Zene, visszatértem Ágneshez:
Nagyon sokszor utaztam az utóbbi időben egy általam csak "szellemjáratként" (mondhatnám, hogy fantomjárat, de nem teszem) nevezett buszon. Miért szellemjárat? Nem szerepel egyik nyomtatott menetrendben sem, és miután felszálltam rá az állomáson, utána már csak ott állt meg, ahol le kellett szállnom. Minibusz volt, kényelmes, bár régi, s mivel kevesen tudtak róla, nagyon családias hangulatú. Szerettem, mert lehetett rajta olvasni, zenét hallgatni, elmélkedni.
Ma ugyanezen a szellemjáraton utaztam, és azt hiszem ezt az utazást soha nem fogom elfelejteni. Egyrészt, mert olyan "impulzus" ért, -hogy negatív, vagy pozitív egyenlőre még nem tudom eldönteni, de mindenképp fájdalmas-, másrészt mert ennél jobban azt hiszem soha nem fogom felvállalni az érzéseim. Sokk, könnyek, fájdalom, szomorúság.... a buszon, s ezek még csak meg sem közelítették a valódi érzelmeim. Tartottam magam, de a "túlfolyó" tele lett.
Leszálltam a buszról, leültem a padra, és csak ültem, néztem. Üvölteni, tombolni, toporzékolni tudnék még most is. Egy kicsit meghaltam. És legszívesebben most egyedül szeretnék lenni, és az önsajnálatban fetrengeni. Jó lenne. Fel kell(ene) dolgoznom a ma történteket, el kell gondolkoznom rajta. Az élet tényleg nem habostorta, és soha nem lehet úgy jó valami, hogy az mindenkinek jó legyen. Továbbra is csessze meg a Világegyetem. Miért? Mert igazságtalan, és kegyetlen. Bár a maga kifacsart, kitekert módján, már sok magasztos célt ért el.
De...mi lesz a festéssel, az olvasással, a vadászattal, a henyéléssel, a sikátorral, a könyvekkel, a leolvasókkal, a galambokkal, a szörnnyel, a bizonyítékkal, a növénnyel-amit nem öntözök-, a V.M.-mel....a mindennel?
S most hogyan tovább? Nem tudom. Funkcionálok. Egyenlőre ennyi elég lesz. S ha már ez erőlködés nélkül is menni fog, akkor elgondolkozom a jövőn. Írni sem akartam, de úgy gondoltam le kell jegyeznem az érzéseim, talán a mese tanulságaként.
Lehetőséget kell adnom egy régi-új dolognak, ami talán működhet is, amúgy habostortásan, talán nem. Majd meglátjuk, rajtunk áll vagy bukik. Viszont rossz lehet látnia annak, aki most lát, mert nem Róla szól, mert nem érdemli meg. De sajnos most csak ezzel tudok szolgálni.
Szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése