Azt hiszem a mai napom is kellemesen telt-eddig-. Munkahelyemen volt ugyan munka bőven, de nem bánom, mert ilyenkor hamarabb telik el a munkaidő. Kolléganőimmel jókat rötyögtünk, és egy rövidke, de annál velősebb fantáziautazáson is részt vettem, de erről majd talán máskor mesélek.
Most eszembe jutott a KIT, amit kaptam tőle, és ami meghatározta valamelyest a további életem. A KIT egy rövidítés :), mely a Kriston Andrea nevével fémjelzett intim tornát jelöli. Körülbelül másfél évvel ezelőtt került a figyelmem középpontjába a torna (jelenleg 25 éves vagyok), amikor komolyabban elkezdtem a nemiségemmel, nőiségemmel, ezek megélésével, egészségével foglalkozni. A torna megtetszett, beszereztem, de egy-két hetes információáramlás után valahogy alábbhagyott az érdeklődésem. Szokott ez így lenni, olyan szalmaláng típus vagyok, hirtelen nagyot lobbanok, aztán gyorsan elégek, vagy nem :)
Egy-két komolyabb csomó után, az életem vezérfonalán, ismét visszatértem az intim tornához, visszakanyarodtam, és újabb információk utána kutattam. Keresgéléseim eredménye az lett, hogy tavaly október-november környékén találtam egy hirdetést, mely szerint több alkalmas intenzív intim torna tréningen lehet részt venni miskolcon. Kapva-kaptam az alkalmon, és rögvest billentyűzetet ragadtam, hogy informálódhassak a részvételről, árakról stb. Egy-két levélváltás után, egy látatlanban is szimpatikus hölggyel, konkretizáltam, hogy december elejétől egy 5 alkalmas tréningen veszek részt, melynek tartalma csak nagyvonalakban volt "kiszámítható". Aztán persze az élet teljesen mást produkált, de ezt már megszokhatnánk. Előre közlöm, hogy nem volt különösebb, végső stádiumban lévő nőgyógyászati problémám, ugyanis sokan vélik úgy, hogy csak azok veszik, vagy vehetik igénybe, akiknek komolyabb "női" betegségei vannak. Pusztán kíváncsi voltam, és megelőzés céljából fontosnak tartottam. Az első alkalom előtt várakozással teli napokat töltöttem el, amikor már szinte be voltam sózva, alig tudtam kivárni, hogy végre az a nap következzen. A BIBE egyesületen keresztül zajlott a tréning, nem tudom, hogy említhetem-e az összeget, kb. egy bármilyen kezdő/haladó tanfolyam árához hasonlítható. Első hallásra kicsit sokalltam, de úgy gondoltam egy próbát megér, és különben is december következett, tele ünnepekkel, meg szülinappal :D
Mivel az órák abszolút bensőségesek voltak (de semmiképpen sem erotikusak, kínosak, feszültek, feszengősek), és bizalomteljes, nyugodt légkörben történtek, úgy gondolom nem lenne fer, ha bármilyen konkrét részletet említenék. Inkább a rám gyakorolt hatásokról mesélnék.
Úgy gondolom jó lenne, ha már az iskolában, a végképp értelmetlen, szerencsétlen, rosszul szervezett -és még sorolhatnám- felvilágosító órák helyett tartanának ilyen intim tréninget a fiataloknak, mondjuk kiscsoportokban, de kötelező jelleggel. Fiúknak, lányoknak egyaránt, de főleg lányoknak. Talán akkor nem tartanánk mi nők ott, ahol most tartunk, a fene nagy önállósodási és feminista törekvéseink által. Majd mi....nincs szükségünk segítségre, mindent megtudunk oldani egyedül egymagunk, mert páratlan akaraterővel és kitartással rendelkezünk, no meg fájdalomtűréssel. És akkor sem adjuk fel, vagy mutatjuk ki gyengeségünk, ha már konkrétan a belünket húzzuk magunk után 2 méterrel. De ez egy másik hosszú mese lenne.
A lényeg, hogy a tréning segít megérteni, megismerni és nem utolsó sorban megszeretni testünket, működésünket, nőiségünket. Segít kapcsolatba kerülnünk az "ősnőnkkel", aki mindig figyel, jelez, és őszinte. Ha hallgatnánk rá, kevesebb problémánk lenne. A tréning segít megérteni és megszeretni a ciklusunkat, a menstruációnkkal együtt, ami része a belső tisztulásunknak. Hihetetlen lelki élményekben volt részünk, nagyon sokat beszélgettünk, vagyis leginkább a trénerünk beszélt, aki egy igazi Nő volt. Sugárzott. És nem attól volt nő, mert most jött ki a szépségszalonból, vagy mert a legújabb trendeknek megfelelő ruhakölteményekben volt, vagy mert tökéletes hibátlan szempillája, mosolyvonala, orra, szája....egyebe volt. A kisugárzásának köszönhette. Valamiféle misztikus bájt, titkot, nyugalmat, szeretetet, magabiztosságot sugárzott, ami egy kerek egésszé tette. Ez tesz jó nővé egy nőt, nem a sallangok. És igen, azért, mert Ő már tudta, amit mi még nem, hisz Ő volt a tréner :D.
Már az első alkalom után is úgy gondoltam, hogy pénzben nem mérhető fel az a plusz, amit a tréning által kapunk. És végre, mint egy kerek egész, úgy tekint a tréning, és a tréner, minden résztvevőjére. Ez nem "csupán" intim torna. Azt talán egy alkalom alatt megtanulhattuk volna, ez egy teljes reformprogram, melyben mi magunk is rájöhetünk arra, hogy a testünkben, és az életünkben minden, mindennel összefügg, minden hatásnak van egy ellenhatása. És ha figyelünk a jelekre, rezgéseinkre, akkor nem csak megérhetjük, hanem meg is előzhetjük az esetleges problémákat. Egyszerű és érthető, nem kell biokémikusnak, vagy atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, ami egyébként is látható.
Továbbá ez nem egy kipipálható egyszeri tréningsorozat. Csak útmutató, hogy miként folytathatjuk az életünket, bízva abban, hogy örömteli lesz. Mikor kilépünk -valamelyest- a tréner/tréning életéből (ugyanis a lezárás után is nyitott kaput hagyhatunk magunk mögött, amin bármikor kopoghatunk, ha szükség van rá), a saját felelősségünk, hogy mit kezdünk ezzel a tudással. Hasznosítjuk, vagy a kezdeti lelkesedés után visszatérünk a megszokott kis életünkhöz.
Jómagam azóta is tornázok, figyelek, és buzdítok mindenkit (nőt és férfit), hogy vágjon bele. Ennek köszönhetően szeretem a testem -még jobban-, megértem, és átélem a nőiségem. Mert igenis emberek vagyunk, de férfi és nő között azért van különbség, mert mások a szerepeink, az életben ránk váró feladataink. Valamint az, hogy különbözünk, egyáltalán nem rossz, sőt, ettől szép és színes az életünk. Nem zavar ha a férfiak előre engednek, előzékenyek, ha udvariasak velem, vagy átveszik a szatyromat, "csak mert" nő vagyok. Nem kell ezt visszautasítanom, mert nem attól tűnök erősnek. A nők ereje teljesen másban mutatkozik meg, és ez így van rendjén. A hagyományos értékeket nem kell felrúgnunk, csupán, ha szükséges, a kor "elvárásai" szerint módosíthatjuk.
Most pedig, akit egy kicsit is elgondolkodtatott az irományom, az nézzen utána a témának. Sajnálom, hogy inkább a nőket szólítottam meg, de egyértelmű, hisz én is nő vagyok, és az élményeim is ezzel kapcsolatosak, de kérem a férfiakat is, hogy ne féljenek felvállalni érzéseiket, és egyik férfi sem lesz kevésbé férfi attól, ha úgy érzi ápolnia kell férfiegészségét, vagy szüksége van egy megértő/segítő környezetre, ami iránytűként szolgálhat számára az élet útvesztőiben.
Jó éjt, jó zsizsikelést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése