Reggel/Hajnalban a buszon utazva eszembe jutott egy régi nagyon kedves idézetem, melyet most megosztok Veletek/Veled/Önökkel/Önnel...
Mai idézet:
Walt Whitman: Ének magamról (5.):
Hiszek benned, lelkem, másik lényegem ne alázkodjék meg előtted,
Te se alázkodjál meg a másik előtt.
Henyélj velem a gyepen, vedd ki torkodból a pecket,
Nem szó, zene, vagy rím kell nekem, nem megszokás, vagy akár a legjobb felolvasás is,
Csak a duruzsolást szeretem, kagylóként zümmögő hangodat.
Még emlékszem, hogyan hevertünk egy ilyen átlátszó nyári reggelen,
Hogyan nyugtattad fejedet csípőimen keresztbe és gyöngéden fölém hajoltál,
És széthúztad az inget mellcsontomról és nyelvedet lemeztelenített szívembe merítetted,
És felnyúltál szakállamig és lenyúltál lábamig.
(sikerült megtalálnom eredeti nyelven is, úgyis azon vagyok, hogy csiszoljam a "nyelvtudásom")
Original version:
I believe in you my soul, the other I am must not abase itself to you,
And you must not be abased to the other.
Loafe with me on the grass, loose the stop from your throat,
Not words, not music or rhyme I want, not custom or lecture, not
even the best,
Only the lull I like, the hum of your valved voice.
I mind how once we lay such a transparent summer morning,
How you settled your head athwart my hips and gently turn'd over upon me,
And parted the shirt from my bosom-bone, and plunged your tongue
to my bare-stript heart,
And reach'd till you felt my beard, and reach'd till you held my feet.
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human
Más:
Tegnap este egy kiváló munkalehetőség jutott eszembe :) a telefonszex :) Kötetlen munkaidő :), de arra is gondoltam, hogy elvégzek egy pályázatíró tanfolyamot, mert szerintem abban is van kihívás, és kreativitás, és szintén kötetlen munkaidő.
Mai cikk ajánló, a Pink.hu-ról+vélemény: http://www.pink.hu/szex/nok-es-a-szex-270306/
A nők és a szexualitás kapcsolata....
Érdemes elolvasni a cikket. Magam sem értem, hogy sok nő, miért rendeli magát alá az aktuális párjának egy esetleges aktus során, megadva magát a ragadozónak, mint egy félénk gazella, széttett lábakkal, leigázva. Nem az egyenrangúság és a közös örömszerzés a cél? Egy férfi bátran elmondhatja, utalhat rá, hogy adott pillanatban éppen orális szexre, vagy nővérkére vágyik, egy nőnek viszont tartania kell ettől, a másik reakciójától? Elsősorban szerintem mindannyian emberek vagyunk, aztán nők és férfiak. Mindenkinek ugyanolyan joga van az örömteli együttléthez, úgy, ahogy éppen kedve tartja, kívánja, természetesen, hogy a másik fél szabadsága se sérüljön. Szexuális szabadság! Ez a lényeg, amiben mindenki szabadsága addig tart, amíg a másiké nem sérül.
És miért ismerik jobban a férfiak a testüket, vágyaikat, reakcióikat...? Erre az intimtorna tanfolyam által jöttem rá. Nem is gondoltam arra, hogy olyan egyszerű okból is eredhet ez, hogy a férfiak, ha semmi mást nem nézünk alapvetően szorosabb fizikai kapcsolatban vannak a nemi szervükkel. Napközben többször is kontaktba kerülnek vele, látják, érzik, fogják. Ez egy bensőségesebb kapcsolatot tesz lehetővé, és véleményem szerint egy erősebb testtudatot.
