Úgy érzem magam, mint egy fióka, aki épp a szárnyait próbálgatja. Sokáig érzi a vágyat, hogy kirepüljön a biztonságot adó fészekből, de nem meri megtenni. Fél az ismeretlentől. Aztán egy nap olyannyira elhatalmasodik benne a vágy, hogy nekivág. Nem tudja milyen lesz, visszatalál-e, vagy örökre bevégezte, de mégis megpróbálja. Szárnyra kap, talán repül, talán nem, még fiatal hamar elfárad, puffan egy faágon. Nem adja fel, ismét próbálkozik, felkapaszkodik egy áramlatra. Ilyen élményben még sosem volt eddig része. Szabadnak érzi magát, kitárul előtte a világ, a szél simogatja a tollacskáit, hihetetlen élményekkel telítődik. Majd túl közel repül az ismeretlenhez, és túl távol a fészkétől, így félúton a boldogság felé meghasad a szíve. Felnőtt és ez lett a veszte.
Blogdizájn módosítása megtörtént, talán ez jobb, vagy még alakul majd.
És most hallgassuk együtt Seal új számát, amit nagyon szeretek. Ajánlom mindenkinek az albuma összes számának végighallgatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése