám tönkremenni, beporosodni, kiszáradni, mint a csörögefánkot. De ilyen lesz a katicás gyertya is. Most van 3, de ebből max. 1 marad meg, a többit "elégetem". Mert nekik úgy a legjobb-és igen, megszemélyesítek egy tárgyat :D
Azt hiszem végleg eldöntöttem, hogy tuti lesz egy katicás tetkóm. A helyét és formáját/dizájnját még nem tudom, de hogy lesz, az biztos. A szemöldököm már kitetováltattam, és egyszerűen imádom. Szeretem, mert szép, és mindig szép, és nincs vele macera :) Megmutatom:
Szerintem tényleg szuper lett -igen az egy Voldemorttal történő csata utáni heg a homlokomon- , a kozmetikus csaj meg isteni, aki készítette, mármint a tetkót :). Mindenkinek csodás szemöldököket tervez/kivitelez.
Ma azt olvastam, hogy általában mindannyian úgy élünk, olyan döntéseket hozunk, és úgy, ahogyan a születésünk lezajlott. Pl.: én személy szerint gyorsan megindultam, és gyorsan kijöttem, látni akartam a világot. No ez most sincs másképp. Nem jellemző, hogy túl sokat gondolkozok, inkább cselekszek. Szerintem ez felettébb érdekes téma, érdemes jobban utána járni, s mindenki gondolja végig, Ő hogyan, kérdezze meg az Anyukáját, a családot, hátha ezáltal is többet megtudhatunk saját gondolkodásunk, vagy nem gondolkodásunk miértjéről :)
Más, sikerült rávenni magam, hogy végigolvassam a kölcsönkönyvet, amit kaptam (Anne Rice: Pandora a vámpír). Na nem azért, mert rossz volt, hanem pont ellenkezőleg, annyira szép volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon tetszett. Ezúton is köszönöm, tudom van még ott, ahonnan ez jött, ma már el is kezdtem a következőt: Vámpírok, dark fantasy gyűjtemény. Kíváncsian várom, milyen lesz, bár tartok tőle, hogy a Pandorás az úgymond első szerelem, amit nem lehet felülmúlni :)
Még egy fontos dolog, találtam vaterán sütibabát :D Annyira, de annyira szeretnék egyet, olyan cuki, hogy meghalok tőle, érte.....úgyhogy veszek is. Nagyon sok fajta van belőle, és mindnek más az illata, sajnos vaterán még csak egy fajta van, de ha már 25 évet vártam egyre, -najó, talán annyit nem, ugyanis nem csecsemő koromtól szeretnék egyet-, akkor még egy kicsit kibírok. Talán Ő az igazi (Taffy Tammy)-de még jöhet Bon Bon is-:
És hogyan férhet meg a sütibaba, a katica, a vámpírszeretet, az underground hastánc....stb. egymás mellett....egész jól, azt hiszem.
Most megyek háziwellness-ezni, katicagyertyafényes fürdeni :D
Kellemes jó éjszakát minden kedves olvasómnak, és Boldog Valentin Napot-csak azért is-. És lehet ide írnom, vagy kívánnom, hogy V.M.? Fogalmam sincs, majd egyszer rájövök :D
Ma meló után betévedtem egy ajándékboltba, ahol azonnal megleptem magam 3 db katicás gyertyával-sajnos már csak ennyi volt- Egyszerűen imádnivalóak! Ott figyeltek és vártak a polcon a sok .....pfff.....mittomén mi mellett, ugyanis elvakultan csak rájuk tudtam koncentrálni :D Imádom a katicás dolgokat, de ha kapok valami használhatót, vagy fogyaszthatót, akkor azt "rendeltetésszerűen" magamévá teszem. Ilyen pl.: a katicás marcipán. Ha kapok, örülök neki, cuki, pislogok rá egy kis ideig, szemezünk, majd befalom :D Rosszabb lenne, ha hagynám tönkremenni, beporosodni, kiszáradni, mint a csörögefánkot. De ilyen lesz a katicás gyertya is. Most van 3, de ebből max. 1 marad meg, a többit "elégetem". Mert nekik úgy a legjobb-és igen, megszemélyesítek egy tárgyat :D
Azt hiszem végleg eldöntöttem, hogy tuti lesz egy katicás tetkóm. A helyét és formáját/dizájnját még nem tudom, de hogy lesz, az biztos. A szemöldököm már kitetováltattam, és egyszerűen imádom. Szeretem, mert szép, és mindig szép, és nincs vele macera :) Megmutatom:
Szerintem tényleg szuper lett -igen az egy Voldemorttal történő csata utáni heg a homlokomon- , a kozmetikus csaj meg isteni, aki készítette, mármint a tetkót :). Mindenkinek csodás szemöldököket tervez/kivitelez.
Ma azt olvastam, hogy általában mindannyian úgy élünk, olyan döntéseket hozunk, és úgy, ahogyan a születésünk lezajlott. Pl.: én személy szerint gyorsan megindultam, és gyorsan kijöttem, látni akartam a világot. No ez most sincs másképp. Nem jellemző, hogy túl sokat gondolkozok, inkább cselekszek. Szerintem ez felettébb érdekes téma, érdemes jobban utána járni, s mindenki gondolja végig, Ő hogyan, kérdezze meg az Anyukáját, a családot, hátha ezáltal is többet megtudhatunk saját gondolkodásunk, vagy nem gondolkodásunk miértjéről :)
Más, sikerült rávenni magam, hogy végigolvassam a kölcsönkönyvet, amit kaptam (Anne Rice: Pandora a vámpír). Na nem azért, mert rossz volt, hanem pont ellenkezőleg, annyira szép volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon tetszett. Ezúton is köszönöm, tudom van még ott, ahonnan ez jött, ma már el is kezdtem a következőt: Vámpírok, dark fantasy gyűjtemény. Kíváncsian várom, milyen lesz, bár tartok tőle, hogy a Pandorás az úgymond első szerelem, amit nem lehet felülmúlni :)
Még egy fontos dolog, találtam vaterán sütibabát :D Annyira, de annyira szeretnék egyet, olyan cuki, hogy meghalok tőle, érte.....úgyhogy veszek is. Nagyon sok fajta van belőle, és mindnek más az illata, sajnos vaterán még csak egy fajta van, de ha már 25 évet vártam egyre, -najó, talán annyit nem, ugyanis nem csecsemő koromtól szeretnék egyet-, akkor még egy kicsit kibírok. Talán Ő az igazi (Taffy Tammy)-de még jöhet Bon Bon is-:
És hogyan férhet meg a sütibaba, a katica, a vámpírszeretet, az underground hastánc....stb. egymás mellett....egész jól, azt hiszem.
Most megyek háziwellness-ezni, katicagyertyafényes fürdeni :D
Kellemes jó éjszakát minden kedves olvasómnak, és Boldog Valentin Napot-csak azért is-. És lehet ide írnom, vagy kívánnom, hogy V.M.? Fogalmam sincs, majd egyszer rájövök :D
2011. febr. 13.
a dublőrök éjszakája :)
A tegnap esti -és ma hajnali- valentin napi bál, talán életem eddigi legjobb bálja volt. Jó hangulat, jó társaság, jó zene és jó ételek. Falusi bál volt, de nagyon közvetlen és családias hangulatban mulatoztunk. Megtudhattuk a jó házasság titkát is, a megfelelő mennyiségű, és minőségű dublőrök alkalmazása :D Valamint, hogy egy jótékonysági bált nem a táncparketten, hanem a büfében lehet támogatni :D
Továbbá kiderült, hogy filmsztár vagyok, csak még én nem tudok róla. De várom a felkéréseket :D
Összességében nagyon jó kis éjszaka volt. Műszempilláim még mindig megvannak :)
Most készülnünk kell uncsitesóm szülinapjára, bár álmos vagyok, és kevésbé szalonképes, de majd túléljük valahogy :)
A sütigyurmázás szerintem nem fog összejönni a hétvégén, de nem csüggedek, időm van bőven :)
Jó zsizsikelést mindenkinek, és szép napot! Pusssszzzz!!!!
Továbbá kiderült, hogy filmsztár vagyok, csak még én nem tudok róla. De várom a felkéréseket :D
Összességében nagyon jó kis éjszaka volt. Műszempilláim még mindig megvannak :)
Most készülnünk kell uncsitesóm szülinapjára, bár álmos vagyok, és kevésbé szalonképes, de majd túléljük valahogy :)
A sütigyurmázás szerintem nem fog összejönni a hétvégén, de nem csüggedek, időm van bőven :)
Jó zsizsikelést mindenkinek, és szép napot! Pusssszzzz!!!!
2011. febr. 12.
good morning sunshine :) + felhívás!
Ma reggel, vagyis kb. fél10 körül ;) arra ébredtem, hogy az ablakon beszűrődő napfény simogatja az arcom. Csodás volt erre kelni. Lételemem a napfény :) Remekül aludtam, kipihentem magam, amire már nagyon nagy szükségem volt. Most épp egyedül vagyok itthon, ami szintén nagyon jó. Zenét hallgatok, főzőcskézek, táncolgatok. Ennyi.
Este bál, úgyhogy ruhát kell készíteni, hajat csinálni, körmöt lakkozni, műszempillát ragasztani, sminkelni....:) úgyhogy full szervíz :D
Továbbra is várom azok jelentkezését, akik miskolciak, vagy -közeliek és érdeklődnek az underground hastánc iránt. Ha még nem is találunk oktatót, közös erővel talán többre megyünk a tanulásában :)
Szép napot mindenkinek! Jó zsizsikelést!
Este bál, úgyhogy ruhát kell készíteni, hajat csinálni, körmöt lakkozni, műszempillát ragasztani, sminkelni....:) úgyhogy full szervíz :D
Továbbra is várom azok jelentkezését, akik miskolciak, vagy -közeliek és érdeklődnek az underground hastánc iránt. Ha még nem is találunk oktatót, közös erővel talán többre megyünk a tanulásában :)
Szép napot mindenkinek! Jó zsizsikelést!
2011. febr. 11.
Toborzás! :)
Underground hastáncot Miskolcra!!!Le az önkényuralommal!!! :D Csak fojtatva az előző bejegyzést, követeléseimnek adtam hangot (vagyis betűt) :) Keresem ezúton is, hasonló érdeklődésű, miskolci, vagy -közeli embertársaimat, akiknek szintén jól áll a kezükben a traszparens :D Annyira dühítő számtalanszor azzal szembesülni, hogy bármilyen szuper új hobbiötletem van, legközelebb tőlem fényévekre van az a hely, ahol tanulni, tapasztalni lehet. Azt hiszem beszerzek valamilyen underground hastánc oktató dvd-t, meg letöltök videókat a jútyúbról :) és megtanulom autodidakta, mint Csikós Szabolcs a néptáncot :D Ha neki ment, nekem is fog :D
A kedvem már jobb, egy kis elmeürítés-vagy inkább tompítás-, és háziwellness után :D
Jó éjt, szép álmokat minden kedves és ádáz olvasómnak :D
A kedvem már jobb, egy kis elmeürítés-vagy inkább tompítás-, és háziwellness után :D
Jó éjt, szép álmokat minden kedves és ádáz olvasómnak :D
'Senki nincs megértve...'
Linkekkel kezdeném:
A mai mottó pedig, amiről a második dal is szól, most abszolút helytálló. Most elegem van mindenből és mindenkiből. Úgy érzem egyre inkább elhatalmasodik rajtam a közöny. Szeretnék egyedül lenni, senkivel és semmivel sem foglalkozni. Jól esne egy gyertyafényes, aromaterápiás forró fürdő, nagy habokkal és jó zenével, ahol kizárólag a saját gondolataim vannak velem. Vagy még azok sem. Ezt követhetné egy puha, meleg pléd és egy bögre forró tea társaságában egy jó kis krimi. Esetleg arcpakolás, halk zene, és relaxálás. Semmi másra nem vágyom most.
Tegnap sikerült süthető gyurmát vennem, és felvarrható mozgó pupillákat. Talán ha lesz egy kis időm a hétvégén alkotni is tudok valamit. Katica és Csontváry Jack biztos, hogy készülőben van, gyűrű, füli vagy medál formájában, illetve egy újabb őrült póló.
Ma ismét "rákaptam" Virág Judit törzsi hastáncvideóira, meg a bbdc-re (babylon bellydance). Szeretnék tőle, nála tanulni :) Íme egy link:
Most lassan megyek, mert lejár a munkaidőm, és eszem ágában sincs tovább maradni :)
CU mindenkinek!
Még egy utolsó link, mert ez hihetetlen :D :
A mai mottó pedig, amiről a második dal is szól, most abszolút helytálló. Most elegem van mindenből és mindenkiből. Úgy érzem egyre inkább elhatalmasodik rajtam a közöny. Szeretnék egyedül lenni, senkivel és semmivel sem foglalkozni. Jól esne egy gyertyafényes, aromaterápiás forró fürdő, nagy habokkal és jó zenével, ahol kizárólag a saját gondolataim vannak velem. Vagy még azok sem. Ezt követhetné egy puha, meleg pléd és egy bögre forró tea társaságában egy jó kis krimi. Esetleg arcpakolás, halk zene, és relaxálás. Semmi másra nem vágyom most.
Tegnap sikerült süthető gyurmát vennem, és felvarrható mozgó pupillákat. Talán ha lesz egy kis időm a hétvégén alkotni is tudok valamit. Katica és Csontváry Jack biztos, hogy készülőben van, gyűrű, füli vagy medál formájában, illetve egy újabb őrült póló.
Ma ismét "rákaptam" Virág Judit törzsi hastáncvideóira, meg a bbdc-re (babylon bellydance). Szeretnék tőle, nála tanulni :) Íme egy link:
Most lassan megyek, mert lejár a munkaidőm, és eszem ágában sincs tovább maradni :)
CU mindenkinek!
Még egy utolsó link, mert ez hihetetlen :D :
2011. febr. 10.
Életérzés idézettel
"...Megmondom, mit akarok. Szeress engem, Marius, szeress engem, de hagyj békén! - kiáltottam. Nem is fogalmaztam meg előre. Csak úgy jöttek belőlem a szavak. - Hagyj békén, hogy magam kereshessem a vigasztalásomat, a módokat az életben maradáshoz, akármilyen szamárnak vagy értelmetlennek tartod is te ezeket a vigaszokat. Hagyj békén!" /Anne Rice: Pandora, a vámpír, 220. o./
Ma reggel olvastam, és azt hiszem a jelenlegi érzéseimet abszolút tükrözi. Megpróbálok higgadtan viselkedni, gondolkozni, nem fejest ugrani hirtelen a mély vízbe. Ennyivel tartozom magamnak, a párommal együtt töltött éveinknek, de már biztos vagyok benne, hogy nem rejtem véka alá az érzelmeim. Szabadságot, önállóságot akarok. Megtehetném azt is, hogy más karjaiba rohanok, de akkor ismét hibát követnék el. Ez nem az a mindent magam mögött hagyok és fejvesztve egy másik férfihez rohanok érzés. Ez annál sokkal mélyebb, tisztább, egyenrangúbb, tiszteletreméltóbb. Most magamra kell figyelnem, végig kell mennem a választott ösvényemen. De szerencsére ehhez egyre nagyobb erőt érzek magamban.
Ez a szám most jól esik. Hallgassuk!
Ma reggel olvastam, és azt hiszem a jelenlegi érzéseimet abszolút tükrözi. Megpróbálok higgadtan viselkedni, gondolkozni, nem fejest ugrani hirtelen a mély vízbe. Ennyivel tartozom magamnak, a párommal együtt töltött éveinknek, de már biztos vagyok benne, hogy nem rejtem véka alá az érzelmeim. Szabadságot, önállóságot akarok. Megtehetném azt is, hogy más karjaiba rohanok, de akkor ismét hibát követnék el. Ez nem az a mindent magam mögött hagyok és fejvesztve egy másik férfihez rohanok érzés. Ez annál sokkal mélyebb, tisztább, egyenrangúbb, tiszteletreméltóbb. Most magamra kell figyelnem, végig kell mennem a választott ösvényemen. De szerencsére ehhez egyre nagyobb erőt érzek magamban.
Ez a szám most jól esik. Hallgassuk!
2011. febr. 9.
Gömbölyű dal és nap :)
Mielőtt bármit is írnék, mindenki figyelmébe ajánlom a HaSzüNa együttes Gömbölyű dalát, csak úgy, mert szeretem ha minden kerek és gömbölyű :) Íme
Túl vagyok egy olyan napon, amit vártam, amitől féltem, amitől sokat reméltem, amin semmi különöset nem kaptam, és mégis mindennel elégedett vagyok, és amelyen sokat tanultam, talán saját magamtól, és saját magamról. Úgy érzem tele vagyok élettel, energiával, mellyel képes lennék meghódítani a világot, vagy bekerülni a törikönyvekbe :D Egyre inkább tisztában vagyok vele, hogy mi is az amit szeretnék, és merre van az arra. Élni szeretnék, úgy ahogy ÉN szeretném. Önző dolog, lehet, de nem érdekel-akármit is jelentsen ez. Rengeteg meccset kell még lejátszanom, míg egyáltalán bármiféle lehetőségem lenne ezeket az érzéseimet megélni, de már maga a tudat is megnyugtató. S talán valakinek még én is tudok segíteni, valaki talán általam is fejlődhet, még ha fájdalmas is lesz, de még nem most, ehhez is idő kell. Most mindenhez sok időre van szükség.
A kezdeti káoszon már túl vagyok, segítő kezek is nyúltak felém, melyek jól estek, bár hajlamos vagyok ezeket a kezeket elfelejteni, a továbbiakban erre is figyelemmel kell lennem. Talán valami kezd lezárulni az életemben, s lehetséges, hogy valami új születik. Most lehetőségem, és erőm is van változtatni. Be vagyok zsongva, magamtól, magamért :D Nem érzem megerőszakolva magam, saját magam által-bármennyire is bizarrnak tűnik a mondat-.
Üzenem a Világegyetemnek, hogy köszönöm. Bár elég érdekes módon adta tudomásomra a változás szükségességét :)
Jó éjt, szép álmokat minden kedves és ádáz olvasómnak :D
Túl vagyok egy olyan napon, amit vártam, amitől féltem, amitől sokat reméltem, amin semmi különöset nem kaptam, és mégis mindennel elégedett vagyok, és amelyen sokat tanultam, talán saját magamtól, és saját magamról. Úgy érzem tele vagyok élettel, energiával, mellyel képes lennék meghódítani a világot, vagy bekerülni a törikönyvekbe :D Egyre inkább tisztában vagyok vele, hogy mi is az amit szeretnék, és merre van az arra. Élni szeretnék, úgy ahogy ÉN szeretném. Önző dolog, lehet, de nem érdekel-akármit is jelentsen ez. Rengeteg meccset kell még lejátszanom, míg egyáltalán bármiféle lehetőségem lenne ezeket az érzéseimet megélni, de már maga a tudat is megnyugtató. S talán valakinek még én is tudok segíteni, valaki talán általam is fejlődhet, még ha fájdalmas is lesz, de még nem most, ehhez is idő kell. Most mindenhez sok időre van szükség.
A kezdeti káoszon már túl vagyok, segítő kezek is nyúltak felém, melyek jól estek, bár hajlamos vagyok ezeket a kezeket elfelejteni, a továbbiakban erre is figyelemmel kell lennem. Talán valami kezd lezárulni az életemben, s lehetséges, hogy valami új születik. Most lehetőségem, és erőm is van változtatni. Be vagyok zsongva, magamtól, magamért :D Nem érzem megerőszakolva magam, saját magam által-bármennyire is bizarrnak tűnik a mondat-.
Üzenem a Világegyetemnek, hogy köszönöm. Bár elég érdekes módon adta tudomásomra a változás szükségességét :)
Jó éjt, szép álmokat minden kedves és ádáz olvasómnak :D
2011. febr. 8.
Válságstábot ide!
Talán egyre jobban érzem magam, talán nem, azóta, hogy "felrobbantottam magamban a szart". Egyrészt rengeteg szenvedéssel járt, jár, és még fog is járni a helyzetem, másrészt sok új dolgot megtanultam saját magamról ezáltal. Például, hogy van egy olyan oldalam, amit eddig elnyomtam, nem vettem róla tudomást, pedig sokkal erősebb bármi másnál bennem. Ez az oldalam tele van álmokkal, vágyakkal, képekkel, színekkel, rózsaszín köddel, melyeket ha kieresztem a palackból, akkor minden más szükségletet felülírnak. Kizárólagos elsőbbséget követelnek. De tanácstalan vagyok mitévő legyek, s egyenlőre saját magamon kívül nincs más "válságstábom". De tartok tőle ez jelenleg édes kevés, bár feltehetnénk a kérdést, ki tudná jobban, hogy mire vágyok, mit szeretnék, mint saját magam.....igen, ennek így kellene lennie. Talán ez semmi másról nem szól, mint egy harcról, amit saját magammal kell megvívni. Tegnap este óta egyetlen igazán fontos kérdés merült fel bennem, amit ha megválaszolok, akkor talán az összes problémámra megtalálom a megoldást. Ki is vagyok valójában, és mi az ami igazán számít, fontos az életemben. Egyszer azt mondták csoportos tréningen (alternatív önkifejezési eszközök), hogy lépjem át a saját korlátaim, és merjek rossz lenni, mert amíg ezt nem teszem meg, nem tudok majd felszabadult lenni. Ennyi lenne az egész? Nevetségesen hangzik, de mégis van benne valami.
Az utóbbi időben úgy éreztem, olyan vagyok, voltam eddig, mint egy kaméleon. Amilyen a háttér, olyan lettem én is. Azt szerettem éppen, amit más szeretett, és arra vágytam éppen, amire más vágyott, nem gondolva, küzdve saját elképzeléseimért.
Az életem középpontjába került két férfi. Két teljesen külön világ, de olyan, mintha mindkettőre elemi szükségem lenne, más-más miatt, bár tudom ez nem lehetséges. Egyik féltől azért tartok, mert lehet, hogy az elmúlt 5 évünk csodás volt, szerelemmel, szeretettel teli, felejthetetlen és sosem bánnám meg, melynek eredménye a jelenlegi mély ragaszkodás, mely megnyugtató és fantasztikus érzés, és sosem tudnám elfelejteni, de melyből talán már sosem lesz újra vágy, a saját hülyeségem miatt. Miért nem engedtem be az életembe még időben? Miért nem hagytam, hogy meglássa milyen vagyok valójában? Talán akkor most mindenkinek könnyebb lenne. A másik fél pedig épp az ellenkezője, a pólus másik vége, az I-es számú barátból lett szerelem. Félek, hogy ez csupán egy "múló rosszullét", egy álomkép, egy felfokozott fantázia, egy sosem látott/tapasztalt végtelen "nászút", egy irreális jövőbeni lehetséges élet reménye, tele illúziókkal, homokvárral, melyben mégis hihetetlen méretű érzelmek/indulatok dúlnak. Megfordult bennem az is, hogyha két ennyire "erős elem" találkozik, nem oltják-e ki egymást? Nem túl sok ez már? Ezek csupán költői kérdések, a választ mindegyikre csupán tapasztalat útján kapnám meg.
Egyenlőre nagyon összezavarodtam, annak ellenére, hogy most kellene a legösszeszedettebbnek lennem. Megpróbálom a lehetetlent, mindkettő érdekében megpróbálok mindent megtenni, még akkor is ha beledöglök, ugyanis egyik kapcsolatot, érzést sem nézhetem le annyira, hogy sutba dobom. Erős leszek. Túlélem, még akkor is ha talán egyedül maradok a végén, mert mindent elrontottam, de akkor is mindent megtettem.
Az utóbbi időben úgy éreztem, olyan vagyok, voltam eddig, mint egy kaméleon. Amilyen a háttér, olyan lettem én is. Azt szerettem éppen, amit más szeretett, és arra vágytam éppen, amire más vágyott, nem gondolva, küzdve saját elképzeléseimért.
Az életem középpontjába került két férfi. Két teljesen külön világ, de olyan, mintha mindkettőre elemi szükségem lenne, más-más miatt, bár tudom ez nem lehetséges. Egyik féltől azért tartok, mert lehet, hogy az elmúlt 5 évünk csodás volt, szerelemmel, szeretettel teli, felejthetetlen és sosem bánnám meg, melynek eredménye a jelenlegi mély ragaszkodás, mely megnyugtató és fantasztikus érzés, és sosem tudnám elfelejteni, de melyből talán már sosem lesz újra vágy, a saját hülyeségem miatt. Miért nem engedtem be az életembe még időben? Miért nem hagytam, hogy meglássa milyen vagyok valójában? Talán akkor most mindenkinek könnyebb lenne. A másik fél pedig épp az ellenkezője, a pólus másik vége, az I-es számú barátból lett szerelem. Félek, hogy ez csupán egy "múló rosszullét", egy álomkép, egy felfokozott fantázia, egy sosem látott/tapasztalt végtelen "nászút", egy irreális jövőbeni lehetséges élet reménye, tele illúziókkal, homokvárral, melyben mégis hihetetlen méretű érzelmek/indulatok dúlnak. Megfordult bennem az is, hogyha két ennyire "erős elem" találkozik, nem oltják-e ki egymást? Nem túl sok ez már? Ezek csupán költői kérdések, a választ mindegyikre csupán tapasztalat útján kapnám meg.
Egyenlőre nagyon összezavarodtam, annak ellenére, hogy most kellene a legösszeszedettebbnek lennem. Megpróbálom a lehetetlent, mindkettő érdekében megpróbálok mindent megtenni, még akkor is ha beledöglök, ugyanis egyik kapcsolatot, érzést sem nézhetem le annyira, hogy sutba dobom. Erős leszek. Túlélem, még akkor is ha talán egyedül maradok a végén, mert mindent elrontottam, de akkor is mindent megtettem.
2011. febr. 7.
Megkönnyebbülés
Tudják milyen. Régóta nyomja valami a lelkünket, már-már fojtogat annyira kikívánkozik, álmatlan éjszakákat okozva ezzel viselőjének/hordozójának. Még tartogatjuk, vigyázva rá, félve attól, hogy kiderül, s mi lesz akkor....Aztán kijön, felszabadulunk, s talán egy jót alszunk éjszaka, tiszta lelkiismerettel.
Jó éjt és szép álmokat minden kedves olvasómnak. Holnap folyt.köv.
Jó éjt és szép álmokat minden kedves olvasómnak. Holnap folyt.köv.
2011. febr. 6.
Szárnyra kapok, repülök, puffanok...
Úgy érzem magam, mint egy fióka, aki épp a szárnyait próbálgatja. Sokáig érzi a vágyat, hogy kirepüljön a biztonságot adó fészekből, de nem meri megtenni. Fél az ismeretlentől. Aztán egy nap olyannyira elhatalmasodik benne a vágy, hogy nekivág. Nem tudja milyen lesz, visszatalál-e, vagy örökre bevégezte, de mégis megpróbálja. Szárnyra kap, talán repül, talán nem, még fiatal hamar elfárad, puffan egy faágon. Nem adja fel, ismét próbálkozik, felkapaszkodik egy áramlatra. Ilyen élményben még sosem volt eddig része. Szabadnak érzi magát, kitárul előtte a világ, a szél simogatja a tollacskáit, hihetetlen élményekkel telítődik. Majd túl közel repül az ismeretlenhez, és túl távol a fészkétől, így félúton a boldogság felé meghasad a szíve. Felnőtt és ez lett a veszte.
Blogdizájn módosítása megtörtént, talán ez jobb, vagy még alakul majd.
És most hallgassuk együtt Seal új számát, amit nagyon szeretek. Ajánlom mindenkinek az albuma összes számának végighallgatását.
Blogdizájn módosítása megtörtént, talán ez jobb, vagy még alakul majd.
És most hallgassuk együtt Seal új számát, amit nagyon szeretek. Ajánlom mindenkinek az albuma összes számának végighallgatását.
2011. febr. 5.
Csessze meg a világegyetem
Miért is nem elég az ami eddig volt? Miért vágyunk mindig többre, jobbra, szebbre....? Miért nem jó minden úgy, ahogy eddig volt? Válaszokat kérek!
2011. febr. 4.
No komment.........
Talán lenne, de nem tudok mit hozzáfűzni a mai napomhoz. Hallgassuk ezt a gyönyörű számot, relaxáljunk, kapcsoljuk ki az agyunk és aludjunk kb. 100 évet. Kellemes éjszakát, szép álmokat mindenkinek.
2011. febr. 3.
Szúúúszáááá....
Nincs mit szépíteni a mai napomon, sz@r volt! Hosszú volt, bosszantó, fárasztó, és energiavámpíros. Kiszívta minden rejtett tartalékom is, így most csak ülök a gép előtt, de semmi nem jut eszembe amit meg tudnék osztani akárkivel is, vagy csak legalább egy pár percre felvillanyozna. A Big book-os, csajos találkozó is elmaradt sajnos, reggel tudtam meg, de majd legközelebb összehozzuk, talán. A holnapi napot viszont már várom, egyrészt, mert péntek lesz, s jön a hétvége, másrészt, mert....csak. De nem kínzom magam, és esetleges olvasóim tovább ezzel a kínosan vontatott, és semmitmondó bejegyzéssel.
Jó éjt és töltődést mindenkinek! Éljenek a duracell nyuszik, ők sosem merülnek le.
Jó éjt és töltődést mindenkinek! Éljenek a duracell nyuszik, ők sosem merülnek le.
2011. febr. 2.
A KIT és én
Azt hiszem a mai napom is kellemesen telt-eddig-. Munkahelyemen volt ugyan munka bőven, de nem bánom, mert ilyenkor hamarabb telik el a munkaidő. Kolléganőimmel jókat rötyögtünk, és egy rövidke, de annál velősebb fantáziautazáson is részt vettem, de erről majd talán máskor mesélek.
Most eszembe jutott a KIT, amit kaptam tőle, és ami meghatározta valamelyest a további életem. A KIT egy rövidítés :), mely a Kriston Andrea nevével fémjelzett intim tornát jelöli. Körülbelül másfél évvel ezelőtt került a figyelmem középpontjába a torna (jelenleg 25 éves vagyok), amikor komolyabban elkezdtem a nemiségemmel, nőiségemmel, ezek megélésével, egészségével foglalkozni. A torna megtetszett, beszereztem, de egy-két hetes információáramlás után valahogy alábbhagyott az érdeklődésem. Szokott ez így lenni, olyan szalmaláng típus vagyok, hirtelen nagyot lobbanok, aztán gyorsan elégek, vagy nem :)
Egy-két komolyabb csomó után, az életem vezérfonalán, ismét visszatértem az intim tornához, visszakanyarodtam, és újabb információk utána kutattam. Keresgéléseim eredménye az lett, hogy tavaly október-november környékén találtam egy hirdetést, mely szerint több alkalmas intenzív intim torna tréningen lehet részt venni miskolcon. Kapva-kaptam az alkalmon, és rögvest billentyűzetet ragadtam, hogy informálódhassak a részvételről, árakról stb. Egy-két levélváltás után, egy látatlanban is szimpatikus hölggyel, konkretizáltam, hogy december elejétől egy 5 alkalmas tréningen veszek részt, melynek tartalma csak nagyvonalakban volt "kiszámítható". Aztán persze az élet teljesen mást produkált, de ezt már megszokhatnánk. Előre közlöm, hogy nem volt különösebb, végső stádiumban lévő nőgyógyászati problémám, ugyanis sokan vélik úgy, hogy csak azok veszik, vagy vehetik igénybe, akiknek komolyabb "női" betegségei vannak. Pusztán kíváncsi voltam, és megelőzés céljából fontosnak tartottam. Az első alkalom előtt várakozással teli napokat töltöttem el, amikor már szinte be voltam sózva, alig tudtam kivárni, hogy végre az a nap következzen. A BIBE egyesületen keresztül zajlott a tréning, nem tudom, hogy említhetem-e az összeget, kb. egy bármilyen kezdő/haladó tanfolyam árához hasonlítható. Első hallásra kicsit sokalltam, de úgy gondoltam egy próbát megér, és különben is december következett, tele ünnepekkel, meg szülinappal :D
Mivel az órák abszolút bensőségesek voltak (de semmiképpen sem erotikusak, kínosak, feszültek, feszengősek), és bizalomteljes, nyugodt légkörben történtek, úgy gondolom nem lenne fer, ha bármilyen konkrét részletet említenék. Inkább a rám gyakorolt hatásokról mesélnék.
Úgy gondolom jó lenne, ha már az iskolában, a végképp értelmetlen, szerencsétlen, rosszul szervezett -és még sorolhatnám- felvilágosító órák helyett tartanának ilyen intim tréninget a fiataloknak, mondjuk kiscsoportokban, de kötelező jelleggel. Fiúknak, lányoknak egyaránt, de főleg lányoknak. Talán akkor nem tartanánk mi nők ott, ahol most tartunk, a fene nagy önállósodási és feminista törekvéseink által. Majd mi....nincs szükségünk segítségre, mindent megtudunk oldani egyedül egymagunk, mert páratlan akaraterővel és kitartással rendelkezünk, no meg fájdalomtűréssel. És akkor sem adjuk fel, vagy mutatjuk ki gyengeségünk, ha már konkrétan a belünket húzzuk magunk után 2 méterrel. De ez egy másik hosszú mese lenne.
A lényeg, hogy a tréning segít megérteni, megismerni és nem utolsó sorban megszeretni testünket, működésünket, nőiségünket. Segít kapcsolatba kerülnünk az "ősnőnkkel", aki mindig figyel, jelez, és őszinte. Ha hallgatnánk rá, kevesebb problémánk lenne. A tréning segít megérteni és megszeretni a ciklusunkat, a menstruációnkkal együtt, ami része a belső tisztulásunknak. Hihetetlen lelki élményekben volt részünk, nagyon sokat beszélgettünk, vagyis leginkább a trénerünk beszélt, aki egy igazi Nő volt. Sugárzott. És nem attól volt nő, mert most jött ki a szépségszalonból, vagy mert a legújabb trendeknek megfelelő ruhakölteményekben volt, vagy mert tökéletes hibátlan szempillája, mosolyvonala, orra, szája....egyebe volt. A kisugárzásának köszönhette. Valamiféle misztikus bájt, titkot, nyugalmat, szeretetet, magabiztosságot sugárzott, ami egy kerek egésszé tette. Ez tesz jó nővé egy nőt, nem a sallangok. És igen, azért, mert Ő már tudta, amit mi még nem, hisz Ő volt a tréner :D.
Már az első alkalom után is úgy gondoltam, hogy pénzben nem mérhető fel az a plusz, amit a tréning által kapunk. És végre, mint egy kerek egész, úgy tekint a tréning, és a tréner, minden résztvevőjére. Ez nem "csupán" intim torna. Azt talán egy alkalom alatt megtanulhattuk volna, ez egy teljes reformprogram, melyben mi magunk is rájöhetünk arra, hogy a testünkben, és az életünkben minden, mindennel összefügg, minden hatásnak van egy ellenhatása. És ha figyelünk a jelekre, rezgéseinkre, akkor nem csak megérhetjük, hanem meg is előzhetjük az esetleges problémákat. Egyszerű és érthető, nem kell biokémikusnak, vagy atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, ami egyébként is látható.
Továbbá ez nem egy kipipálható egyszeri tréningsorozat. Csak útmutató, hogy miként folytathatjuk az életünket, bízva abban, hogy örömteli lesz. Mikor kilépünk -valamelyest- a tréner/tréning életéből (ugyanis a lezárás után is nyitott kaput hagyhatunk magunk mögött, amin bármikor kopoghatunk, ha szükség van rá), a saját felelősségünk, hogy mit kezdünk ezzel a tudással. Hasznosítjuk, vagy a kezdeti lelkesedés után visszatérünk a megszokott kis életünkhöz.
Jómagam azóta is tornázok, figyelek, és buzdítok mindenkit (nőt és férfit), hogy vágjon bele. Ennek köszönhetően szeretem a testem -még jobban-, megértem, és átélem a nőiségem. Mert igenis emberek vagyunk, de férfi és nő között azért van különbség, mert mások a szerepeink, az életben ránk váró feladataink. Valamint az, hogy különbözünk, egyáltalán nem rossz, sőt, ettől szép és színes az életünk. Nem zavar ha a férfiak előre engednek, előzékenyek, ha udvariasak velem, vagy átveszik a szatyromat, "csak mert" nő vagyok. Nem kell ezt visszautasítanom, mert nem attól tűnök erősnek. A nők ereje teljesen másban mutatkozik meg, és ez így van rendjén. A hagyományos értékeket nem kell felrúgnunk, csupán, ha szükséges, a kor "elvárásai" szerint módosíthatjuk.
Most pedig, akit egy kicsit is elgondolkodtatott az irományom, az nézzen utána a témának. Sajnálom, hogy inkább a nőket szólítottam meg, de egyértelmű, hisz én is nő vagyok, és az élményeim is ezzel kapcsolatosak, de kérem a férfiakat is, hogy ne féljenek felvállalni érzéseiket, és egyik férfi sem lesz kevésbé férfi attól, ha úgy érzi ápolnia kell férfiegészségét, vagy szüksége van egy megértő/segítő környezetre, ami iránytűként szolgálhat számára az élet útvesztőiben.
Jó éjt, jó zsizsikelést!
Most eszembe jutott a KIT, amit kaptam tőle, és ami meghatározta valamelyest a további életem. A KIT egy rövidítés :), mely a Kriston Andrea nevével fémjelzett intim tornát jelöli. Körülbelül másfél évvel ezelőtt került a figyelmem középpontjába a torna (jelenleg 25 éves vagyok), amikor komolyabban elkezdtem a nemiségemmel, nőiségemmel, ezek megélésével, egészségével foglalkozni. A torna megtetszett, beszereztem, de egy-két hetes információáramlás után valahogy alábbhagyott az érdeklődésem. Szokott ez így lenni, olyan szalmaláng típus vagyok, hirtelen nagyot lobbanok, aztán gyorsan elégek, vagy nem :)
Egy-két komolyabb csomó után, az életem vezérfonalán, ismét visszatértem az intim tornához, visszakanyarodtam, és újabb információk utána kutattam. Keresgéléseim eredménye az lett, hogy tavaly október-november környékén találtam egy hirdetést, mely szerint több alkalmas intenzív intim torna tréningen lehet részt venni miskolcon. Kapva-kaptam az alkalmon, és rögvest billentyűzetet ragadtam, hogy informálódhassak a részvételről, árakról stb. Egy-két levélváltás után, egy látatlanban is szimpatikus hölggyel, konkretizáltam, hogy december elejétől egy 5 alkalmas tréningen veszek részt, melynek tartalma csak nagyvonalakban volt "kiszámítható". Aztán persze az élet teljesen mást produkált, de ezt már megszokhatnánk. Előre közlöm, hogy nem volt különösebb, végső stádiumban lévő nőgyógyászati problémám, ugyanis sokan vélik úgy, hogy csak azok veszik, vagy vehetik igénybe, akiknek komolyabb "női" betegségei vannak. Pusztán kíváncsi voltam, és megelőzés céljából fontosnak tartottam. Az első alkalom előtt várakozással teli napokat töltöttem el, amikor már szinte be voltam sózva, alig tudtam kivárni, hogy végre az a nap következzen. A BIBE egyesületen keresztül zajlott a tréning, nem tudom, hogy említhetem-e az összeget, kb. egy bármilyen kezdő/haladó tanfolyam árához hasonlítható. Első hallásra kicsit sokalltam, de úgy gondoltam egy próbát megér, és különben is december következett, tele ünnepekkel, meg szülinappal :D
Mivel az órák abszolút bensőségesek voltak (de semmiképpen sem erotikusak, kínosak, feszültek, feszengősek), és bizalomteljes, nyugodt légkörben történtek, úgy gondolom nem lenne fer, ha bármilyen konkrét részletet említenék. Inkább a rám gyakorolt hatásokról mesélnék.
Úgy gondolom jó lenne, ha már az iskolában, a végképp értelmetlen, szerencsétlen, rosszul szervezett -és még sorolhatnám- felvilágosító órák helyett tartanának ilyen intim tréninget a fiataloknak, mondjuk kiscsoportokban, de kötelező jelleggel. Fiúknak, lányoknak egyaránt, de főleg lányoknak. Talán akkor nem tartanánk mi nők ott, ahol most tartunk, a fene nagy önállósodási és feminista törekvéseink által. Majd mi....nincs szükségünk segítségre, mindent megtudunk oldani egyedül egymagunk, mert páratlan akaraterővel és kitartással rendelkezünk, no meg fájdalomtűréssel. És akkor sem adjuk fel, vagy mutatjuk ki gyengeségünk, ha már konkrétan a belünket húzzuk magunk után 2 méterrel. De ez egy másik hosszú mese lenne.
A lényeg, hogy a tréning segít megérteni, megismerni és nem utolsó sorban megszeretni testünket, működésünket, nőiségünket. Segít kapcsolatba kerülnünk az "ősnőnkkel", aki mindig figyel, jelez, és őszinte. Ha hallgatnánk rá, kevesebb problémánk lenne. A tréning segít megérteni és megszeretni a ciklusunkat, a menstruációnkkal együtt, ami része a belső tisztulásunknak. Hihetetlen lelki élményekben volt részünk, nagyon sokat beszélgettünk, vagyis leginkább a trénerünk beszélt, aki egy igazi Nő volt. Sugárzott. És nem attól volt nő, mert most jött ki a szépségszalonból, vagy mert a legújabb trendeknek megfelelő ruhakölteményekben volt, vagy mert tökéletes hibátlan szempillája, mosolyvonala, orra, szája....egyebe volt. A kisugárzásának köszönhette. Valamiféle misztikus bájt, titkot, nyugalmat, szeretetet, magabiztosságot sugárzott, ami egy kerek egésszé tette. Ez tesz jó nővé egy nőt, nem a sallangok. És igen, azért, mert Ő már tudta, amit mi még nem, hisz Ő volt a tréner :D.
Már az első alkalom után is úgy gondoltam, hogy pénzben nem mérhető fel az a plusz, amit a tréning által kapunk. És végre, mint egy kerek egész, úgy tekint a tréning, és a tréner, minden résztvevőjére. Ez nem "csupán" intim torna. Azt talán egy alkalom alatt megtanulhattuk volna, ez egy teljes reformprogram, melyben mi magunk is rájöhetünk arra, hogy a testünkben, és az életünkben minden, mindennel összefügg, minden hatásnak van egy ellenhatása. És ha figyelünk a jelekre, rezgéseinkre, akkor nem csak megérhetjük, hanem meg is előzhetjük az esetleges problémákat. Egyszerű és érthető, nem kell biokémikusnak, vagy atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, ami egyébként is látható.
Továbbá ez nem egy kipipálható egyszeri tréningsorozat. Csak útmutató, hogy miként folytathatjuk az életünket, bízva abban, hogy örömteli lesz. Mikor kilépünk -valamelyest- a tréner/tréning életéből (ugyanis a lezárás után is nyitott kaput hagyhatunk magunk mögött, amin bármikor kopoghatunk, ha szükség van rá), a saját felelősségünk, hogy mit kezdünk ezzel a tudással. Hasznosítjuk, vagy a kezdeti lelkesedés után visszatérünk a megszokott kis életünkhöz.
Jómagam azóta is tornázok, figyelek, és buzdítok mindenkit (nőt és férfit), hogy vágjon bele. Ennek köszönhetően szeretem a testem -még jobban-, megértem, és átélem a nőiségem. Mert igenis emberek vagyunk, de férfi és nő között azért van különbség, mert mások a szerepeink, az életben ránk váró feladataink. Valamint az, hogy különbözünk, egyáltalán nem rossz, sőt, ettől szép és színes az életünk. Nem zavar ha a férfiak előre engednek, előzékenyek, ha udvariasak velem, vagy átveszik a szatyromat, "csak mert" nő vagyok. Nem kell ezt visszautasítanom, mert nem attól tűnök erősnek. A nők ereje teljesen másban mutatkozik meg, és ez így van rendjén. A hagyományos értékeket nem kell felrúgnunk, csupán, ha szükséges, a kor "elvárásai" szerint módosíthatjuk.
Most pedig, akit egy kicsit is elgondolkodtatott az irományom, az nézzen utána a témának. Sajnálom, hogy inkább a nőket szólítottam meg, de egyértelmű, hisz én is nő vagyok, és az élményeim is ezzel kapcsolatosak, de kérem a férfiakat is, hogy ne féljenek felvállalni érzéseiket, és egyik férfi sem lesz kevésbé férfi attól, ha úgy érzi ápolnia kell férfiegészségét, vagy szüksége van egy megértő/segítő környezetre, ami iránytűként szolgálhat számára az élet útvesztőiben.
Jó éjt, jó zsizsikelést!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)