Tintapaca másképp :) és a háziállatom :)

Először a háziállatkám mutatnám be, imádom, de persze ez azt is jelenti, hogy nem fogságban nevelkedik, így a kamera előtti pózolása után szabadon engedtem, Íme Ő:

Olvasgatáshoz pedig ma a következő egyik nagyon kedvenc számom ajánlom:

A tintapaca másképp, más értelemben. Első hallásra a tintapaca szó, szerintem mindenkiben egy bosszúsággal teli élményt jelenthet. Fehér ing, fontos, ünnepi esemény, nem fog az íróeszköz, idegesen, de titokban próbálkozva rázogatjuk, majd placcs...Egy csepp az ingünkön köt ki. Francba. Biztos mindenki látta, látja, és csak arra figyelnek, és soha az életbe nem fog kijönni belőle, pedig ez a kedvenc ingem, most pedig dobhatom a kukába....
Én másképp látom. Sokunknak talán soha, vagy csak egyszer lesz tintapacás az inge. De mi is történik ilyenkor valójában? Egy régi kedves barátunk, az íróeszközünk (eszközeink) mindig jó szolgálatot tettek, de egyszer valami történik és egy csepp az ingünkre csöppen a tintából. Apró csepp, de szépen lassan terjed szét a szövetben, szinte bele égetve magát, mintha mindig ott lett volna. Terjed a folt, s nem tudni mi lesz belőle, meghatározhatatlan, de figyeljük, csodáljuk milyen formát, alakot ölt a szöveten. Nem lehet eltávolítani, s ha sikerül is valamennyire a helye örökre ott marad. Mert eggyé vált a szövettel végérvényesen. Dörzsölhetjük, moshatjuk, hipózhatjuk, eltakarhatjuk....de attól még ott lesz. S ha már más nem is látja, mi még akkor is látni fogjuk, és tudni, hogy hol volt. De ez így van jól. Ezt el kell fogadnunk, vannak megmásíthatatlan dolgok az életünkben.
Ma este az egyik hipermarketbe, megint festőállványokra, vásznakra és ecsetkészletekre bukkantam. Direkt kínoznak vele, véleményem szerint biztosan tudják, mennyire szeretnék már festeni, pedig hobbiból szerintem még sosem festettem :) De eljön annak is az ideje. A kép, az érzés viszont már régóta bennem él. Nyár van, süt a nap, melynek fénye beragyogja a szobát, az ablak nyitva, a nyári szellő simogat. Jómagam abban a ruhában, mert a ruhám is megvan hozzá (bohókás kis kötényke szerű, telis-tele csupa színnel/folttal/gombbal, és két hatalmas zsebbel) ott állok a festőállvány előtt, egyik kezemben a paletta, a másikban...semmi. Az ujjammal festek, amihez éppen kedvem van, amilyen kedvem van, és ahova kedvem tartja. Örömmel tölt el, töltene el.
Zárom soraim, holnap sütigyurmázok, csatolok majd képet a "végtermékekről".
Kellemes jó éjszakát mindenkinek! Álmodjunk szépeket :)