Ezzel szemben mi nők mikor látjuk, érezzük, érzékeljük, tapintjuk? Az lenne a normális, ha közel annyiszor kerülnénk kontaktba a saját nemi szervünkkel, mint a férfiak. Azonban ez sok nőnél nem így van. Félve, gátlásokkal nyúl hozzá, gyakran csak akkor, ha a vaginánk "felhívja magára a figyelmet". Igenis teremtsük meg a kapcsolatot a harmóniát mi is "Vele" (és nem azzal). Már a vagina elnevezéseiben is ezt a távolságot sugallja a kultúránk is. Hogyan is szokták hívni? Leginkább sehogy....Az, Ott, Csúnyád, Bajkeverőd, Rés, Nyílás,....stb. Ezek már bennem alapvetően negatív hangulatúak (bár a magyar nyelvben is vannak kedveskedő elnevezések-punci, nuni, barack, süni...:D, a pina szerintem nagyon obszcén, de talán csak mi tettük azzá-), de szerintem ezt a nyugati kultúra, szexhez való felemás hozzáállásának köszönhetjük. Nézzük például a keleti kultúra "szexorientált" világát, nyelvezetét. Sokkal inkább képesek megnevezni, beszélni róla. Abszolút hülyeségnek tartom, hogy nem beszélni kell, hanem csinálni, ezt szerintem az mondja, aki kb. 5 perces-már bocsánat, és tisztelet a kivételnek-. Gondoljunk csak bele, mennyire izgató egy gyönyörű (durvaságtól mentes) erotikus történet, mely szinte a forró lehelet érintésének gyengédségével vezeti végig az olvasót a cselekményeken. Ehhez viszont megfelelő szókincs szükségeltetik.
Igenis lehet, és kell róla beszélni, és lehet szépen is beszélni a szexről, a női nemi szervről. Nézzünk csak egy pár keleties elnevezést....vulva, szerelem barlang, jade-kapu, arany barázda, titkos barlang, yang-csúcs......stb. Külön becézik a szemérem ajkakat is, a líra húrjai, a méhszáj pl. virágszív....és még sorolhatnám. Ezek számomra tiszteletteljesek, misztikusak, erotikusak....Hasonlóképp kellene éreznünk, vélekednünk nekünk nőknek a saját nemi szervünkről-ha más nem teszi ezt, legalább mi magunk-.
Kerüljünk hát kapcsolatba a testünk minden porcikájával, mert az a miénk, nekünk kell a legjobban ismerni, hogy aztán rávezethessük partnerünket is arra, amit élvezünk.
Nem ostobaság talán elvárni azt, amit még mi magunk sem tudunk? Aktuális partnerünk honnan tudná, mit szeretünk, élvezünk, kívánunk, ha az még számunkra sem ismerős, vagy nem merjük esetleg még magunknak sem bevallani?
Most pedig hölgyeim/nőtársaim....a sosem késő elvén....ismerjük meg testünket, nézzük meg, csodáljuk, óvjuk, szeressük, s akkor más is ezt fogja, tenni, érezni.
Könyvajánló:
(témánál maradva, még én sem olvastam, de a részletek tetszenek)
Benoite Groult: És bőrünkön a só
Leírás: A francia írónő a pornográfia és érzelmesség zátonyait elkerülve, okosan, bensőségesen, humorérzékkel és, amennyire egyáltalán lehetséges, őszintén írja meg egy különös kapcsolat történetét, egy párizsi professzornő és egy breton halász sírig tartó szerelmét, aminek minden ellene mond, környezetük, foglalkozásuk, műveltségük, életszemléletük, csak a testük nem.
"Azzal kéne kezdeni, hogy mondjuk, két óra hosszat nem kívánod ezt az alakot – szólt a duenna. – Hogy ne mindig azokkal az undorító hátsó gondolatokkal nézz rá. – De, néni kérem, még éjszaka is felébreszt a legkisebb mozdulata is, és mit csináljak, ha az álom kéjbe olvad, mint ahogy a madár szárnya fátyollá mosódik bizonyos metszeteken, s nem érhetni tetten, hogy mikor változik át? És még reggel is, néni kérem, hajnalban, mikor minden olyan ártatlannak látszik, csak egy ujjal hozzáér a bőrömhöz, bármilyen távol a veszélyez zónáktól, boldog nyögéssé változik a lélegzetem, összesimul az arcunk, összeilleszkedik a testünk, ellenállhatatlanul csábítja egymást a nemi szervünk… – Na, elég – szól a nevelőnő. – Mindig ugyanazt meséled. Unalmas…"
Zárom soraim, és köszönöm a Rendszeres Olvasó(k) kitartását, figyelmét! CU!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése